Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.4.6. A törvények kijátszása, illetve cinkos, „összekacsintós” értelmezése

 
A cinkos értelmezés fogalma
Ez a szintén Perlin által bevezetett fogalom azt jelenti, hogy a pszichiátriai betegekkel szembeni diszkrimináció nem érvényesülhet direkt formában, hiszen azt a törvények legtöbbször tiltják. A törvény alkalmazása során viszont gyakran előfordul annak olyan értelmezése, mely eltorzítja annak eredeti szándékát, és lehetővé teszi a hátrányos megkülönböztetést. Ilyenkor a törvényre való hivatkozás csak ürügy, valójában ekkor a törvények helyett a fent említett mítoszok és előítéletek irányítják a döntéshozót (pl. bíróságot), és ennek ők részben vagy teljesen tudatában is vannak. a valóságban ilyenkor tehát a törvényt alkalmazók nem értenek egyet a törvény szellemével, és „összekacsintva” azt úgy értelmezik, mely lehetővé teszi a pszichiátriai betegekkel szemben a diszkriminatív bánásmódot (Perlin 2000:64).
Azért lehet itt egyfajta cinkosságról beszélni, mert a folyamat minden szereplője tudja, miről van ténylegesen szó. Tudják, hogy ilyen esetben alapvetően a törvény szándékos félreértelmezéséről van szó annak érdekében, hogy a pszichiátriai betegekkel a széles körben meglevő előítéleteknek és mítoszoknak megfelelően lehessen bánni.
 
A cinkos értelmezés néhány esete
A törvény betűje szerint például a gondnokság alá helyezés, vagy a nem-önkéntes pszichiátriai kezelésbe vétel során a beteg érdekét – ha erre szükség van – kirendelt védő védi, aki segít neki érdekei képviseletében. Az empirikus vizsgálatok fényében azonban úgy tűnik, hogy ezek a kirendelt védők sok esetben tájékozatlanok és motiválatlanok ügyfeleik érdekeinek a képviseletére. Egy, az Egyesült Államokban történt vizsgálat szerint az ilyen kirendelt ügyvédek olyan rossz hatékonysággal dolgoznak, hogy a betegnek akkor volt a legnagyobb esélye, hogy ne részesüljön nem-önkéntes kezelésben, ha ügyvéd nélkül, egyedül adta elő ügyét (Perlin 2000:146).
A hazai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a nem-önkéntes pszichiátriai kezelésben részesülők általában nem kapnak megfelelő eljárási képviseletet (Fridli 2002). Mindez igaz a gondnokság alá helyezési eljárás számos elemére is (Mental Disability Advocacy Center 2002).
Magyarországon is a nem-önkéntes kezelések bírósági ellenőrzése legtöbbször nagyon rövid ideig tart és formális.
Úgy tűnik, nem tartható fenn az a 19. századi elképzelés, hogy az elmebetegek szükségszerűen irracionálisak, és ezért cselekvőképtelenek, mert nem tudják saját érdekeiket racionálisan képviselni. Vizsgálatok szerint a pszichiátriai betegek belátási képessége nem szükségszerűen kisebb, mint a nem pszichiátriai betegeké (Winick 1997:260). A mindennapi klinikai gyakorlatot mégis az irányítja, hogy a betegeknek „joguk” van a pszichiátriai kezeléshez, és ha egy beteg ezt elutasítja, ezt irracionalitása jelének tekintik, pszichiátriai betegsége tünetének, és nem autonóm döntésnek. Sok beteg inkább választja az antipszichotikumok szedése nélküli, hajléktalan életet, mint azt, hogy tartós intézményi kezelésben részesülve kötelezően szedje az antipszichotikumokat, melyek mellékhatásait súlyosabbnak érzi, mint betegségének tüneteit (Perlin 2000: 132). Ezekez az adatokat ismerve tehát a védőügyvédeknek sokkal motiváltabban kellene képviselniük betegük tiltakozását a nem-önkéntes kezelés ellen, mint ahogyan az ma szokásos. Hiszen sokszor nem olyan irracionális a beteg tiltakozása, mint ahogyan az a „józan ész” alapján tűnik (Perlin 2000: 152).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave