Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.11.3. Saját vizsgálati eredményeink – Hungarostudy 2002 eredmények

A fájdalom az egészségi állapot romlásának egyik legerősebb velejárója. A napi életvezetést, a hangulatot és az életminőséget befolyásoló hatása a klinikai populációban jól kimutatható. Kevés megbízható adat áll rendelkezésünkre arról, hogy a népesség egészét, illetve bizonyos klinikai csoportjait tekintve milyen hatása van a fájdalomnak a napi életvitelre és az életminőségre.
A továbbiakban a legfrissebb országos felmérés (Hungarostudy 2002) adatai felhasználásával részletes leírást adunk a krónikus fájdalom és az életminőség kapcsolatáról.
 
Módszerek
A jelen tanulmány a magyar lakosságot nemben, korban, területi megoszlásban jól reprezentáló országos epidemiológiai felmérés (Hungarostudy 2002) adatai alapján vizsgálja a fájdalomnak az életminőségre gyakorolt hatását. A testi és lelki jóllétre vonatkozó kérdések között szerepelnek a fájdalom feltérképezésére vonatkozó kérdések is:
  1. Jelenleg vannak-e fájdalmai?
  2. Ha igen, akkor 3 hónapnál régebben kezdődtek?
 
A krónikus fájdalom meghatározását jelen esetben a 3 hónapnál régebb óta fennálló, jelenleg is meglévő fájdalmak jelentik. Egy következő kérdés a fájdalmak lokalizáció szerinti megoszlását vizsgálja, azok erősségét (intenzitását) egy 4 fokú Likert skálán pontozva (0 - nincs; 1 - enyhe; 2 - közepesen erős; 3 - nagyon erős). Lokalizáció szerint 8 féle fájdalomra kérdeztünk rá (fejfájás, mellkasi fájdalom, hát-derékfájás, ízületi, korábbi sérülésekből származó, gyomortájéki, alhasi, és végtagokból származó fájdalom), illetve 1-1 kérdés vonatkozott az egyéb típusú fájdalomra, valamint a nem lokalizált fájdalomra (nem tudja). a lokalizáció és az intenzitás alapján létrehoztunk két fájdalmi mutatót, a diverzitást és az összesített fájdalomindexet. A diverzitást a lokalizációk száma adja (0 és 8 közötti skálán, azaz, hogy a 8-féle lokalizációjú fájdalomból összesen hány van jelen az adott személynél, függetlenül a különböző típusú fájdalmak intenzitásától. Az összesített fájdalomindex a különböző mértékű fájdalmak összegét jelöli (a 8 féle lokalizációjú fájdalom esetén 0–3-ig jelölve a fájdalom erősségét 0–24 pontig terjedhet). E kettőt azért tartjuk fontosnak megkülönböztetni, mert feltételezésünk szerint a sokfelé lokalizálódó kismértékű fájdalom eltérő minőséget képvisel, mint az erős intenzitású, viszonylag körülírt fájdalomélmény.
A fájdalmaknak a napi tevékenységet korlátozó szubjektív hatását egy 3 fokú skálán mértük: 1 - nem korlátoznak; 2 - enyhén korlátoznak; 3 - nagyon korlátoznak.
A komorbiditást az 1 éven belül előforduló betegségek számával mértük.
Az életminőség mérőeszközei: lásd módszertani fejezet
 
Statisztikai elemzések
A 12 668 válaszadó közül kihagytuk az elemzésből mindazokat, akiknél a fájdalomra vonatkozó kérdések hiányosak voltak, és azokat, akiknél a fájdalom kevesebb, mint 3 hónapja áll fenn (nem krónikus fájdalommal küzdők). Így összesen 10 516 személy adatait vizsgáltuk, akik közül 4594 krónikus fájdalmat jelzett és 5922 pedig fájdalmat egyáltalán nem jelzett, e két populációt hasonlítottuk össze. Korrelációs elemzéseket végeztünk, majd az életminőséggel szignifikánsan összefüggő mutatóknak az egymáshoz viszonyított hatását regressziós modellekben is megvizsgáltuk.
 
Eredmények
 
Fájdalom előfordulása
Felmérésünk szerint a magyar lakosság több mint egyharmada (N = 4594, a minta 36,28%-a) ad számot valamilyen, 3 hónapnál régebb óta fennálló fájdalomról (6.11-1. táblázat). Ez megfelel más epidemiológiai felmérések adatainak, amelyekben a krónikus fájdalom előfordulása a definíció szigorúságától függően 8 és 80% közötti (Purves és mtsai, 1998; Von Korff és mtsai, 1990). A Fájdalomkutatás Nemzetközi Egyesülete (International Association for the Study of Pain, IASP) a 6 hónapnál régebbi fájdalmakat sorolja a krónikus fájdalmak közé. Számos szerző már a 3 hónapnál régebb óta fennálló fájdalmat is krónikus fájdalomnak értékeli (Mantyselka és mtsai, 2003), tehát a vizsgálatok eredményei széles spektrumot ölelnek fel.
 
6.11-1. táblázat. A krónikus fájdalom előfordulása a teljes mintában
 
Előfordulás
 
N
%
Általunk vizsgált minta, ebből:
10 516
83,02%
Nincs fájdalom
5922
46,76%
Krónikus fájdalom
4594
36,28%
Nem krónikus fájdalom(<3 hónapja áll fenn)
368
2,90%
Hiányzik az adata
1784
14,08%
Összesen
12 668
100%
 
Szociodemográfiai mutatók
Curie és munkatársai (2004) kanadai epidemiológiai mintában a krónikus fájdalom esetében átlagosan magasabb életkort, kisebb foglalkoztatottságot, a nők és az egyedülállók magasabb arányát találták a nem fájdalmasokhoz képest. Saját adataink alátámasztják ezt: a magyar férfiak 32,7%-a, míg a nők 39,9%-a számol be krónikus fájdalomról (6.11-2. táblázat). Életkori átlaguk 54,6 év, szemben a nagy mintát jellemző 47,6 évvel. A krónikus fájdalommal küzdők közül a 18 és 44 év közötti korosztályba 27,4%, a 45 és 64 év közötti korcsoportba 41,6% tartozik, a 65 év felettiek aránya közöttük 31,1%. Figyelemre méltó, hogy közel fele ennek a populációnak (48,3%) pedig 55 évnél idősebb. A krónikus fájdalomnak a korcsoportok szerinti megoszlását a 6.11-3. táblázat szemlélteti. a fájdalom erősségét az életkor függvényében a 6.11-1. ábra mutatja.
 
6.11-2. táblázat. A krónikus fájdalom előfordulása férfiakban és nőkben
A fájdalom előfordulása a nemek szerint
nincs fájdalom
krónikus fájdalom
férfiak
2949
61,69%
1831
38,31%
nők
2970
51,85%
2758
48,15%
összesen
6412
56,33%
4641
43,67%
 
6.11-3. táblázat. A krónikus fájdalom életkori jellegzetességei
 
Átlagéletkor
szórás
Korcsoportok szerinti eloszlás
 
 
 
1844
4564
65 felett
nincs fájdalom
41,38
16,52
74,2%
45,9%
31,5%
krónikus fájdalom
54,56
16,67
25,8%
54,1%
68,5%
a teljes mintában
47,14
17,83
46,5%
54,1%
19,8%
 
6.11-1. ábra. A fájdalom erőssége az életkor függvényében a férfiak és a nők körében
 
6.11-4. táblázat. Krónikus fájdalom és családi állapot
Családi
állapot
nincs
fájdalom (N;%)
krónikus
fájdalom (N; %)
nõtlen, hajadon, egyedülálló
1535
79
,25%
402
20
,75%
házas, házastársával együtt él
3170
53
,61%
2743
46
,39%
házas, házastársával nem él együtt
92
50
,83%
89
49
,17%
elvált
378
53
,85%
324
46
,15%
özvegy
392
31
,64%
847
68
,36%
élettársi kapcsolat
345
66
,09%
177
33
,91%
 
Családi háttér: a krónikus fájdalommal küzdők 63,8%-a házas vagy élettársi kapcsolatban él, 36,2% pedig egyedül él, ezen belül 50% az özvegyek aránya (6.11-4. táblázat).
 
Társadalmi-gazdasági helyzet
A család gazdasági és társadalmi helyzete szorosabban függ össze a fájdalom mértékével, mint a saját gazdasági helyzet. Az alacsonyabb státusz kétszeresére növeli a krónikus fájdalom kialakulásának kockázatát. A legalacsonyabb társadalmi-gazdasági státusz (Susánszky és Riskó → 6.6. fejezet) a legmagasabbhoz képest 2,3-szoros kockázatot jelent, még az életkor hatásának kiküszöbölése után is (6.11-2. ábra). A társadalmi-gazdasági helyzet meghatározó tényezői közül a legerősebb előrejelzőnek a végzettség számít, önmagában 1,7-szeres kockázatot jelent a krónikus fájdalomra.
 
6.11-2. ábra. A krónikus fájdalom előfordulása a társadalmi-gazdasági helyzet (szocio-ökonómiai státusz, SES) függvényében
 
6.11-3. ábra. A betegségek száma a krónikus fájdalom függvényében (Unianova: életkorra kontrollálva)
 
Komorbiditás
Az egyéb betegségeket (komorbiditás) is figyelembe véve azt találtuk, hogy a krónikus fájdalmasok 64,5%-a az elmúlt 1 éven belül nem állt semmilyen orvosi kezelés alatt, míg a teljes populáció 80%-áról mondható el ugyanez. (6.11-3. ábra). Az aktuális betegségek száma és a fájdalom mértéke szorosan összefügg egymással (r = 0,42), ez az összefüggés a demográfiai mutatók hatásának kiszűrése után is jelentős marad (r = 0,37).
 
Fájdalmi jellemzők
A fájdalom diverzitása szerint a következő jellemzőket találtuk: a krónikus fájdalmasok 1/3-a maximum 2 eltérő lokalizációról számol be, több mint felének legfeljebb 3 helyen és újabb 1/3-ának több mint 4 helyen van fájdalma (átlag = 3,15). A fájdalom erőssége (összesített fájdalomindex): átlagosan 6-os pontszámú.
A népességben leggyakrabban előforduló fájdalom a hát- és derékfájás (29,4%), majd az ízületi fájdalom (28,0%), a végtagfájdalom (24,5%), és a fejfájás (19,9%). Hasi fájdalmakat (gyomortájéki és alhasi) a minta 16,8%-a, mellkasi fájdalmat 9,7%, korábbi sérülés nyomán kialakuló fájdalmat pedig 6,2% említ (6.11-4. ábra). A fejfájás és a hasi fájdalmak a nők körében körülbelül kétszer olyan gyakoriak, mint a férfiak között.
 
 
A fájdalomnak a napi tevékenységet korlátozó hatását a krónikus fájdalommal küzdők egynegyede (25,9%) nagymértékűnek, több mint fele (51,9%) enyhe fokúnak találta, míg 22,2%-ukat a fájdalmak nem korlátozzák napi életvitelükben. A korlátozás elsősorban az összesített fájdalomindexszel korrelál, míg a diverzitás önmagában egy kevésbé erős korlátozó tényezőnek számít. Leginkább korlátozóak a mozgásszervi fájdalmak, vagyis a végtag-, az ízületi és a hát-gerinc-fájdalmak, továbbá a mellkasi fájdalom, valamint a fejfájás.
A relatív korlátozottság, vagyis az adott mértékű fájdalom által előidézett korlátozottság (korlátozottság és az összfájdalom hányadosa) a fiatalabb korosztályokban magasabb, mint a középkorúak, illetve az idősebbek esetében. Érdekes módon a férfiak nagyobb relatív korlátozottságról számolnak be, mint a nők (6.11-5. ábra).
 
6.11-5. ábra. A relatív korlátozás nagysága az életkor függvényében a férfiak és a nők körében
 
Életminőség
Az életminőség mutatói magasan korrelálnak a fájdalom intenzitásával (korrelációs együtthatók 0,4 és 0,6 között), illetve a fájdalom korlátozó hatásával (r = 0,3–0,5).
A krónikus fájdalomnak az életminőségre tett hatását a lehetséges közvetítő- (kor, nem, társadalmi-gazdasági helyzet) és módosítótényezőkhöz viszonyítva is megvizsgáltuk. A lineáris regressziós modellbe (6.11-5. táblázat) elsőként az összesített fájdalomindexet vittük be, következő lépésként a demográfiai jellemzőket (társadalmi-gazdasági helyzet, nem, életkor), majd az aktuális betegségek számát, legvégül a depresszió pontszámát. A regressziós modellben a fenti tényezők együtthatóira mind 0,2 fölötti értékek jöttek ki, amelyek jelentősnek mondhatók. a 0,2 fölötti ß-együtthatók jelentős hatást közvetítenek (A 6.11-5. táblázatban vastagon kiemelve).
 
6.11-5. táblázat. A különböző életminőség-mutatók legfontosabb prediktorai (Lineáris Regresszió, p<0, 0001). Kiemelve a magas (0, 2) feletti ß-együtthatók
Az életminőség mutatói
Fájdalom okozta korlátozás
Összességében értékelt egészségi állapot
Kortársakhoz viszonyított egészségi állapot
WHO Jóllét
Betegségteher
Vitális kimerültség
Standardizált ß-együttható
Összesített fájdalom
0
,26
-
,31
-0
,28
-0
,16
0
,29
0
,26
SES kategóriák, családi jövedelem
-0
,03
,08
0
,08
0
,029
NS
NS
Nem
NS
,02
0
,06
-0
,04
NS
0
,08
Életkor
0
,09
-
,25
0
,13
-0
,03
NS
0
,05
Jelenlegi betegségek száma
0
,10
-
,11
-0
,1
-0
,04
0
,21
0
,06
Depresszió pontszáma
0
,23
-
,21
-0
,21
-0
,38
0
,26
0
,50
Modell erőssége R2
0
,27
0
,48
0
,22
0
,27
0
,38
0
,53
 
Betegségteher
A Betegségteher Index a fájdalommmal 0, 5-ös korrelációs együtthatót mutat (p<0,001). Ez az összefüggés akkor is szignifikáns marad, ha a demográfiai mutatókkal, illetve a depressziós tünetekkel való lehetséges összefüggését is kiküszöböljük (r = 0,35; p<0,001).
Az egyidejűleg előforduló komorbiditásnak és a fájdalomnak a betegségterhet befolyásoló, egymáshoz viszonyított hatását a lineáris regressziós modellben vizsgáltuk. A fájdalomnak a betegségteherre tett hatása a közvetítő demográfiai tényezők lehetséges hatásának kiküszöbölése után is igen jelentős (ß = 0,37; p<0,001), nagyobb, mint az egyidejűleg fennálló betegségek számának a hatása (ß = 0,24; p<0,001). Egy következő lépésben a depressziós pontszámot vittük a modellbe, amely a fájdalom hatását nagyobb mértékben csökkentette, mint a betegségszámét, vagyis a depresszió és a fájdalom jobban átfedik egymást, mint a betegségek száma és a depresszió, ami arra utal, hogy a fájdalom megélése inkább a szubjektív egészségi állapot egyik jelzője, nem pedig az objektív egészségé (6.11-5. táblázat).
 
Fájdalom okozta korlátozottság
A fájdalom okozta korlátozást az összesített fájdalomindex (0,26; p<0,001) után a depressziós tünetek befolyásolják a legjobban (0,25; p<0,001). Ezt követi a betegségek száma (0,11; p<0,001), majd a társadalmi-gazdasági helyzet, végül a kor. A nem a korlátozást nem befolyásolta számottevően. Ha ugyanezt a modellt külön vizsgáljuk depressziósokra és nem depressziósokra, az összesített fájdalomindexre kapott koefficiens mindkét esetben 0,28, vagyis a fájdalom mértékének ugyanakkora a korlátozó hatása mindkét esetben, függetlenül a depressziós tünetek meglététől. A betegségek száma szintén hasonló mértékű hatással volt a funkcióbeli korlátozásra. vagyis függetlenül a pszichés tünetektől, a rosszabb testi állapot, főleg a fájdalom a funkcióromlás ugyanakkora hányadáért felelős.
 
Egészségi állapot önbecslése összességében
A krónikus fájdalmasok a nem fájdalmasakhoz képest szignifikánsan rosszabbnak minősítették egészségi állapotukat (átlag: M = 2,8 vs. 3,77; p<0,001). Ez az életminőség-jellemző az általunk vizsgált tényezők közül a legszorosabb összefüggést az összesített fájdalomindexszel mutatta, majd a depressziós tünetekkel és a korral, kevésbé a betegségek számával, a társadalmi-gazdasági helyzettel és a nemmel.
Az átfogó modellelemzés alapján is a saját egészségi állapot önbecslése az összesített fájdalomindexszel áll a legszorosabb kapcsolatban. Ezt mutatja az is, hogy a lineáris regresszió eredményei alapján ez a mutató a legerősebb előrejelző az egészségi állapot önbecslésében, még a kornak, a depressziónak, a betegségek számának és a társadalmi-gazdasági helyzetnek a hatását is felülmúlja. A nemnek önmagában szignifikáns, de a többi változóhoz képest elhanyagolható szerepe van az egészségi állapot önbecslésében. E regressziós modell alapján tehát az egészségi állapot önbecslését a betegségek száma (objektív egészségi állapot) kevésbé befolyásolja, mint a fájdalom (6.11-5. táblázat).
 
Kortársakhoz viszonyított egészségi állapot
A kortársakhoz viszonyított egészségi állapot megítélése kisebb mértékben függ össze a fájdalommal, mint a globálisan megítélt egészségi állapot (lásd előző rész) azonban a fájdalom ez esetben is a legerősebb befolyással bír. Az összefüggés legszorosabbnak a középkorúak körében mutatkozik (-0,42 korrelációs együttható a demográfiai tényezőkre kontrollálva), majd az idősek (-0,37) és fiatalok körében (-0,32). Ugyanakkor ezt az életminőségmutatót az aktuális betegségek száma mindhárom korosztályban hasonló mértékben befolyásolja (r = -0,22–0,27), vagyis a betegségek száma a kortól függetlenül, míg a fájdalom a korral szoros kölcsönhatásban hat a saját egészségi állapot megítélésére. A 65 év felettiek körében tapasztalt kevésbé szoros összefüggése a fájdalommal adódhat abból, hogy az idősek kortársaikhoz viszonyított saját egészségi állapotukat nem csupán a fájdalom mértéke szerint ítélik meg, hanem egyéb, feltételezhetően pszichés tényező is befolyásolja azt (például nagyobb a szerepe az életcélnak, a pozitív beállítódásnak).
Lineáris regressziós modell: a saját kortársakhoz viszonyított egészségi állapot megítélésében szintén az összesített fájdalomindexnek van a legnagyobb hatása, ezt követi a depresszió, a kor, a betegségek száma, végül a társadalmi-gazdasági helyzet. A modell kevésbé erős, mint az előző esetben, ami azt jelenti, hogy a kortársakhoz viszonyított szubjektív egészségi állapot becslésében egyéb tényezőknek is jelentős szerepe lehet (6.11-5. táblázat).
 
WHO általános Jóllét Index
A szubjektív jóllét és a fájdalom összefüggése: ez esetben is legszorosabban az összesített fájdalomindex függ össze a jólléttel (r = -0,38, p<0,001). Ha a nem, a kor és a szocioökonómiai státusz hatását kiküszöböljük, akkor mindkét fájdalommutató esetében csökken a korreláció foka a jólléttel összefüggésben. Ha ezen kívül a depressziós tünetek hatását is kiiktatjuk, a korreláció még kisebb lesz, azonban az összefüggés továbbra is szignifikáns marad. Tehát az esetek egy részében a depresszió lehet az egyik közvetítő a fájdalom és a csökkent jóllét között, azonban a fájdalom depressziós tünetek hiányában is jelentősen csökkenti a jóllétet (6.11-5. táblázat).
Külön vizsgálva a depressziósok és a nem depressziósok körében ugyanezeket az összefüggéseket, azt találjuk, hogy a két csoportban a fájdalom-jellemzők és a WHO-jóllét pontszámok gyengébb összefüggéseket mutatnak. Ez is azt látszik alátámasztani, hogy a WHO-pontszám csökkenése a krónikus fájdalomban jobbára a depressziós tüneteken keresztül valósul meg.
 
Vitális kimerültség
Az összesített fájdalomindex a vitális kimerültséggel magas korrelációt mutat (r = 0,56, p<0,001), Ez a demográfiai mutatók figyelembevétele mellett is erős marad (0,49, p<0,01). A betegségek száma kevésbé szoros összefüggést mutat a vitális kimerültséggel (0,35, p<0,001). Legerősebb összefüggést a depresszióval találjuk (0,67, p<0,001), ami arra utal, hogy a vitális kimerültség és a depressziós tünetegyüttes nagymértékben átfedik egymást. Egy átfogó modellben vizsgálva e két mutatót, azt találtuk, hogy a fájdalom a vitális kimerültséghez jobban hozzájárul, mint a depressziós tünetek kialakulásához, a depresszió pedig sokkal erősebben függ a társadalmi státusztól, mint a vitális kimerültség (6.11-6. táblázat).
A különböző lokalizációjú fájdalmak közül a fejfájás, a mellkasi és mozgásszervi fájdalmak intenzitása a nem, a kor és a társadalmi-gazdasági helyzet hatásának kiküszöbölése után is szignifikánsan összefügg a vitális kimerültséggel (6.11-7. táblázat).
 
6.11-6. táblázat. A depresszió és a vitális kimerültség a demográfiai jellemzők, a betegségek száma és a fájdalom függvényében (GLM: Multivariate Anova)
Függő változók
Beck depresszió
Vitális kimerültség
 
F
Sig.
Eta2
F
Sig.
Eta2
Társadalmi-gazdasági helyzet (SES)
341,061
0,000
0,035
129,243
0,000
0,014
Nem
0,212
0,645
0,000
77,790
0,000
0,008
Életkor (év)
96,907
0,000
0,010
110,467
0,000
0,012
Betegségek száma (db)
130,789
0,000
0,014
172,976
0,000
0,018
Összfájdalom
1285,99
R2 = 0,286
0,000
0,121
2039,047
R2 = 0,353
0,000
0,180
 
6.11-7. táblázat. A különböző lokalizációjú fájdalmak intenzitásának összefüggése a vitális kimerültséggel (életkorra, nemre és SES-re kontrollálva; p<0, 001)
A fájdalom lokalizációja
R parciális
A fájdalom
R parciális lokalizációja
Hát, derék
0,37
Mellkas
0,30
Ízület
0,36
Gyomor
0,27
Végtag
0,34
Alhas
0,23
Fej
0,33
Korábbi sérülés
0,16
 
Depresszió
A krónikus fájdalomban a depressziós tünetek gyakorisága 43,7%, ebből 13,9% kimeríti a súlyos depressziós tünetek kritériumait. Krónikus fájdalom hiányában 14,7%-ban fordulnak elő depresszív tünetek, a súlyos depresszió aránya pedig csak 2,9%. A depressziós tünetegyüttes átlagos pontszáma e populáción belül 4,47, krónikus fájdalom megléte esetében 11,69 (az országos mintában 7,88) (6.11-8. táblázat). A fájdalomnak a depresszióval való korrelációja 0,48, p<0,001, ha azonban a nem, a kor és a társadalmi-gazdasági helyzet hatását is kiküszöböljük, csökken a korreláció, amely a fájdalomnak és a depressziónak e mutatókkal való összefüggéséből adódhat. A korreláció azonban így is jelentős marad (0,4, p<0,01) (6.11-8. táblázat). A krónikus fájdalom a depressziós tünetek meglétéhez nagyobb mértékben járul hozzá (OR = 4,37 a férfiak és OR = 4,48 a nők esetében), mint az aktuális betegségek (beteg/nem beteg) (OR = 2,93 a férfiaknál, illetve 2,27 a nők esetében).
 
6.11-8. táblázat. A depressziós pontszám és a szorongás átlaga és szórása a krónikus fájdalomban, illetve annak hiányában (t-teszt: p<0, 0001)
 
Krónikus fájdalom
Átlag
Szórás
Beck depresszió
nincs
4,4725
6,63
van
11,696
11,84
Szorongás
nincs
0,64
0,8
van
1,1
0,9
 
Szorongás
A szorongásskálán elért pontszám a krónikus fájdalom megléte esetén szignifikánsan magasabb, mint a nem fájdalmas csoportban (átlag: M = 1,1, illetve 0,64) (6.11-8. táblázat). Ugyanakkor a fájdalomnak a szorongással való kapcsolata nem olyan erős, mint a depresszióval való összefüggése (r = 0,37); nemre, korra és társadalmi-gazdasági helyzetre kontrollálva azonban hasonló mértékű összefüggést láthatunk, mint a depresszió esetében (r = 0,32). Maga a fájdalom megléte/hiánya kevésbé szoros kapcsolatot mutat a szorongás meglétével (OR = 2,3 a férfiak és OR = 2,2 a nők körében), mint a depresszióval (lásd fent).
 
Összefoglalás
A fájdalom az összes életminőség-paraméterrel szorosabb összefüggést mutat, mint a betegségek száma, tehát önmagában is az életminőségromlás egyik legfontosabb összetevője lehet. Az életminőségmutatók közül a betegségteher, valamint az egészségi állapot megítélése sokkal szorosabb összefüggést mutat a fájdalom okozta korlátozással, mint az intenzitással, vagy a fájdalom diverzitásával. Ugyanakkor a depresszió, a szorongás, illetve a vitális kimerültség a fájdalom intenzitásával mutatja a legszorosabb összefüggést (nemre, korra, társadalmi-gazdasági helyzetre kontrollálva) (6.11-5. táblázat).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave