Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.12.3. Az alvási apnoe hatása az életminőségre

Az obstruktív alvási apnoe szindróma (obstructive sleep apnea syndrome) gyanúja általában a horkolás és a túlzott nappali aluszékonyság alapján merül fel. Jellegzetes klinikai tünetek a hangos, egyenetlen horkolás légzéskimaradással, horkantás, nyugtalan alvás, fulladásérzéssel vagy nehézlégzéssel kísért hirtelen ébredések, szájszárazság, nyálfolyás, gyakori éjszakai vizelés. A betegek leggyakrabban álmosságról, fáradtságról panaszkodnak, ébredéskor nem érzik kipihentnek magukat, reggeli tompultságról és fejfájásról, csökkent koncentrálási képességről számolnak be.
Az ismétlődő apnoés epizódok intermittáló hipoxiát (időszakosan visszatérő oxigénhiány) és mikroébredéseket (rövid ébredések, melyek a személyben nem tudatosulnak) váltanak ki. A gyakori, többnyire részleges felébredések következtében az alvás felszínes, töredezett lesz. A kóros alvásszerkezet és a nem megfelelő időtartamú alvás fokozott nappali aluszékonysághoz vezet. Gyakori további tünet a csökkent koncentráció-készség, memóriazavar, libidócsökkenés és az impotencia. Az alvási apnoe szindrómában szenvedő páciensek számos esetben szorongásról és depresszióról számolnak be. Az alvás minősége, mennyisége, valamint a nappali aluszékonyság jelentősen befolyásolja az emberek általános egészségi állapotát és az energiaszintjük megítélését. Mindezen tényezők jelentősen hozzájárulnak az életminőség kedvezőtlen alakulásához.
Az egészséggel kapcsolatos életminőséget (health-related quality of life: HRQL) számos keresztmetszeti vizsgálatban tanulmányozták alvási apnoe szindrómában szenvedő betegeknél és egészséges kontroll személyek körében, valamint az alvási apnoe szindróma terápiában használatos CPAP (continous positive airway pressure) kezelést vagy műtéti megoldást követően.
A egészséggel kapcsolatos életminőség mérésére az egyik legelterjedtebben használt módszer az SF-36 kérdőív. Több vizsgálat kimutatta, hogy alvási apnoeban szenvedő betegeknél és horkoló személyeknél az SF-36 minden doménjének pontszáma alacsonyabb, mint a kontroll személyeké (Akashiba és mtsai, 2002) illetve az átlagpopulációé (Sforza és mtsai, 2003). A legnagyobb különbség a „vitalitás” („vitality”), „mindennapi tevékenység korlátozottsága az erőnlét vagy hangulati okok miatt” („role physical, role emotional”), „erőnlét” („physical function”) és „hangulat” („mental health”) doménekben volt kimutatható.
Az eddigi legnagyobb vizsgálat, a közel 6000 beteget bevonó „Sleep Heart Health Study” hasonlóan szoros kapcsolatot mutatott ki az alvás alatti légzészavar fennállása és az életminőség csökkenése között. Érdekes adat, hogy a betegség súlyosságával csak a „vitalitás” domén pontszáma mutatott lineáris összefüggést (Baldwin és mtsai, 2001).
Az alvási apnoe szindróma egyik legjelentősebb tünete a nappali aluszékonyság, mely igen jelentős hatással van az általános egészségi és funkcionális állapotra. Számos vizsgálatban igazolódott, hogy az alvási apnoeban szenvedő betegek életminősége rosszabb, mint az átlagpopulációé, viszont kevés adat van arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők állnak ennek a hátterében, és mely faktorok befolyásolják leginkább a fizikai és mentális jóllétet. Sforza (2003) vizsgálata alapján ez egy multifaktoriális jelenség, és a számos faktor közül aluszékonyság, az apnoeval gyakran együtt járó elhízás és az alvás töredezettsége azok a tényezők, melyek leginkább befolyásolják az életminőség különböző dimenzióit. Az utóbbi években végzett randomizált, kontrollált vizsgálatok bizonyították, hogy a CPAP (continous positive airway pressure) kezelés a légúti kollapszus megakadályozásával nemcsak a az apnoe/hypopnoe megszüntetésére képes, hanem hatékonyan csökkenti a nappali álmosságot, és ezáltal javul a betegek életminősége és kognitív funkciója. Számos adat utal arra, hogy középsúlyos és súlyos alvási apnoe szindrómában a CPAP kezelés mind rövid- (D’Ambrosio és mtsai, 1999), mind hosszútávon javítja a betegek életminőségét (Sin és mtsai, 2002, Sanner 2000). D’Ambrosio vizsgálatában 2 hónapos CPAP kezelést követően az SF-36 kérdőív alapján különösen a betegek társas kapcsolataiban („social functioning”), hangulatában („mental health”) és vitalitásában („vitality”) tapasztaltak jelentős javulást. Sin és mtsai (2002) 365 beteg CPAP kezelésével hasonló eredményeket mutattak ki. Több közlemény arra utal, hogy a CPAP kezelés nemcsak a betegek, hanem házastársuk alvását és életminőségét is javítja. A nappali aluszékonyság csökkentésével az elalvásos közlekedési balesetek száma is jelentősen csökken.
Fontos megemlítenünk az alvási apnoe kardiovaszkuláris következményeit is. Egyre több adat támasztja alá, hogy az apnoés események következtében létrejövő intermittáló hypoxia, hypercapnia, intrathoracalis nyomásváltozás és mikroébredések a szimpatikus idegrendszeri aktivitásfokozódáson keresztül hozzájárulhat a hipertónia kialakulásához. Számos tanulmány alapján az alvási apnoe a hipertónia független rizikótényezőjének tekinthető és szerepet játszhat egyéb szív- és érrendszeri betegség kialakulásában és progressziójában (Dunai és mtsai, kézirat).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave