Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.10.2. Magyarországi eredmények

A vizsgálat felépítése
Az alábbiakban a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján az 1991. január 1. és 2000. december 31. között ellátott csípőtáji töröttek körében 2001-ben végzett retrospektív vizsgálat eredményeit ismertetjük (Smudla, Nyiri, Somogyi, 2003).
A budapesti Ortopédiai Klinika baleseti ügyeletének egyik profilja az idős betegek csípőtáji töréseinek ellátása volt. A törések létrejöttét, valamint a sérülés előtti és utáni életvitelt nagymértékben meghatározza az esetlegesen fennálló csontritkulás. Ezért célul tűztük ki csípőtáji törött betegeink osteoporosis irányába történő vizsgálatát, valamint a csontritkulás és a vele összefüggő törés életminőségre gyakorolt hatásának elemzését.
A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalának adatai alapján, a klinikán ellátott 688 csípőtáji töröttből a felméréskor biztosan 242 fő élt, míg 74 főről nem tudtak adatot szolgáltatni. A felmérésben végül 64 nő vett részt, átlagéletkoruk 73,7 év volt. A többi betegtől a levélben történt megkeresésre visszajelzést nem kaptunk. Az alacsony mintaelemszám okát a csípőtáji töröttek magas átlagéletkorában, illetve a megfelelő ellátás ellenére a törés után sok esetben kialakult nagyfokú mozgáskorlátozottságban kell keresni. A műtét és a felmérés között átlagosan 3,67 év telt el.
A műtéti napló alapján a kiválasztottaknak címzett levél segítségével történt a betegek behívása. A felmérésben résztvevők kérdőíveket töltöttek ki. Így az Osteoporosis Targeted Quality of Life (OPTQoL) kérdőívet (Lyndick, 1997; Chandler, 1998), az Ortopédiai Klinikán használt Osteoporosis Rizikófaktor Kérdőívet és a baleset körülményeit felmérő kérdőíveket.
Az Osteoporosis Targeted Quality of Life (OPTQoL) kérdőív öt fő részre bontható: 1) testi nehézségek; 2) alkalmazkodás; 3) félelem, szorongás; 4) csontritkulással összefüggő változások és 5) egészség, demográfia (Lyndick, 1997; Chandler, 1998). Tanulmányunkban a kérdőív utolsó egységéből az osteoporosissal kapcsolódó anamnézist rögzítő, a kitöltő saját egészségi állapotának, életminőségének szubjektív megítélésére vonatkozó „egészség, demográfia” részét nem használtuk, tekintettel arra, hogy kérdései az általunk használt Osteoporosis Rizikófaktor Kérdőívben szerepelnek.
A csontritkulás kialakulásának rizikófaktorait a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának Osteoporosis Regionális Centrumában használt Osteoporosis Rizikófaktor Kérdőív segítségével összegeztük. A kockázati tényezők közül a kérdőív rákérdez a kitöltő korábbi, illetve jelenleg fennálló betegségeire, mint például asztma, gyomor- vagy nyombélfekély, vastagbél-gyulladás, hormonzavarok, cukorbetegség, szív-érrendszeri vagy daganatos betegségek, rögzíti a korábbi műtéteket, esetleges menstruációs zavarokat, a terhességek számát. Vizsgálja az élvezeti szerek használatát, mint például a dohányzás, a kávé- és az alkoholfogyasztás.
A baleset körülményeit felmérő kérdőívben a baleset bekövetkezésének helyét (például otthonon vagy utcán következett be), körülményét (milyen magasból történt az esés, a balesetkor esetleg fennálló alkoholhatás) rögzítettük
A klinikai vizsgálat során a csípőízület mozgásterjedelmét mértük fel a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján korábban használt, a csípőízület mozgástartományát felmérő adatlap segítségével. Csontsűrűség-mérés is történt, DEXA-val és csontultrahanggal. A DEXA (Dual Energy X-ray Absorptiometry) kettős energiájú sugárforrással dolgozik, ma világszerte és Magyarországon is a csontsűrűség mérésére elfogadott és elterjedt módszer. Három fő mérési régió volt: a combcsont, az ágyéki 2-3-4 csigolyák, az orsócsont és a singcsont csukló közeli része. Ujjperceken csak csontultrahangos vizsgálatok történtek.
A csípőtáji törések esetén minden esetben a tört végeket műtét során egyesítik A törés elhelyezkedése alapján három fő csoportra oszthatók: combnyaktörés, tomportáji törés (pertrochanter törés) és subtrochanter törés (a törés meghatározó része a tomporokat összekötő vonal alá esik). Vizsgálatunkban a combnyak törötteket és a tomportáji törötteket vizsgáltuk, míg a kis esetszám miatt az utolsó csoportot nem vontuk be a felmérésbe.
A csípőtáji törötteket kontrollcsoporttal összehasonlítva is vizsgáltuk, amely korban, nemben illesztett volt, és olyan emberekből állt, akiknek csontritkulással összefüggésbe hozható törésük korábban nem volt.
 
Eredményeink
Az Ortopédiai Klinikán tíz év alatt az ellátott tomportáji töröttek és combnyak töröttek aránya 0,93:1 volt. Korábban Magyarországon végzett vizsgálatokban 3:2-nek (Kazár, 1987), 2,1:1-nek (Poór, 1998), illetve 1:0,9-nek (Somogyi, 2000) találták ezt az arányt.
 
 
Csípőtáji töröttek:
  • Látáscsökkenés: 70,3%
  • Halláscsökkenés: 34,4%
  • Szédülésérzés naponta: 34,4%
  • Havonta legalább egyszer elesik: 34,4%
Kontroll csoport:
  • Látáscsökkenés: 24,1%
  • Halláscsökkenés: 5,6%
  • Szédülésérzés naponta: 3,7%
  • Havonta legalább egyszer elesik: 7,4%
 
A baleseteket vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy azok 31,3%-a közlekedési eszközön, utcán történt, míg 67,2%-a a beteg otthonában történt. az otthon történt baleseteknek majdnem háromnegyede házon belül történt (6.10-1. ábra).
Ez az arány megegyezik más nemzetközi vizsgálatokkal és egy, Magyarországon végzett korábbi felméréssel is. Ez utóbbi során 97, csípőtáji törést szenvedett beteget vizsgálva ahhoz a végeredményhez jutottak, hogy a balesetek döntő többsége (74%) a betegek otthonában, többnyire zárt térben történik. Ugyanez a vizsgálat kitért az elesést befolyásoló, csontsűrűségtől független tényezőkre is, így a szédülésre, a látászavarra, az alkoholfogyasztásra, agyi történés következtében létrejövő féloldali bénulás meglétére és a segédeszközök helytelen használatara. Azt állapították meg, hogy e tényezők a betegek 51%-ánál játszottak szerepet a baleset bekövetkeztében (Rápolthy, 2000).
Vizsgálataink során a csípőtáji törötteket és a kontrollcsoportot összehasonlítottuk a látáscsökkenés, a halláscsökkenés, a naponta érzett szédülésérzés és a gyakori elesések (havonta legalább egy) szempontjából. Míg a csípőtáji töröttek 70,3%-a látáscsökkenésre panaszkodott, addig a kontrollcsoportnál ez az arány 24,1% volt. Mind a halláscsökkenés, mind a gyakori szédülésérzés, illetve az ezekből következő gyakori elesések 34,4%-ban fordulnak elő a törötteknél, míg a kontrollcsoport esetében ez az aránya minden esetben 10% alatt marad (5,6%, 3,7%, 7,4%) (6.10-1. ábra). Tehát a látáscsökkenés, szédülésérzés a csípőtáji törések létrejöttében legalább olyan fontos komorbiditási tényezők, mint a csontritkulás. Irodalmi adatok szerint az elesésre hajlamosító tényezők és a másodlagosan, bizonyos betegségek talaján kialakuló csonttömeg-csökkenéshez vezető tényezők együttesen a törési kockázat 72%-át teszik ki (Rápolthy, 2000).
Az osteoporosis (csontritkulás) és az osteopenia (csontritkulást megelőző, csökkent csontsűrűséggel járó állapot) gyakoriságát is vizsgáltuk. Csontsűrűség-mérés értékelésekor használt T-score a mért értéknek a fiatalkori csúcs-csonttömegtől való eltérését fejezi ki standard deviációban. Gyakorlati szempontból csontritkulást jelent, ha bármely mérési helyen a fiatalkori normál értéknél 2,5 vagy több standard deviációval kisebb értékeket mérünk (T-score < -2,5 SD), míg osteopenia esetén a csökkenés –1 és –2,5 standard deviáció közé esik (-2,5 SD < T-score < -1 SD). DEXA-val (Dual Energy X-ray Absorptiometry) mérve a csípőtáji törötteknél minden mérési régióban a csontritkulás aránya legalább 2-3-szor gyakoribb, mint a kontrollcsoport esetében (6.10-2/a ábra, 6.10-2/b ábra).
 
6.10-2/a ábra. A csontritkulás (osteoporosis) és a csontritkulást megelőző állapot (osteopenia) aránya a törötteknél
 
6.10-2/b ábra. A csontritkulás (osteoporosis) és a csontritkulást megelőző állapot (osteopenia) aránya a kontrollcsoportnál
 
A csontritkulás és az osteopenia együttes aránya bizonyos régiókban (például a combcsont ward (combcsont bizonyos területe a csontsűrűség DEXA-val történő mérésekor) mérési régiójában 97,7% a betegek esetében, míg a kontrollcsoportnál 94%) mindkét csoportban közel azonos arányban fordul elő, ezért a két csoport egyaránt fokozottan veszélyeztettet a törés szempontjából. a NORA (National Osteoporosis Risk Assessment) vizsgálatot az Egyesült Államokban végeztek kétszázezer olyan menopausa utáni nő (>50 év) bevonásával, akiknél korábban nem diagnosztizáltak csontritkulást, és az előző évben nem végeztek náluk csontsűrűség-mérést. Az 1 éves követés során azt tapasztalták, hogy az osteopenia megkétszerezi, az osteoporosis megnégyszerezi a csonttörés kockázatát a normál csontsűrűségű populációhoz képest (Siris, 2001).
 
6.10-3. ábra. A csípő funkcionális vizsgálatának átlagos eredményei százalékban kifejezve a csípőtáji törötteknél
 
6.10-4. ábra. Az OPTQoL (Osteoporosis Targeted Quality of Life) kérdőív átlagos eredményei százalékban kifejezve a csípőtáji törötteknél és a kontroll csoportnál
 
A csípőtáji töröttek csontultrahangos vizsgálata során, az ujjperceken mértük a csontsűrűséget és a csont elaszticitását. Ezzel a metodikával a töröttek 97,8%-ának határozottan csökkent csont ásványianyag-tartalmat találtunk (6.10-2/a ábra).
A csípő funkcionális állapotának vizsgálatakor a csípőízület mozgástartományát vizsgálatuk. A csípőtáji töröttek átlagosan a maximális pontszám 62,3%-át érték el. A combnyak és a tomportáji törötteket külön vizsgálva azt lehet megfigyelni, hogy a tomportáji töröttek csípőfunkciója rosszabb, mint a combnyak törötteké. A csontritkulásos és a nem csontritkulásos betegeket összehasonlítva megfigyelhető, hogy a csontritkulásban szenvedő töröttek csípő funkcionális eredményei kétmintás t-próbával vizsgálva szignifikánsan rosszabbak (p<0,05) mint a nem csontritkulásos törötteké (6.10-3. ábra).
A töröttek esetében az Osteoporosis Targeted Quality of Life (OPTQoL) kérdőívvel (Lyndick, 1997; Chandler, 1998) mért életminőség kétmintás t-próba alapján szignifikánsan rosszabb (p<0,05) a kontrollcsoporthoz képest. Ez a szignifikancia mind a négy vizsgált kérdéscsoportban (testi nehéz-
 
6.10-5. ábra. Az OPTQoL (Osteoporosis Targeted Quality of Life) kérdőív átlagos eredményei százalékban kifejezve a csípő funkciófüggvényében
 
6.10-6. ábra. Az OPTQoL (Osteoporosis Targeted Quality of Life) kérdőív átlagos, százalékban kifejezett eredményének változása az osteoporosis és osteopenia függvényében (csípő totál T-score alapján)
 
ségek; alkalmazkodás; félelem, szorongás; csontritkulással összefüggő változások) látható. A legkifejezettebb a csökkenés a csontritkulás következtében kialakult alkati változások esetében volt megfigyelhető (6.10-4. ábra).
Az életminőséget a csípő funkcionális állapota is befolyásolja. A törötteket két csoportra osztottuk az összes törött átlagos csípő funkcionális eredménye alapján. a rosszabb, átlag alatti csípőfunkcióval rendelkező csípőtáji töröttek esetében az OPTQoL kérdőívvel mért életminőség kétmintás t-próbával vizsgálva szignifikánsan rosszabb (p<0,05) a jobb, átlag feletti csípő funkcionális állapottal rendelkező töröttekhez képest, ha a testi nehézségek, illetve a félelem, szorongás kérdéscsoportokat vizsgáljuk (6.10-5. ábra).
Vizsgáltuk az osteoporosis összefüggését az életminőséggel az OPTQoL kérdőív segítségével. A csontritkulásos csípőtáji töröttek életminősége rosszabb, mint az osteopeniás törötteké. Ez a csökkenés kifejezettebb az osteoporosisos kontrollcsoport az osteopeniás kontrollcsoport életminőségéhez képest látható csökkenésénél. A csípőtáji töröttek és a kontrollcsoport között kétmintás t-próbával nem találtunk szignifikáns különbséget, melynek az oka az alacsony betegszám lehet (6.10-6. ábra).
Az osteoporosis rizikófaktorok közül néhányat kiemelnénk. A töröttek 30,2%-ának volt gyomor- vagy nyombélfekélye, vagy vastagbélgyulladása, míg ez az arány a kontrollcsoport estében kisebb, mint 5,6%. Ez a tény utal arra, hogy a különböző eredetű felszívódási zavarok megléte a csontritkulás, és azzal összefüggésben létrejött törések kialakulásában rendkívül fontos szerepet játszik, külön problémát jelent az idős betegek körében. Fontos rizikófaktor a tartós, az élete folyamán összefüggően legalább három hónapig tartó szteroid-szedés is. Azt tapasztaltuk, hogy a töröttek közül minden ötödik (20,6%) kapott élete folyamán tartósan szteroidot, míg a kontrollcsoport esetében ez minden tizedik (9,3%) emberre volt igaz. A csípőtáji törést szenvedett betegek testtömeg-indexe (testsúly/testmagasság méterben kifejezett értékének négyzete) szignifikánsan alacsonyabb, mint a kontroll csoporté (22,9 kg/m2, illetve 25,5 kg/m2). Mivel a két csoportnak azonos az átlagos testmagassága, a töröttek átlagos testsúlya, ezáltal a csípőtáji zsírpárnája kisebb, mint a kontrollcsoporté. A kisebb zsírpárna kevésbé tud mechanikus védelmet nyújtani az esetleges elesések esetén. A többi fontos rizikófaktor tekintetében a csípőtáji töröttek és a kontrollcsoport között nem volt látható szignifikáns különbség. Ennek hátterében az állhat, hogy a kontrollcsoport is fokozottan veszélyeztetett volt a csontritkulás szempontjából, hiszen olyan emberek alkotják, akik a csípőtáji töröttekhez hasonló életkorúak, de csontritkulással összefüggő törésük nem volt.
A felmérésben részt vett csípőtáji törötteknek csak harmadát kezelik csontritkulása miatt. Ez nagy probléma, hiszen az idős emberek nehezebben jutnak el orvoshoz, a rehabilitáció nem megoldott, a csípőtáji törésen átesett emberek ellátása komoly anyagi terhet jelent a családoknak. Fontos megjegyezni, hogy megfelelő terápiával akár 30–70%-kal is lehet csökkenteni az újabb törés kialakulásának valószínűségét, ezáltal megelőzve a további életminőség romlást (Schreithofer, 2000).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave