Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

1.4.4. Az életminőség mérésének gyakorlati kérdései A válaszadást befolyásoló tényezők

A mérés eredményét számos olyan tényező is befolyásolhatja, mely nem a kérdőív sajátosságaiból, hanem a vizsgálat körülményeiből, a vizsgálat során eltelt időtől, és ezen idő alatt bekövetkező, külső tényezőknek tulajdonítható változásokból fakad.

Minden vizsgálatban fontos, utánkövetés esetén pedig elengedhetetlen a beteg jó kooperációja. az adatgyűjtést elősegítő technikákat, illetve a leggyakoribb problémaforrásokat részletesen elemzi Jalowiec (1992) összefoglaló cikkében.

Ide sorolható az ún. „véleményváltozás” (response shift) jelensége is. Ez esetben ugyanazt az objektív állapotot az idők során ugyanaz a személy is máshogy minősíti (Schwartz és Sprangers, 1999). Ez az attitűd-váltás iránti érzékenység kifejezetten előnyös olyan beavatkozások értékelésekor, melyek elsősorban a betegek önsegítő képességének, megküzdési stratégiáinak javítására, elősegítésére irányul.

Nem mindegy az sem, hogy a kezelés, illetve betegség mely stádiumában kérdezzük meg a betegeket. Egy, a várható élettartamot lényegesen nem befolyásoló krónikus állapot/betegség diagnosztizálásakor az egyén sokkal kilátástalanabbnak ítélheti meg a helyzetét, mint egy-két év múlva, amikorra alkalmazkodott az új helyzethez – más esetekben ennek fordítottja fordulhat elő.

Az adatfelvétel módja: önkitöltés vagy interjú?

Az önkitöltős kérdőívek alkalmazása számos előnnyel járhat. A vizsgáló részéről viszonylag kevés ráfordítást igényel, a vizsgált minta esetszáma nincs korlátozva, az adatfelvétel akár postán, interneten keresztül is lebonyolítható. A vizsgált személy nyugodt, akár otthoni körülmények között töltheti ki. Hátránya, hogy összetettebb kérdések eltérően értelmezhetőek, több hiányzó válasz esetén az egész kérdőív nehezen értékelhető. Ha a kérdőíveket otthon töltik ki, számítanunk kell arra is, hogy a családtagok beleszólhatnak, saját véleményük befolyásolhatja a választ. A kérdezőbiztos által felvett kérdőívek a fenti hátrányokat kiküszöbölik, a legjelentősebb torzító tényező a „megfelelni akarás” lehet, a megkérdezett igyekszik az „elvárt” választ adni.

Egyes speciális betegcsoportokban pl. kisgyermekek, geriátriai betegek, mentális betegségben szenvedők (Katsching és mtsai, 1997), magatehetetlen, súlyos betegek általános állapotuk miatt nem képesek önállóan nyilatkozni életminőségükről, ilyen esetekben az életminőség vizsgálata külső személy (általában családtag, vagy gondozó) bevonásával történik. Általában jellemző, hogy a családtag és az ápoló személyzet súlyosabbnak ítélik a betegség/állapot/kezelés következményeit, mint maga a beteg, míg az orvosok hajlamosak inkább alulbecsülni azokat (Addington-Hall, Kalra, 2001).

Az életminőség mérése a mindennapi klinikai gyakorlatban

Míg a klinikai vizsgálatokban egyre inkább rutinszerűen monitorozzák az életminőséget, a mindennapi klinikai gyakorlatban még nem terjedt el az életminőség mérése, bár egyre nagyobb az igény erre. Alapvetően különbözik a két alkalmazási területen az elvárt információ: a klinikai vizsgálatok során a vizsgálati csoportok átlagértékeire vagyunk kíváncsiak, ezek viszonyára, a csoportok értékeiben bekövetkező esetleges változásra vagyunk kíváncsiak. Ezzel szemben a klinikai gyakorlatban egy adott beteget akarunk jellemezni, általában a „súlyosnak” ítélt problémáknak külön figyelmet szentelve, vagy bizonyos beavatkozások hatását szeretnénk mérni az adott beteg életében.

Higginson és Carr (2001) nyolc pontban foglalja össze az életminőség kérdőívek használatának lehetséges előnyeit a betegellátásban:

A beteg számára fontos problémák felismerése, ezeken belül prioritások meghatározása;
Kommunikáció elősegítése: hatékonyabbá teheti a beteg, illetve családja és az ellátásukban résztvevő szakemberek közötti kommunikációt;
Rejtett problémák feltárása (pl. a tartósan rossz hangulat gyakran depressziót jelez);
Elősegítheti a beteg részvételével történő döntéshozatalt (a beteg számára fontos szempontok figyelmen kívül hagyása nagymértékben rontja a beteg-együttműködést, compliance-t);
Állapotváltozások monitorozása (egyes beavatkozások hatásának szubjektív megítélése nem áll mindig párhuzamban a fizikális vagy laboratóriumi változásokkal);
Szakmai továbbképzés (általában kevés a pontos ismeret az életminőség vizsgálatával kapcsolatban, a képzés segítheti a jó minőségű vizsgálatok szaporodását, és a kutatási adatok klinikai hasznosítását);
Minőségbiztosítás adott beavatkozásról, ellátási formáról a beteg nézőpontját, tapasztalatait tükröző visszajelzés és ezek alapján a szükséges változtatások megvalósítása;
Szakmai irányelvek fejlesztése: egyes szerzők tapasztalata szerint éppen a változástól, változtatás szükségességétől való félelem miatt nem szívesen teszünk fel bizonyos (az életminőség és ellátási minőség témakörét is érintő) kérdéseket.

Az életminőség kérdőívek rutinszerű alkalmazását nehezíti, hogy az elérhető kérdőívek többségét kutatási célokra dolgozták ki, ahol azok idő- és költségigénye csak korlátozott jelentősséggel bír. A mindennapos gyakorlatban azonban fontos, hogy egy kérdőív egyszerűen, gyorsan kitölthető, könnyen értékelhető legyen, és az ellátás során hasznosítható adatokat adjon. Hosszabb távú utánkövetésre is alkalmasnak kell lennie, és lényeges, hogy tág határok között lehessen használni (azoknál is mérje a változásokat, akik kifejezetten jó, vagy akik kifejezetten rossz állapotban vannak, ne legyen ún. „padlóplafon” jelenség).

Tekintettel arra, hogy itt egy adott beteg jellemzőit klinikai szempontból értékeljük, különösen nagy teret kaphatnak az úgynevezett „individualizált” kérdések, ahol a betegek szabadon válaszolhatnak, és nem előre megadott válaszlehetőségek közül kell választaniuk.

Hogyan válasszuk ki a számunkra legalkalmasabb eszközt?

Döntési helyzetben levő kutatóknak mindenképpen javasoljuk Guyatt és mtsai (1997) összefoglaló cikkének elolvasását. A kiválasztott kérdőívvel kapcsolatban legalapvetőbb kérdések:

Mennyire megalapozott elméletileg a kérdőív?
Milyen adatok vannak a teljes kérdőív, illetve az esetleges alskálák validitásáról, szenzitivitásáról?
A mért paraméterek mennyire alkalmasak kérdésünk megválaszolására: érzékenyen mérik-e a változásokat pl. terápiás beavatkozás esetén?
Van-e a nemzetközi szabályoknak megfelelő magyar fordítás? Erről legmegbízhatóbban a kérdőív kidolgozója tud nyilatkozni, akinek hozzájárulását minden esetben lényeges kikérni.

Összességében, klinikai vizsgálatokban javasolható egy általános és egy betegség specifikus kérdőív kombinált alkalmazása (vagy ha adott témában elérhető, megfelelő moduláris kérdőívet is választhatunk). Emellett lehetőleg kérjük a globális egészségi állapot önbecslését, így nagy valószínűséggel az életminőségre vonatkozó legfontosabb kérdésekre kielégítő választ kapunk.

Egyre több törekvés irányul arra, hogy az életminőség kutatások végzéséhez illetve publikációjához egységes irányelvek, követelmények jelenjenek meg. A gyógyszerkutatások során zajló életminőség vizsgálatok „minőségbiztosítása” különösen hangsúlyos feladat, hiszen nagy a téma „reklámereje” (Revicki és mtsai, 2000).

Magyarul hozzáférhető kérdőívek

Hazánkban is egyre több kérdőív jelenik meg, és már magyarul is hozzáférhető. Sajnos, gyakran nehezen kideríthető egy-egy magyar verzió eredete, sőt sajnos az sem ritka, hogy egy-egy kérdőív több különböző verziójával zajlanak vizsgálatok, miközben előforulhat, hogy a kutatók nem is tudnak egymásról.

Tudomásunk szerint az alábbi, korábban említett általános kérdőívekkel történtek vizsgálatok: az SF-36 (Czimbalmos és mtsai, 1999) WHOQOL (Kullman és Harangozó, 1999), Nothingam Health Profile (Kaló és mtsai, nyomdában) illetve az EuroQoL (Szende, 2002). Munkacsoportunk elvégezte az „Illness Intrusiveness Ratings Scale” (Betegségteher Index) általános kérdőív validálását, és több betegség-specifikus skála (Kidney Disease Quality of Life, Diabetes Quality of Life, Chronic Liver Disease Questionnaire) validálása folyamatban van (Novák és mtsai, 2001, 2002, Molnár és mtsai, 2002).

A munkacsoportunk által immáron két alkalommal megrendezett, és a következő években szintén megrendezésre kerülő „Életminőség Fórum” célja, hogy elősegítse a hazai kutatásokat és az egyes munkacsoportok közti kommunikációt, és – külföldi kutatócsoportokkal is együttműködve – javítsa a hazai kutatások módszertani színvonalát.

A tanulmány megírását a NKFP 1/002/2001, az ETT 240/2000, az ETT 218/2003 és az OTKA T038409 (NM, MI) pályázatok támogatták.

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero