Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.7.4. Daganatos betegek életminősége egy országos vizsgálat (Hungarostudy 2002) alapján

A teljes mintában a kérdezettek 6%-a (729 fő) jelezte, hogy élete során állt már orvosi kezelés alatt daganatos megbetegedés miatt. Ezen betegpopulációnak azonban csak közel egynegyede (23%) felelt meg a vizsgálati minta kritériumainak (rosszindulatú daganatos betegség miatt kezelték, a kezelés óta legalább egy év telt el, a beteg általános állapota kielégítő). Az elemzés tárgyát képező csoport kis elemszáma (168 fő) egyrészt azzal magyarázható, hogy az érintetteknek közel a felénél (44%) adathiány miatt nem specifikálható a betegség altípusa. A válaszadók további része jóindulatú daganatos betegség diagnózisát jelezte, a rosszindulatú megbetegedések esetében pedig az érintettek közel egynegyede a kérdezés időpontjában is kezelés alatt állt.
Az életminőség vizsgálatakor a pszichológiai és fizikai életminőség jellemzők mellett figyelembe vettük az élettel, illetve az élet bizonyos területeivel való elégedettséget, valamint a kérdezettek élethez és a világhoz való viszonyát, szociális támogatottságát, társadalmi integráltságát is.
Miután az életminőség vizsgálat egyes paraméterei a teljes populációra is adottak voltak (Rózsa és mtsai → 2.1 fejezet), így lehetőségünk nyílt az összehasonlításra, amelynek során képet kapunk arról, hogy milyen helyzetben vannak azok az emberek, akik súlyos daganatos betegségen estek át azokhoz képest, akiket ez a betegség elkerült.
A vizsgált személyek döntő többsége nő (72%), átlagéletkoruk 62 év, a legfiatalabb 25, a legidősebb pedig 89 éves. A mintának közel a fele (49%) az idős korosztály tagja (6.7-1. ábra). Több mint 80 százalékuk (82%) inaktív, egyötödük rokkantnyugdíjas (20%). társadalmi-gazdasági helyzetüket figyelembe véve a legrosszabb helyzetűek (legalsó negyedbe tartozók) aránya 35 százalék, a felső negyedbe (legjobb helyzetűek) a minta egynegyede (25%) tartozik.
 
6.7-1. ábra. Kezelt daganatos betegek és az ún. egészséges populáció korcsoportok szerinti megoszlása (%)
 
A fizikai életminőség jellemzői
A fizikai életminőség jellemzői közül az egészségi állapot önértékelését, az egészségi állapot kortársakhoz való viszonyított értékelését, a munkaképesség csökkenésére vonatkozó önbecslést és a Betegségteher Indexet alkalmaztuk. Mivel a vizsgált minta életkori összetétele jelentősen eltér az egészséges (normál) populációétól, az összehasonlítást korcsoportonként végeztük el, tekintettel arra, hogy az egészségi állapotban bekövetkező változásokat a legerőteljesebben az életkor befolyásolja (6.7-1. táblázat).
 
6.7-1. táblázat. A fizikai életminőség jellemzőinek alakulása a teljes populációban és a kezelt daganatos betegek között, korcsoportok szerint
 
1844 év
4564 év
65+ év
 
teljes
daganatos
teljes
daganatos
teljes
daganatos
Egészségi állapot önértékelése(átlag)
3
,8
3
,2*
3
,1
2
,6*
2
,7
2
,5*
Betegségteher (átlag)
6
,0
14
,0*
13
,7
16
,3
15
,4
17
,9
Munkaképesség csökkenés (átlag)
0
,3
1
,2*
1
,1
2
,0*
1
,8
1
,9
Kortársakhoz viszonyított rosszabb egészségi állapot (%)
11
43*
23
53*
23
28
*p<0,05
 
A kezelt daganatos betegek életminőség percepciója az életkor előrehaladtával erőteljesen hasonul korosztályuk átlagához. Míg a fiatalok körében minden mutató a kezelt daganatos betegek rosszabb életminőségére utal, addig az időskorúaknál csak az egészségi állapot önértékelése kedvezőtlenebb. Sem a betegségterhek, sem pedig a munkaképesség csökkenésének mértékében nem mutatkozik jelentős eltérés a két csoport között. 65 év felett mindkét csoportban (kezelt betegek, teljes populáció) a kérdezetteknek kb. egynegyede értékelte saját kortársainál rosszabbnak egészségi állapotát.
A középgeneráció esetében a két csoportban a fizikai életminőség egyetlen paramétere egyezik meg, ez pedig a betegségterhek mértéke. A kezelt daganatos betegek kedvezőtlenebbnek látják egészségi állapotukat és annak alakulását korosztályukhoz viszonyítva, továbbá jelentősebb mértékű munkaképesség csökkenést is jeleznek, mint azon kortársaik, akiket e betegség elkerült.
 
Pszichológiai életminőség
A pszichológiai életminőség mutatók alakulását a fentiekhez hasonlóan táblázatos formában közöljük (6.7-2. táblázat). A táblázatban a pszichológiai életminőséget leíró pozitív és negatív érzelmi állapotok, illetve attitűdök szerepelnek. A WHO által kidolgozott jóllét mutató egy általános mentális életminőséget jelöl.
A negatív érzelmi állapot jellemzésére a depresszivitás, a reménytelenség, a szorongás és a vitális kimerültség mértékét. a pozitív életérzések és az élethez való viszonyulás elemzésére pedig az önbizalmat, mint a nehéz élethelyzetekben megmutatkozó önhatékonyság vagy kompetencia képességére irányuló attitűdöt, a koherenciaérzést, valamint az unalmat, mint a pozitív érzelmek hiányának fontos mutatóját használtuk.
 
6.7-2. táblázat. A pszichológiai életminőség jellemzőinek alakulása a teljes populációban és a kezelt daganatos betegek között, korcsoportok szerint (átlag)
 
1844 év
4564 év
65+ év
 
teljes
daganatos
teljes
daganatos
teljes
daganatos
WHO jóllét skála
8
,6
8
,4
7
,4
6
,4*
6
,7
5
,9
BDI
5
,2
6
,2
8
,7
11
,1
12
,2
14
,6
Reménytelenség
1
,3
1
,2
2
,2
2
,9
2
,8
3
,3
Szorongás
0
,8
0
,7
1
,0
1
,1
0
,8
1
,0
Vitális kimerültség
1
,9
2
,5
2
,9
3
,5
3
,5
4
,3*
Önbizalom
8
,7
9
,3
8
,7
8
,7
8
,0
8
,0
Koherencia
9
,8
10
,2
9
,8
10
,0
9
,8
9
,7
Unalom
0
,3
0
,4
0
,2
0
,2
0
,3
0
,3
*p<0,05
 
Érdekes módon, míg a fizikai életminőség mutatók tekintetében a legfiatalabb korosztályba (18–44) tartozó, kezelt daganatos betegek minden paraméter tekintetében szignifikánsan kedvezőtlenebb életminőségről számoltak be, addig pszichológiai életminőségük egyetlen általunk mért tényező esetében sem különbözött saját korosztályuk átlagától.
A pszichológiai életminőség az életkor későbbi szakaszaiban mutat ugyan némi eltérést a két csoport között (kezelt betegek, teljes populáció), de összességében mind a középkorúak, mind az idősek körében egy-egy paraméter mentén érzékelhető csak jelentős különbség.
A középgenerációban a WHO jóllét skálán mért értékek átlagait figyelembe véve, az idősek körében pedig a vitális kimerültség esetében mutatkozott szignifikáns különbség a vizsgált csoportok között.
 
A társadalmi és a tárgyi környezettel mutatott elégedettség
A szubjektív jóllét harmadik összetevőjeként a kognitív mérlegelés és ítélethozatal, mint például a társadalmi és tárgyi környezettel mutatott elégedettség kifejezése szerepelt a vizsgálatban.
A kezelt daganatos betegek és a teljes népesség munkával, anyagi helyzettel és saját lakásviszonyaival való elégedettsége minden korcsoportban igen nagy hasonlóságot mutatott. Hasonlóan alakultak az egészségügyi ellátás különböző szintjeivel (háziorvos, járó és fekvőbeteg szakellátás) kapcsolatos elégedettségi mutatók is.
A 65 éven aluliak között egyik ellátási formára vonatkozó elégedettségi szint sem mutatott szignifikáns eltérést a vizsgált csoportok (kezelt betegek, teljes populáció) között.
A 65 éven felüliek körében is csak a szakorvosi ellátás megítélésében különböztek lényegesen a vélemények. A kezelt daganatos betegek nagyobb elégedettségnek adtak hangot, mint a népesség hasonló korú tagjai.
 
Összegezés
Összegezve a fenti eredményeket elmondhatjuk, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek sikeres kezelése után az érintett személyek fizikai életminőségük szubjektív megítélésében térnek el leginkább korosztályuk többi tagjától. Ezen belül is azt tapasztaljuk, hogy az életkor előrehaladtával csökken a kezelt daganatos betegek és az átlagpopuláció közti különbség. Ez a jelenség jól tükrözi az öregedéshez kapcsolódó társadalmi-kulturális értékrendet, amelyben az idősödő korosztályok esetében a betegségek normalizációja társadalmi elvárásként jelenik meg. a tovább élők pszichológiai életminőségük, valamint a társadalmi környezetre vonatkozó elégedettségük alapján gyógyultnak tekinthetők abban az értelemben, hogy a vizsgált paraméterek tekintetében megegyeznek a korosztályukra jellemző értékekkel.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave