Feltételezhető, hogy a tartósan magas kortikoszteroid szint megváltoztatja az agyi ingerületátvitelben és szabályozásban (neuromodulációban) szerepet játszó egyes szerotonin receptorok (jelfogó molekulák) érzékenységét (Lesch és Lerer, 1991). Az agy szerotonin-rendszerének a depresszióban játszott szerepét az erre a rendszerre ható antidepresszánsok jelzik (Bagdy, 1994). Ugyanakkor egy másik agyi ingerületátvivő anyag, a noradrenalin tekintetében is leírtak depresszióra specifikus, illetve tartós stressz következtében kialakuló elváltozást, amely nagy valószínűséggel kapcsolatba hozható mind a stresszválasz tartóssá tételében és a hangulati nyomottság kialakulásában, mind pedig a depresszióellenes gyógyszeres kezelésben. Ezek szerint az eredmények szerint az idegsejtek közötti vegyi kommunikációban a noradrenalinra érzékeny 2 a típusú jelfogó molekulák (receptorok) az ismételt stresszt követően tartósan fokozott számban termelődnek egyes agytörzsi területeken (nucleus reticularis lateralis), a stresszhatások elmúltával is (Flügge és mtsai, 2003). Ez az állatkísérletes tapasztalat összhangban van az elhunyt depressziós személyek agyának vizsgálatából nyert eredményekkel, ugyanakkor rámutat arra, hogy az ismétlődő pszichoszociális stresszhatások (az állatkísérletben a domináns hím látványával és jelenlétével való ismételt szembesítés) képesek tartósan módosítani az agyi ingerületátvitelt és egyszersmind olyan folyamatokat beindítani, amelyek a stresszválasznak a kiváltó helyzetet követő fennmaradását eredményezik. Fontos megemlíteni, hogy az 2a típusú receptorok szerepet játszanak az adrenerg ingerületátvitel negatív visszacsatoláson alapuló önszabályozásában, ezért emelkedett számuk, csökkent adrenerg tónust idézhet elő az agyban (1.5-2. ábra).

Vajon az eddigiek csak az orvosilag is diagnosztizálható depressziónak az életminőségre gyakorolt hatása szempontjából jelentősek? Az újabb megfigyelések alapján valószínűsíthető, hogy nem. az, amit orvosilag depressziónak neveznek, enyhébb formában ugyanúgy fennállhat és kifejtheti hatását az életminőségre és az egészségre egyaránt. Erre utalnak azok a megfigyelések, amelyek szerint a korábban gyógyszeres kezelésre nem javasolt, enyhébb kedélyállapotbeli változások (disztímia), bizonyos kutatások szerint jól kezelhetőek azokkal az antidepresszív szerekkel, amelyeket eredetileg a súlyos, fent leírt mechanizmusokon alapuló depressziós állapotok kezelésére fejlesztettek ki (de Lima és mtsai, 1999). Anélkül, hogy ezekben az esetekben a gyógyszeres kezelés feltétlen indokoltsága mellett érvelnénk, rá kell mutatnunk, hogy a terápiás válaszok hasonlósága a biológiai mechanizmusok hasonlóságára enged következtetni. Erre utalnak más, korábban a depresszióra specifikusnak hitt agyi biokémiai sajátosságok is. Depressziós páciensek homloklebenyének fehérállományában mágneses rezonancia spektroszkópiával átlag fölötti cholin-szintet mértek, ami bizonyos eredmények szerint a kezelés hatására normalizálódott. Ugyanakkor a nem-depressziós személyek bal homloklebenyének fehérállományában mért cholin-szint negatívan korrelált a kérdőívvel mért pozitív hangulat pontszámokkal (Jung és mtsai, 2002). Az agyi véráramlással kapcsolatos vizsgálatok is megerősítik a klinikai depresszió és a depressziónak nem tekinthető rossz hangulat közötti neurobiológiai rokonságot. A negatív érzelmi tónusú önéletrajzi emlékek felidézésével és képzeletbeli újraélésével előidézett szomorú hangulat ugyanazokban az agyi területekben fokozta a véráramlást (subgenuális cinguláris kéreg, elülső inzuláris kéreg), amely területek depressziós páciensekben is fokozott és a kezeléssel csökkenő véráramlást mutatnak. Ugyanez a beavatkozás a homloklebeny jobb oldalsó részében és a fali lebeny alsó részében csökkentette a véráramlást, ami megegyezik ezeknek a területeknek a depresszióban mért fokozott és kezelés során csökkenő véráramlásával (Mayberg és mtsai, 1999). Vagyis a hangulat kedélybetegség szintje alatti (szubklinikus) fokozati különbségei a depresszióban tapasztalthoz hasonló mechanizmusokon alapulnak. Az egészség fogalmához hasonlóan, amely nem tekinthető a betegségek hiányának, hanem a testi-lelki és társadalmi jóllét, teljesség állapotának, a jó hangulat sem tekinthető a depresszió hiányának. A gondolatot a neurobiológia és a pszichofarmakológia területén tovább folytatva adódik, hogy a stresszel szembeni ellenállóképesség megmutatkozik a hangulat és a kedélyállapot kedvező voltában. Vannak olyan kísérletek is, amelyek a depresszióellenes szereket egészséges önkéntesekre gyakorolt hatásuk alapján is jellemezték annak érdekében, hogy meghatározzák az antidepresszív hatásban szerepet játszó agyi szerotonin-forgalom növekedésének a szociális viselkedésre és a hangulatra gyakorolt hatását. Érdekes megfigyelés, hogy ebben az esetben a pozitív érzelmek változatlansága mellett a negatív érzelmek csökkenéséről és a szociális kapcsolatok illetve együttműködés terén megfigyelt kedvező változásokról számoltak be a szerzők (Knutson és mtsai, 1998). Ez arra utal, hogy a szerotoninforgalom egyéni különbségei kapcsolatban állnak ezekkel, az életminőség szempontjából fontos folyamatokkal.

De mi az, ami a genetikai tényezőkön kívül befolyással bír a szerotoninforgalom egyéni különbségeire? Egy igen egyszerű, de erőteljes összefüggés a testmozgás és a szerotoninfelszabadulás között tapasztalható: testmozgás közben nő a szerotoninnal kommunikáló idegsejtek aktivitása az agyban (Jacobs és Fornal, 1999). A testmozgásnak a hangulatra gyakorolt hatása közismert. A rendszeres testmozgás olyan neuroendokrinológiai változásokat idéz elő, amelyek az antidepresszív farmakoterápia során figyelhetőek meg (Broocks és mtsai, 2001), ugyanakkor ellenállóbbá teszi a személyt a stresszhatásokkal szemben is (Salmon, 2001).