Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.11.4 Megbeszélés

A felmérésünk szerint a magyar lakosság több mint egyharmada ad számot valamilyen, 3 hónapnál régebb óta fennálló fájdalomról, ez megfelel más epidemiológiai felmérések adatainak (Purves és mtsai; 1998; Van Korff és mtsai, 1990; Curie és mtsai).
A legújabb tanulmányok azt bizonyítják, hogy a szubjektív egészségi állapotnak a társadalmi-gazdasági helyzettől és az objektív egészségmutatóktól függetlenül is meghatározó szerepe van a későbbi morbiditásra és mortalitásra (Nybo és mtsai, 2003; Mantyselka és mtsai, 2003; Kaplan, 1983; Idler, 1997; Brattberg és mtsai, 1989). Megfigyelhető, hogy a fájdalomról panaszkodók többször fordulnak orvoshoz, és gyakrabban kerülnek kórházba. A nagymértékű fájdalomról panaszkodók 1 éven belül átlagosan 9, a kismértékű fájdalomról számot adók átlagosan 6 alkalommal fordultak orvoshoz, szemben a fájdalom nélkül élőkkel, akik évente átlagosan 4 alkalommal fordultak orvoshoz. A kórházba utalás gyakorisága 1,29 volt a magas fájdalom, 0,15 a kimértékű fájdalom és 0,10 a kontrollok esetében. A magas fájdalmúak átlagosan 1,60, a mérsékelt fájdalmúak 0,80, a kontrollok 0,43 napot töltöttek kórházban az elmúlt 1 évben (Jensen és mtsai, 2003). Szoros összefüggés áll fenn a fájdalom erőssége és az életminőség rossz szubjektív megítélése között (Blyth és mtsai, 2001; Van Korff és mtsai, 1988).
A fenti összefüggéseket hazai mintán nyert eredményeink is alátámasztják, amelyeket a következőkben foglalunk össze:
  1. A krónikus fájdalom életminőséget rontó hatása sokkal inkább kapcsolható annak szubjektív (affektív és kognitív) aspektusához, mint az objektív egészségi állapothoz. Ezt támasztja alá az az eredmény is, hogy sok esetben a fájdalom egyidejű testi betegség nélkül is fennáll, valamint az, hogy a fájdalom az összes életminőség-dimenzió tekintetében nagyobb súllyal esik latba, mint az objektívnek tekintett betegségszám.
  2. A hazai minta alapján is a krónikus fájdalom esetében átlagosan magasabb életkort, alacsonyabb végzettséget, a nők és az egyedülállók magasabb arányát találtuk a nem fájdalmasokhoz képest. Ennek lehetséges okát a pszichobiológiai egyensúly e populációkon belüli fokozott sérülékenységében kereshetjük: ha a testi/lelki funkció romlása (akár akut sérülés formájában) mint stressztényező olyan feltételek mellett jelentkezik az egyén életében, amelyek kevéssé érett szerep-identitással társulnak, akkor a fokozott sérülékenység és a kevésbé adaptív megküzdés a kóros állapot fennmaradását, mintegy önállósodását okozhatják.
  3. Krónikus fájdalomban szenvedő személyeket a nagyobb mozgáskorlátozottság okozta munkaképesség-csökkenés és szűkebb szociális aktivitás miatt fokozott kockázat jellemzi a depresszió szempontjából. A depresszió, a szorongás, valamint a vitális kimerültség legerősebb előrejelzője a fájdalom erőssége volt. A fájdalom korlátozó hatása viszont a saját egészségi állapot megítélését, valamint a betegségterhet befolyásolta legjobban. Tehát a fájdalomhoz társuló funkcióvesztés az egészségi állapot reflexív megítélésével függ szorosabban össze, míg a fájdalom erősségének megítélése az érzelmi-hangulati elemek kevésbé tudatos szerepére irányítja a figyelmet.
  • Korábbi kutatások rámutatnak arra, hogy a depresszió a hosszantartó fájdalomnak inkább a következménye lehet, mint az okozója (Dersh és mtsai, 2002). Banks és Kerns (1996) amellett érvelnek, hogy a krónikus fájdalom természete szerint nagyobb valószínűséggel okoz depressziót, mint más krónikus betegségek, mivel sokkal nagyobb kihívást jelentő stresszortényezőkkel társul, úgymint averzív érzetek, érzelmi megterhelés, korlátozottság, másodlagos veszteségek (a munkavégzés és a társas kapcsolatok területén), valamint az egészségügyi ellátórendszer részéről tapasztalt tehetetlenség, tanácstalanság és sok esetben elutasítás. A krónikus fájdalomhoz társuló depressziót és alkalmazkodási zavart Harris tanulmánya szerint részben a szociális szerepek és a személyes identitás megváltozása közvetíthetik, nem csak a pillanatnyi célok elérésének gátoltsága (Harris, 2003). A pszichológiai jellegű beavatkozások hatékonyságát növelheti az elveszett szerepek feltárása és a lehetséges új szerepek kialakítása.
  1. A depressziós tünetek meglétekor az általános jóllét és a fájdalommutatók közötti negatív összefüggés szorosabb, mint a nem depressziósok körében. Ennek egy lehetséges magyarázata lehet, hogy miközben a depressziós tünetek jelenléte sérülékenyebbé tesz a fájdalomnak, mint testi szenvedésnek a rosszabb szubjektív átélésére, a depressziósok ezt az érzést könnyebben kiterjesztik az egész élet minőségének megítélésére. vagyis a depressziósok jelentősebbnek, az életük egészét jobban befolyásolónak élik meg fájdalmukat, amit a szakirodalom a fájdalom katasztrofizálásának hív.
  2. A fájdalom intenzitásának a vitális kimerültséggel többoldalúan kimutatott összefüggése valószínűleg kölcsönhatást takar: a nagyobb mértékű rendszeres fájdalmak jobban igénybe veszik a személy energiáit; illetve kimerült állapotban (ha az aktivitás csökken) a személy jobban figyel fájdalmára és intenzívebbnek éli meg azt.
  3. A vizsgált mintában a krónikus fájdalmasok 78%-a többféle fájdalmat is említ. Lehetséges, hogy az akut fájdalom nyomán kialakuló pszichoszociális interakciók növelhetik az esélyét annak, hogy a fájdalom önálló betegségként fennmaradjon, és a test több tájékán megjelenjen.
 
Összegzés
A fenti eredmények alátámasztják a fájdalomnak az életminőséggel való komplex kölcsönhatásáról alkotott elképzeléseinket. A krónikus fájdalom sohasem önálló entitásként jelenik meg: a külső és belső környezet kölcsönhatásai által meghatározott komplex bio-pszichoszociális rendszer egyensúlyvesztésének egyik jele lehet.
A test és lélek kapcsolata a fájdalom dimenziójában számos kérdést vet föl: hogyan vizsgáljuk a krónikus fájdalomnak a testi-lelki jóllétre tett hatását? Hogyan objektivizálhatók ezen paraméterek? Milyen beavatkozások szakíthatják meg a fájdalom ördögi körét? Milyen népegészségügyi preventív lehetőségek növelhetik ezeknek sikerességét?
A krónikus fájdalom epidemiológiai feltérképezését számos tényező hátráltatja, többek között a különbözőképpen értelmezett meghatározások és a fájdalomra vonatkozó sokféle mérőeszköz használata. A kérdés pszichoszociális vetületét figyelembe véve a fájdalmat nem lehet csupán az időbeli dimenzió tükrében vizsgálni. Néhányan azt javasolják, hogy a definíciónak magába kell foglalnia az aktivitáscsökkenést, a korlátozottságot, valamint a társadalmi háttértényezőket is (Andersson és mtsai, 1993, Brattberg és mtsai, 1989, Turk és mtsai, 1993). Kutatásunk alapján úgy tűnik, hogy az objektívnek tekintett egészségiállapot-mutatók kisebb hatással vannak az életminőségre, mint a szubjektíven megítélt egészségi állapot.
Rendszerint a fájdalom szubjektív minősítését túlságosan leegyszerűsítőnek tekintik, mivel annak affektív, kognitív, viselkedéses és szenzoros vetületei nem választhatók el egymástól (Daut és mtsai, 1982). Éppen ezért a pszichoszociális életre is kiterjedő tesztek ígéretes eszközök lehetnek a krónikus betegségekhez, például a fájdalomhoz társuló életminőség-romlás felmérésében, továbbá megbízhatóan előrejelzik a következményes mozgáskorlátozottságot és a hosszú távú lefolyást.
Mindezek annak fontosságát támasztják alá, hogy a krónikus fájdalomban szenvedő betegeknek a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett feltétlenül szükségük van pszichés vezetésre is annak érdekében, hogy a fájdalommal való megküzdést segítsük, és az általa okozott szenvedést kontrollálhatóbbá tegyük. Ráadásul úgy tűnik, hogy az akut fájdalom nyomán kialakuló pszichoszociális interakciók befolyásolják a fájdalom önálló betegségként való fennmaradását. A megfelelő fájdalomcsillapítás mellett elengedhetetlen a beteg társas viszonyainak és életkörülményeinek a figyelembevétele, melyeken keresztül felmérhetjük, és fokozatosan helyreállíthatjuk fizikai és szociális működőképességét, ezáltal tartósabb javulást és jobb életminőséget biztosíthatunk számára.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave