Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.10.1. Bevezetés

 
A csontritkulás és a csípőtáji törések epidemiológiája
Századunk egyik legpregnánsabb demográfiai jelensége a lakosság átlagéletkorának fokozatos emelkedése. Míg 1901-ben a lakosság átlagéletkora 37 év volt, addig ez jelenleg 73 év. 1996-ban 380 millió 65 évesnél idősebb ember élt a Földön, 2020-ra a 65 éven felüliek száma 82%-kal növekszik, eléri a 690 milliót. Magyarországon a lakosság 19,7%-a 60 év feletti. az ENSZ becslései szerint 2000-ben több mint 1 milliárd 60 évnél idősebb ember élt a világon (Dési, 2001). A társadalom fokozatos elöregedésével előtérbe kerültek az időskor betegségei, amelyek súlyos szociális és gazdasági következményekkel járnak (Kovács ME, Jeszenszky → 3.3.3. fejezet).
A csontritkulás világszerte kiemelkedő népegészségügyi probléma. az 1996-os Osteoporosis Consensus Development Conference helyzetfelmérése alapján az Amerikai Egyesült Államokban, Európában és Japánban mintegy hetvenötmillió főre becsülhető a csontritkulásos betegek száma. Más számítások szerint a Földön hozzávetőleg kétszázmillió embert érint (Poór, 1992). A csontritkulás az időskori mozgáskorlátozottság egyik fontos oka (Greendale, 1995). Mivel a betegség gyakran tünetmentesen zajlik, nehéz pontos epidemiológiai adatokhoz jutni. A csonttörések előfordulási gyakoriságából következtethetünk, azonban ez sem pontos, mivel sokan élnek csontritkulással csonttörés nélkül, illetve a csonttöröttek jelentős százalékáról nem tudunk, csak becsülni tudjuk a számukat (például: csigolyatörés). A csontsűrűség-mérés széleskörű alkalmazása a korai diagnosztika fejlődését eredményezte, így ma már pontosabb képet kapunk. Ma Magyarországon mintegy hatszázezer nő és mintegy háromszázezer férfi él osteoporosissal (Poór, 1998). A magyarországi betegeknek mindössze 15%-át kezelik, tehát aluldiagnosztizált a kórkép (Somogyi, 2003). A magas morbiditás miatt érthető, hogy hazánkban is megindult az érdeklődés a kórképpel kapcsolatos kérdések felé. Ezt a kórképet lappangó járványnak is nevezik, mivel tünetet rendszerint csak későn okoz, akkor is csonttörés formájában.
Országunkban a becslések szerint évente 14-15 ezer csontritkulással összefüggésben létrejött csípőtáji törés történik, ebből háromezer ember az első évben meghal (Somogyi, 2000). Az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben végzett öt éves követéses vizsgálat során azt állapították meg, hogy a betegeknek mindössze az egyharmada éli meg az öt évet (Kazár, 1997). az osteoporosissal együtt kialakult csípőtáji törések ortopédiai és traumatológiai „jelentőségét” a magas mortalitás mellett a túlélőknél minden esetben tapasztalható életminőség-romlás adja, ami még tovább nő azáltal, hogy egyes becslések szerint a csípőtáji törések száma a század közepéig megháromszorozódik (Gulberg, 1997).
 
A csontritkulásos betegek életminőségének mérése
A csontritkulás a csontrendszer szisztémás, progresszív betegsége, melyet a csonttömeg fogyása, a csont mikroarchitektúrájának károsodása és mindezek következtében a csont törékenységének fokozódása jellemez. Az osteopenia kifejezést az osteoporosist megelőző, csökkent csonttömeggel járó állapotra használjuk.
Az életminőség mérésére világszerte számos kérdőív létezik. Az elfogadott, átfogó skálák közé tartozik például az SF-36, EuroQol, Manhattan Health Profile, stb. (Novák és mtsai → 1.4. fejezet).
A csontritkulás esetén kialakuló életminőség becslésére több kérdőívet szerkesztettek: Osteoporosis Quality of Life Questionnaire (OQLQ), Osteoporosis Assessment Questionnaire (OPAQ), Quality of Life Questionnaire of the European Foundation for Osteoporosis (QUALEFFO), Osteoporosis Functional Disability Questionnaire (OFDQ), Quality of Life Questionnaire in Osteoporosis (Qualiost) és a magyar nyelvre adaptált, Magyarországon már használt Osteoporosis Targeted Quality of Life (OPTQoL) kérdőív (Tosteson, 2002).
Az Osteoporosis Targeted Quality of Life (OPTQoL) kérdőívet az Amerikai Egyesült Államokban állították össze. Szerkesztésekor több mint háromszáz lehetséges kérdés közül azokat választották ki, melyek leginkább demonstrálták – nők esetében – a csontritkulás klinikai megjelenése, az alacsony csontsűrűség és a nemzetközileg elfogadott SF-36 életminőség skála közötti kapcsolatot. az így összeállított kérdőív 26 kérdését három tárgykörbe csoportosították: 1) testi nehézségek; 2) alkalmazkodás; 3) félelem, szorongás, melyet még hat kérdéssel egészítettek ki. Ez utóbbiak a csontritkulással összefüggő változásokra és a diagnózisra vonatkoztak (Lydick, 1997).
Az Osteoporosis Targeted Quality of Life (OPTQoL) kérdőív megbízhatóságát, reprodukálhatóságát egy kétszáz fős, 43 és 84 év közötti nőkből álló betegmintán is vizsgálták (Chandler, 1998). A felmérésben részvevő ötven főnek csontritkulása, ötven főnek csontritkulást megelőző, már csökkent csontdenzitása, azaz osteopeniája, ötven főnek normál csontsűrűsége, míg ötven főnek normál csontsűrűség mellett idült ízületi gyulladása volt. az OPTQoL kérdőív kéthetes különbséggel, két alkalommal, illetve az SF-36 életminőség kérdőív egyszer került kitöltésre. Minden részvevő esetében vizsgálták a megegyezési arányt a kéthetes különbséggel kitöltött OPTQoL kérdéseinél, a legtöbb rész esetében a súlyozott kappa 0,60 és 0,80 között változott. Az adott rész pontszámának megbízhatóságának megállapítására szolgáló „intraclass correlation coefficients” 0,93 (testi nehézségek), 0,82 (alkalmazkodás) és 0,88 (félelem, szorongás) volt. Minden tárgykör belső konzisztenciája magas volt, a Cronbach alpha 0,89 és 0,91 között változott. A kérdőív 36 kérdéséből 4-et a nem értékelhető válaszok magas aránya miatt kivettek. Az elvégzett analízis eredményei az OPTQoL megbízhatóságát és használhatóságát igazolták, nők esetében alkalmas a csontritkulás hatásainak vizsgálatára az általa detektált életminőség változás esetében.
Az Osteoporosis Targeted Quality of Life kérdőív felépítése – 5 fő része – a következő:
  1. „Testi nehézségek” részben (7 kérdés, pontszámmal értékelt válaszok: nem; kicsit; mérsékelt nehézséget jelent; nagy nehézséget jelent) a hétköznapi élethelyzetekre kérdez rá, mint például nehézséget jelent-e egy nehéz ajtó becsukása vagy kinyitása, porszívózás, bevásárlás, főzés, testmozgás (séta, úszás, kocogás), rokonokkal vagy barátokkal való kapcsolattartás.
  2. Az „Alkalmazkodás” kérdései (9 kérdés, pontszámmal értékelt válaszok: nagyon nem értek egyet; nem értek egyet; egyetértek; nagyon egyetértek) a napi munka előre tervezésének szükségességére, avagy nehézségére (esetleges kifáradás miatt), a célszerű öltözködés szem előtt tartására (tetszetős divatos ruházat – praktikus hordhatóság; kényelmes, biztonságos cipő), tárgyak eléréséhez segédeszközök használatára kérdez rá.
  3. „Félelem, szorongás” rész (6 kérdés, pontszámmal értékelt válaszok: egyáltalán nem; nem; kicsit; enyhén; nagyon) a betegeknek az eleséstől, a csonttöréstől, a fájdalomtól, az osteoporosistól, a fizikai korlátozottságtól való félelemét méri fel.
 
Az egészséggel összefüggő, tíz kérdéskört két részre bontották. a 4) „Csontritkulással összefüggő változások” kérdései az esetleges testmagasság és a testtartás változásra, törések meglétének vagy hiányának tényére irányulnak, míg az utolsó részben, az 5) „Egészség, demográfiá”-ban a kitöltőnek a saját egészségi állapotának, életminőségének szubjektív megítélésére kérdez rá, illetve az osteoporosishoz kötődő rövid anamnézist vesz fel.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave