Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.7.5. Daganatos betegek életminősége egy kórházi vizsgálat alapján

Rosszindulatú daganatos betegségben, malignus limfómában (Hodgkin-kór, illetve non-Hodgkin limfóma) szenvedő betegek onkológiai kezelése (kemoterápia és sugárterápia) és gyógyulási esélye rendkívül sokat fejlődött, különösen a hetvenes évek óta. Már Bloom (1993) és Joly (1996) megállapították, hogy a hererákos és a Hodgkin-kóros betegek hosszantartó túlélése rohamos arányban növekszik, elsősorban az agresszív onkológiai kezelések alkalmazásának köszönhetően. Kornblith munkatársaival (1992) 273 Hodgkin-kóros túlélő pszichoszociális alkalmazkodását (lelki, szexuális, szociális, munkahelyi működését) vizsgálta kérdőívekkel és telefonos interjúval. a vizsgálat számos pszichoszociális jellegű problémát tárt fel a betegségükből gyógyult személyeknél, függetlenül kezelésük fajtájától (az élet, az egészség tagadása (31%, ill. 22%), szexuális probléma (37%), negatív gazdasági következmény (36%), különösen a férfiaknál, még inkább a munkanélküli férfiaknál).
Az Országos Onkológiai Intézet „A” kemoterápiás osztályának szakmai kollektívája 1999–2001 között saját készítésű kérdőívvel – „Élet a betegség után” – 214 malignus limfómás, minimum 1 éve sikeresen túlélő, onkológiai kontrollra járó páciens életminőségét vizsgálta. A kapott eredményeket mélyinterjúval egészítette ki.
„Az élet a betegség után” című kérdőív, amelyet a betegek névtelenül töltöttek ki, az általános adatokon kívül kitért a betegségnek a foglalkozásra és munkavégzésre gyakorolt hatásának vizsgálatára is. A vizsgálattal képet próbáltunk nyerni a tünetmentes, tartósan túlélő volt betegek anyagi helyzetéről, lakáskörülményeiről, családi helyzetéről és kapcsolatairól, szexuális életéről, általános egészségi állapotáról, valamint az onkológiai ellenőrző vizsgálatokkal és az egészségügyi szakemberekkel kapcsolatos elégedettségéről.
A 214 értékelhető kérdőívet kitöltő személy 44%-a férfi, 56%-a pedig nő. a minta tagjainak életkora 18–84 év között mozgott, az átlagos életkor 48 év. Diagnózisukat illetően a minta kb. kétharmadának (69%) volt Hodgkin-kórja és egyharmadának (31%) non-Hodgkin limfómája. A betegek csak kemoterápiában, illetve kemo- és/vagy sugárterápiában részesültek. a tartósan túlélők 29%-a részesült az osztályon pszichológiai intervencióban onkológiai kezelése alatt. A vizsgált személyek 39%-a dolgozik, 61%-uk pedig inaktív (leszázalékolt, eltartott, tanuló). A betegeknek valamivel több, mint a fele (55%) kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe került betegsége miatt, javulás mindössze 3%-uknál következett be, a többiek (41%) gazdasági helyzete változatlan maradt. a szexuális aktivitás a vizsgált személyek 70%-ra volt jellemző. A legjellemzőbb tünetek, amelyek negatívan hatottak életminőségükre: fáradtság (83%), kognitív zavar (67%), éjszakai rémálom (67%), rossz közérzet (65%), hipochondria (65%), szorongás (52%), negatív önértékelés (51%), fájdalom (43%), feszültség (40%), depresszió (38%). (Az egészségügyi szakemberekkel való elégedettséget a következő állítások, és azok fontossági sorrendje fejezte ki: megfelelő együttműködés az osztály dolgozói között, jól képzett szakorvosok és nővérek, jó felszereltség, megfelelő kommunikációs lehetőség a kezelőkkel, jó pszichológiai légkör.)
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave