Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.5.2. Társaság és magány

Az ismeretterjesztő tudományos irodalomban helyenként „boldogsághormon” név alatt ismertté vált agyi ingerületátvivő anyagok a mákgubó ópium alkaloidájában fellelhető vegyületekhez hasonló szerkezetű és hatású, de a szervezet által termelt anyagok. Belső eredetüket jelezve egységes néven endogén opioidoknak nevezik őket, ide tartoznak az enkefalinok, a dinorfinok, az endorfinok és az endomorfinok.
Kiemelkedő jelentőségűek azok az állatkísérletek, amelyek szerint a társas kapcsolatok jutalmazó volta valamiképpen az endogén opioidok által közvetített. Így például a rhesus majmok affiliatív, szociális közelségkeresésre utaló viselkedései az opioidok érzékelésében szerepet játszó agyi receptorok gyógyszeres gátlása útján fokozódnak, ami arra enged következtetni, hogy a szociális kontaktusok általi jutalom a gyógyszerhatás miatt elmaradt (Martel és mtsai, 1995). Az opioidok gyógyszeres gátlása újszülött kísérleti állatokban fokozza az izolációra válaszként adott „sírást” (distressz vokalizációt). Újszülött állatok imprintingjére (az anyára vagy a vélt anyára irányuló megközelítő viselkedésre és annak tartós emlékezeti rögzülésére) is befolyással van, amennyiben nem gátolja meg a megközelítő viselkedést, de fokozza a distressz vokalizációt, vagyis csökkenti az anya közelségének jutalmazó hatását. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a társas kapcsolatok az egyik legerősebb jutalmazó hatással bíró biokémiai rendszer mozgósítása útján fejtik ki pozitív hatásukat, ezáltal elősegítve az interakciók ismételt keresését (Panksepp és mtsai, 1980; Kalin és mtsai, 1995). Az endogén opioidok ugyanakkor fájdalomcsillapító hatással is bírnak és nem csak a társas kapcsolatok hatására, de bizonyos megfigyelések szerint az erőteljes fizikai igénybevétel során, pl. hosszútávfutáskor is nagyobb mennyiségben szabadulnak fel a szervezetben (Koltyn, 2000). a testmozgásnak a kedélyállapotra gyakorolt pozitív hatása tehát ezzel is összefüggésben állhat.
A társas kapcsolatok ugyanakkor más biológiai mechanizmusok útján is befolyással bírnak a hangulati életre. Ezek közül az egyik legjelentősebb a stressz-válaszok szociális modulációjának jelensége. A szociális kötelékteremtő viselkedés legkülönbözőbb formáit (szülő-gyerek kapcsolat, partnerkapcsolat) valószínűleg két fehérje-természetű és a vérben hormonális szerepet játszó vegyület, az agyi oxitocin és vazopresszin közvetíti. Ugyanakkor az oxitocinfelszabadulás gátolja a hipotalamusz-hipofízismellékvese tengely által irányított stresszhormonfelszabadulást, ezáltal csökkentve a stresszorok által kiváltott stresszválaszok mértékét, annak a hangulati életben és az egészségben játszott pozitív következményeivel együtt (DeVries és mtsai, 2003). Jól példázza ezt az a kísérlet, amelyben a kísérleti személyeknek előkészítés és előzetes figyelmeztetés nélkül hallgatóság előtt kellett szabad előadást tartaniuk illetve fejben számolniuk. Ez a standardizált pszichoszociális stressz teszt néven ismert eljárás számottevően növelte a nyál kortizolszintjét, vagyis hormonális stressz-választ idézett elő. Ezt a hatást azonban csökkentette az előadás előtt közvetlenül (már a stresszelő helyzet tudatában) a kísérleti személyek partnerei által végzett és szakember által irányított nyak és váll masszázs. Ugyanakkor a partnerek csak szóbeli (masszázst nélkülöző) támogatása nem volt elegendő a kortizolkiáramlás számottevő gátlásához. A kutatók rámutatnak, hogy a jelen kísérletben közvetlenül nem mért, stressz-választ gátló agyi oxitocinfelszabadulás, az állatkísérleti eredményekkel összhangban, testi kontaktusokhoz és a testmeleg érzékeléséhez kötött (Ditzen és mtsai, 2004)
Újabban kimutatták, hogy az érzelmi jelentőséggel bíró társak elvesztése olyan agyi területek aktivációját vonja maga után (elülső cinguláris kérgi területek, ld. 1.5-3. ábra), amelyek a fájdalomérzékelés központi idegrendszeri mechanizmusainak kulcsfontosságú elemei, vagyis a fizikai és a szociális fájdalom közös mechanizmusokon alapszik. A szerzők tanulmányukban megjegyzik, hogy azok a kifejezések, amelyek az ilyen helyzetek leírását fizikai fájdalomra vonatkozó terminusokban írják le (pl. fáj a szíve) nem járnak messze a tudományos valóságtól. Következtetésük szerint az agy elülső cinguláris régiója egy általános neurális vészjelző (alarm) rendszerként fogható föl, ami az evoluciós szempontból kritikus helyzetekben, a jelentőségteljes társ elvesztésekor, illetve a testi integritás sérülésekor lép működésbe (Eisenberger és Lieberman, 2004).
 
1.5-3. ábra. A fájdalomérzékelésben és a jelentőségteljes társak elvesztésében szerepet játszó agyi terület (elülső inzuláris kéreg) anatómiai elhelyezkedése
Magyarázat: Ugyanez a terület a depressziós állapotban vagy szomorú hangulat átélése esetén is fokozott aktivitást mutat.
 
A társak jelenléte és/vagy jelenlétének tudata ugyanakkor az egyszerűbb feladatokban nyújtott teljesítményekre is pozitív hatással van. Ez a szociálpszichológiában szociális facilitációként vagy társas serkentésként ismert jelenség feltételezhetően az általános agyi serkentettséggel, éberséggel (arousal) áll kapcsolatban, hiszen más izgalmi szintet növelő hatásokhoz hasonlóan az egyszerű feladatokban fokozza a teljesítményt, a bonyolultabbakban pedig inkább rontja.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave