Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.6.1. Bevezetés

Az életminőség olyan szubjektív és egyéni információkon alapuló állapot-meghatározás, amely tartalmazza a minősítést végző laikus személy értékrendjét, élettörténetét, valamint saját testére, illetve általában az egészségre és betegségre vonatkozó vélekedéseit. Az életminőség mérésekor tehát figyelembe veszünk látens laikus egészségség- és betegségfelfogásokat, olyan, a testi állapotra vonatkozó hiedelmeket, ok-okozati és magyarázati struktúrákat, amelyek a mindennapi életben szerepet játszanak az egészségi állapot értékelésében. Feltételezhető, hogy a laikus betegségmagyarázat-modellek, a testi állapot értelmezése (pl. tünetfelismerés, a tünetek normalizálása, figyelmen kívül hagyása), valamint a betegviselkedés különböző formái között kölcsönös kapcsolat van.
A modern társadalmakban a biomedikális tudás számos eleme az egész társadalom közösen használt tudáskincsének részévé vált, és ennek eredményeként a laikusok is sok tekintetben a biomedikális fogalomrendszer elemeit alkalmazzák, amikor testi-lelki állapotukról gondolkodnak. a medikalizáció folyamata gyakran felismerhető a közgondolkodás orvosi logikájában, vagy a köznyelvbe is beépült orvosi-szakértői nyelv kifejezéseiben és struktúráiban. A család, az iskola, a munkahely és a szomszédság közvetítésével, a gyakori orvos-beteg találkozásokban és az egészségnevelés egyéb csatornáin, valamint nem utolsó sorban a médián keresztül, a laikus társadalom különböző csoportjai eltérő mértékben, de a korábbinál fokozottabban válnak informálttá az orvostudomány technikai és biológiai eredményeiről és lehetőségeiről (Fabrega 1997).
A biológiai, genetikai, orvosi magyarázó modellek mellett azok a gondolkodási struktúrák, amelyek a betegségek okainak magyarázataként az egész emberi történelem során jelen voltak (pl. a környezettel való harmónia felborulásában vagy az egyén morális vétkességében rejlő okok), némileg átalakulva, „modernizálódva” tovább élnek (Foster, 1976, Leslie, 1976).
A modern gondolkodási struktúrák összefüggést mutatnak a társadalom betegség-struktúrájában bekövetkezett változásokkal is, azzal a ténnyel, hogy a modern nyugati társadalmakban a legnagyobb betegségterhet a krónikus betegségek jelentik. a krónikus betegség kialakulására vonatkozó laikus magyarázatokban egyszerre lehetnek jelen tudományos-orvosi és “tudománytalan”, laikus elemek. az orvosi magyarázó modellek elsődleges célja a rendelkezésre álló terápiás módok kiválasztása. a laikusnak viszont a terápiás stratégia kiválasztása mellett szüksége van egy olyan személyes, egyedi érvényességű magyarázó modellre is, amellyel értelmezni tudja, élettörténetében el tudja helyezni a saját, illetve a környezetéhez tartozó személyek egészségi állapotában bekövetkező változásokat, a személyes sorsban tapasztalt töréseket (Anderson, 1991). A betegség nemcsak azt a kérdést veti fel a betegben, hogy mi a betegség oka, hanem azt is, hogy miért éppen akkor következett be a megbetegedés (Helman 1984, Blaxter, 1983). A „locus of control” elemzések szerint (Anderson 1991, Shoenberg 1998) a beteg viselkedését meghatározza, hogy külső, azaz tőle független okokkal magyarázza-e a betegséget, vagy kapcsolatba hozza-e a betegséggel saját szerepét. akik úgy érzik, hogy betegségük kialakulásában saját maguk is aktív szerepet játszottak, inkább felételezik, hogy a gyógyulásban is aktív szerepük lehet, míg azok, akik passzív szenvedőként élik meg a velük történteket, sokkal cselekvőképtelenebbeknek bizonyulnak a betegséggel szembeni küzdelemben is. Az egyéni felelősség-vállalás és a betegségmagyarázati modellek kapcsolatának a preventív medicina szempontjából is jelentősége van (Pill, Stott, 1982, Hahn, Renner 1998).
Míg a konkrét, az egyén által átélt, megtapasztalt betegségekre vonatkozó magyarázatoknak a betegviselkedés alakulása szempontjából van jelentőségük, addig azok a nézetek, amelyek a megbetegedések mögötti általános okokra, a veszélyeztetettségre illetve védettségre vonatkoznak, az egészségviselkedést befolyásolják. E „hiedelemrendszer” tartalmazza az egyénnek a betegségekre való hajlamára, a saját fizikumára, lelki beállítottságára, a fizikai és társas környezetével való harmonikus vagy konfliktusos kapcsolatára, és ennek betegségokozó vagy protektív hatására irányuló vélekedéseit. Végső soron ezek az összetevők befolyásolják, hogy az egyén önmagát sorsa aktív irányítójának, vagy passzív, kiszolgáltatott elszenvedőjének látja, aminek igen nagy jelentősége van az egészségmegőrzésben, illetve megbetegedés esetén a betegséggel való küzdelemben.
Az elmúlt években több módszerrel is megpróbálkoztunk azoknak a megbetegedéssel kapcsolatos hiedelmeknek, laikus magyarázó modelleknek a megismerésével, amelyek a lakosság bizonyos demográfiai és társadalmi csoportjait jellemzik. a betegség-magyarázatok a laikus „test-tudat” olyan mélyebb, gyakran nem is tudatosuló elemeit alkotják, amelyeknek kérdőíves módszerrel történő feltárása csak több lépésben, mélyinterjús előkészítés és tartalomelemzés után lehetséges. Jelen tanulmányunkban négy különböző kutatás adatbázisát használtuk fel.
Kiindulási alapként angol vizsgálatok szolgáltak (Stainton Rogers 1991, Furnham 1994). Ezekben a betegség-hiedelmekre mélyinterjús feltárás után alakítottak ki kérdőíveket. Stainton Rogers (1991) a laikus „egészség- és betegséghiedelmek” vizsgálatára interjúelemzés után ún. Egészség és Betegség Skálát (Health and Illness Scale) szerkesztett. Ezt a kérdőívet fordítottuk le magyarra és használtuk fel vizsgálatunkban. Az eredeti kérdőív négy különböző blokkot tartalmaz. Az első a jelenlegi egészségi állapotra vonatkozik, a második arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként érhető el a jövőben egy kedvezőbb egészségi állapot, a harmadik a megbetegedések okait keresi, míg a negyedik blokk arra irányul, hogy betegség esetén mitől függ a gyors és hatékony gyógyulás. Kutatási célkitűzésünk a megbetegedések okaira vonatkozó lakossági magyarázatok feltárása volt. A 124 kérdésből álló teljes kérdőívnek csak a harmadik blokkját vettük fel, így a vizsgált személyek 30 állítást minősítettek abból a szempontból, hogy azok véleményük szerint milyen szerepet játszanak betegségeik kialakulásában. A válaszadók a kijelentésekkel való egyetértésük mértékét egy ötfokú skálán jelölhették (1 = egyáltalán nem játszik szerepet, 5 = meghatározó szerepet játszik). A felvétel során rögzítettük a kérdezettek korát, nemét, legmagasabb iskolai végzettségét, jövedelmét, valamint egészségi állapotukat.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave