Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.7.4. Az epidemiológiai eredmények alkalmazásának lehetőségei a klinikai esetmenedzsmentben és a prevencióban

Az előző fejezet kitérői után térjünk vissza a tanulmány szűken értelmezett területéhez és vizsgáljuk meg az epidemiológiai eredmények alkalmazásának lehetőségét. Az alábbiakban két példán keresztül, több területen szerzett adatokat és eredményeket is felhasználva mutatom be azt a modellt, amelyben potenciálisan felhasználhatók az epidemiológiai eredmények. A rendszer lényege egy többszintű megközelítés, amelyben integrálhatók mikro-, mezo- és makro-szintű eredmények, és alkalmazhatók a megelőzés különböző területein. A prevenciónak ez a többszintű modellje szerepelt a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet kutatás-fejlesztési koncepciójában (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 2001), amely a 2001. évi Nemzeti Kutatásfejlesztési Programban (NKFP) keretében került kidolgozásra, és támogatott projektként valósult meg.
A mikroszint alatt az egyedi ember szintjét értjük, aki célja a primer prevenciónak, vagy akinek a betegségét szeretnénk kezelni egészségi állapotának javítása céljából. Az epidemiológiai adatok komplex információkat jelentenek egy betegség kialakulásáról, annak etiológiai és pszichoszociális hátteréről, és ezek alkalmazhatók egyén-központú megelőzési és kezelési programokban. Mezoszinten egy közösség vagy egy szervezet szintjét értjük, amelyben megvalósulhat egy szűrési vagy egy megelőzési program. Az epidemiológia, elsősorban a klinikai epidemiológia módszereivel vizsgálható a szűrési, megelőzési programok hatásossága és hatékonysága. Makroszinten az ország teljes lakosságát értjük, amelyen belül vizsgálhatjuk a lakosság egészségi állapotát, az egészségügyi rendszer működését és a népegészségügy lehetőségeit. Ebben a modellben az epidemiológiai kutatás fontos eszköz a népegészségügy, a klinikai ellátás és a prevenció valamennyi szintjén. A népegészségügy nagy kihívása, hogy milyen mértékben tudja integrálni ezeket a szinteket, és a rendelkezésre álló információkat felhasználni az ellátásban.
Az alkalmazási modell általános sémája az 1.7-2. ábrán látható. Az országos egészségfelmérések adatokat szolgáltatnak a teljes lakosság morbiditás-struktúrájáról és a betegségek etiológiai és pszichoszociális háttértényezőiről. Ezek az aggregált adatok felhasználhatók az ország egészségpolitikai célkitűzéseinek meghatározására, amelyeknek integrált eszközei a klinikai ellátás és a népegészségügyi-prevenciós ellátás, valamint ezeknek finanszírozása. Az aggregált adatok felvetnek olyan kérdéseket, amelyek klinikai körülmények között, kisebb léptékben tovább vizsgálhatók, ok-okozati és terápiás kérdések eldöntésére. A klinikai vizsgálatoknak az eredménye közvetlenül alkalmazható a klinikai ellátásban.
Szerepel az ábrán a finanszírozás is, mint az egészségpolitika egyik eszköze. Itt mindössze felvillantjuk az epidemiológiai adatok és a finanszírozás összekapcsolásának lehetőségét, amely alapvető fontosságú lehet. Ugyanakkor a finanszírozás kérdéskörének bonyolultsága miatt meg kell elégednünk annyival, hogy a finanszírozási technikáknak mindenképpen a valós helyzeten, a tényleges szükségleteken kell alapulniuk, ahhoz, hogy az egészségpolitika elérhesse kitűzött céljait.
 
1.7-2. ábra. Az epidemiológiai eredmények alkalmazási lehetőségeinek általános sémája a népegészségügyi és a klinikai ellátásban
 
1. példa: A krónikus fájdalomproblémák és a depresszió komorbiditásának népegészségügyi és klinikai vonatkozásai
Más helyen ismertettük (Réthelyi és mtsai, 2004) a krónikus fájdalomproblémák és az ezzel összefüggő korlátozottság, valamint a komorbid depresszió gyakoriságát és jelentőségét. Az eredmények és a fenti modell tükrében az eredmények alkalmazására négy lehetőség adódik. Hangsúlyozzuk, hogy ezek az eredményekből adódó felvetések csupán lehetőségek, amelyek hatásosságának, hatékonyságának igazolása további vizsgálatokat igényel. Ugyanakkor olyan lehetőségek, amelyek valós eredményeken alapulnak.
1) A krónikus fájdalom-problémák túlnyomórészt mozgásszervi betegségekkel való összefüggése okán az egészség-fejlesztés és kommunikáció minden eszközét alkalmazni kell a csont-ízületi rendszer megbetegedéseinek csökkentésére. A problémákban megfigyelt szociális gradiens miatt a fontos ismeretek hátrányosabb társadalmi csoportokba való eljuttatását teszi szükségesé.
2) Mezoszinten a krónikus fájdalommal-összefüggő korlátozottság eredményei a mozgásszervi problémák munkahelyi prevenciójának fontosságára irányítják a figyelmet. a munkahelyi prevenció és rehabilitáció szükségességét alátámasztják a szakmunkások és segédmunkások munkaköri csoportjában kapott magasabb előfordulási arányok és esélyhányados értékek.
3) Az alapellátásban a krónikus fájdalom-problémáknak és a depressziós tünetek gyakori együttes előfordulásának van jelentősége. A háziorvosok kapuőr funkciója javulhat az ilyen többszörös kórképek felismerésével, és a betegek megfelelő kezelési út fele irányítását eredményezheti. A krónikus fájdalomproblémákkal kapcsolatos protokollok alkalmazása az alapellátásban eredményesnek bizonyult néhány kezdeti kísérletben. Az Egyesült Államokban a krónikus fájdalom-problémák miatt orvoshoz forduló betegek esetében javasolják a depresszió szűrését is (Ohayon, 2003).
4) A fekvőbeteg és a járó-beteg szakellátásban a krónikus fájdalom-panaszokkal, a mozgásszervi rendszer betegségeivel, vagy depresszióval kezelt betegeknél egyaránt figyelembe szükséges venni a társbetegségek lehetőségét, ennek diagnosztizálását és kezelési lehetőségeit. A depresszióval kezelt és a mozgásszervi betegek esetén egyaránt alkalmazhatónak bizonyultak a kérdőíves módszerek, amelynek segítségével felállítható egy tentatív vagy akár validnak tekinthető diagnózis.
A kérdőíves módszer anyagi és időbeli ráfordításai minimálisak. A betegek és a betegség ilyen módon történő klinikai menedzsmentje megóvja a betegeket az egészségügy útvesztőiben való „tévelygéstől”, és potenciálisan csökkenti a tartós munkaképesség-csökkenés és egyéni szenvedés lehetőségét.
 
2. példa: Krónikus vesebetegségek epidemiológiai és klinikai vizsgálata
A krónikus vesebetegségek végső közös útja a végstádiumú vesebetegség (ESRD, end-stage renal disease) amely a vesefunkció beszűkülésével jár. Ennek a betegségcsoportnak kezelése, amelynek a lényege a vesefunkció pótlása, krónikus dialízissel vagy transzplantációval lehetséges, és a kezelés költségei nagymértékben megterhelik az egészségügyi költségvetést.
A Semmelweis Egyetem Pszichonefrológiai munkacsoport vizsgálatsorozatot indított betegség prevalenciájának, a betegek társbetegségeinek, életminőségének és kezelési preferenciáinak kutatására (Novák és mtsai, 2000, 2001). a vizsgálatsorozat itt nem részletezendő epidemiológiai és klinikai epidemiológiai eredményei felhívták a figyelmet a dializált betegek tartós életminőség-csökkenésére, valamint a depresszió és az alvászavarok gyakori előfordulására közöttük. Ezen kívül a betegek terápiás preferenciáinak vizsgálata bizonyította transzplantációs kezeléssel kapcsolatban a betegek informálásának és oktatásának fontosságát, a transzplantáció iránti attitűd pozitívvá formálásának céljából. A vizsgálatsorozat mintaértékű az országos epidemiológiai és klinikai adatok felhasználásával kapcsolatban konkrét terápiás kérdésekben (Novák és mtsai → 6.5. fejezet).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave