Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.7.2. Új etikai kérdések a népegészségügyben

Bármely egészségügyi rendszer elemzésénél szükséges a rendszer mögött álló etikai, filozófiai gondolatmenet vizsgálata, amely által lehetségessé válik a rendszerben burkoltan jelen lévő társadalmi értékválasztások megragadása. A népegészségügyi rendszerekben, programokban is jelen vannak olyan jellegzetességek, amelyek alapvető kérdésekben határozzák meg a rendszer működését, tehát azt, hogy a népegészségügyi szolgáltatások hogyan és kihez jutnak el.
Roberts és Reich összefoglaló tanulmányukban (2002) az etikai gondolkodás három fő irányát jelölik meg, amelyek tetten érhetők egészségügyi rendszerekben és a népegészségügyben. Ezek a következményelvű, az egyéni jogokat, valamint a közösséget a központba helyező etikai megközelítések, amelyeket haszonelvű (utilitarista), a liberális és a közösségelvű (kommunitariánus) gondolat-rendszereknek is nevezünk. Az utilitarista, vagy következményelvű etika a leggyakrabban alkalmazott megközelítés az egészségügyi és népegészségügyi elemzésekben, amely a helyes választást a legtöbb ember számára a legtöbb jót eredményező lehetőségben látja. Ezen belül is az objektív haszonelvűség megközelítése, amely szakértői döntések alapján határozza meg a jót, a növekedést, például egészséggel kapcsolatban QALY-k (quality adjusted life years, minőséggel korrigált életévek) vagy DALY-k (disability adjusted life years, fogyatékossággal korrigált életévek) formájában. Az utilitarista okoskodás vonzó lehet a népegészségügyi területen, mivel lényegében egybeesik a népegészségügy célkitűzéseivel, nevezetesen lakosság minél nagyobb részének életminőség-javításával. Ugyanakkor sok kritika is éri ezt a típusú gondolkodást. Komoly problémát jelent például, hogy a jövőbeli egészségnyereség ugyanannyit jelent-e, mint a jelen vagy a közeljövő egészségnyeresége. A magyar egészségügyben a gyógyító eljárások túlsúlya a prevencióhoz képest is ezt a problémát tükrözi.
A filozófiai gondolkodás második nagy iskolája az emberi jogokat a központba helyező, liberális etikai megközelítést eredményezi, amelynek szintén helye van a népegészségügyi kérdések elemzésében. A liberális gondolkodásnak a negatív jogokat fontosnak tartó irányzata inkább politikai filozófiaként játszik szerepet, ugyanakkor a pozitív jogokat a központba állító irányzata, az egalitariánus (egyenlőségelvű) liberális etikának kritikus szerepe van a népegészségügyben. Ez az etikai irány az egészséget is pozitív jognak értelmezi, amihez minden embernek joga van. az egészségi állapotban tapasztalható szociális gradiens, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló népegészségügyi mozgalmak filozófiai alapvetése az egalitariánus liberalizmus.
A közösségi alapú gondolkodás, vagy „kommunitarianizmus” lényege az előző két univerzális gondolkodási rendszerrel szemben, hogy csak egy-egy közösségre kiterjedő értékeket képvisel. A közösségi alapú gondolkodás tetten érthető például különböző kultúrák, országok szabályozásában a kábítószerekkel kapcsolatban. A közösségi alapú etikák különleges iránya a feminista filozófia által képviselt gondoskodási etika (ethics of care). A gondoskodási etika figyelembe veszi azt, hogy minden embernek vannak saját kapcsolatai és családja, és a többi emberhez való viszonyulásnak is mindig van személyes oldala, nem lehet teljesen személytelen. Egy-egy egészségügyi intézmény, program működésében, bizonyos döntésekben mindig szerepet játszanak személyes érzelmek és meggyőződések is, és ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Magyarországon a népegészségügyi programoknak már több generációját hirdették meg csak az elmúlt 12 évben. A programok megvalósulása többnyire csak részleges maradt a változó politikai háttér, és a programokhoz hozzárendelt anyagi eszközök és egyéb erőforrások elmaradása miatt. A hazai népegészségügyi szakembereknek és a döntéshozóknak el kell dönteni, hogy mely értékek mentén, és milyen erőforrások igénybevételével érhetők el a népegészségügy kitűzött céljai, a lakosság életminőségének javítása.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave