Valamennyi felmérés során két fajta hibaforrással kell számolnunk: a random és a szisztematikus hibával. A vizsgálati mintán kapott eredmények és a valós eredmények közötti különbséget random hibának nevezzük, ha az eltérést bejósolhatatlan, véletlenszerű hiba okozza. a random hiba valamennyi felmérésben megjelenik, mértéke az elemszám növelésével csökkenthető. A szisztematikus hibáról akkor beszélhetünk, amikor a vizsgálati eredmények következetesen eltérnek (pozitív vagy negatív irányban) a valós értéktől. A szisztematikus hibákat két nagy csoportra: a kutatási elrendezésből és a mérésből származóra oszthatjuk. a kutatási elrendezésből fakadó hibák a mintavételi eljárás során jöhetnek létre. Ezek közül a legfontosabbnak a mintavétel keretének, a vizsgálandó populáció pontos meghatározásának és a vizsgálati minta kiválasztásának a hibáját tekinthetjük. A mintavételi keret a felmérés által megcélzott populációt és ennek legfőbb jellemzőit tartalmazza. A mintavételi keret kijelöléséből származó hiba, eredhet abból, hogy a mintavételre kijelölt személyek csoportja különbözik a megcélzott mintától (pl. ha populációs mintát a telefonkönyvből választanánk). A populáció specifikációjából származó hiba olyan esetekben jelenhet meg, amikor a megcélzott minta definíciója hibás és nem egyezik meg a felmérés koncepciójában szereplő jellemzőkkel (pl. a nyugdíjasok életminőségét vizsgáló kutatásnál a korban fiatalabb rokkantnyugdíjasok bevonása is célszerű). Szelekciós hibáról akkor beszélünk, amikor a felmérésre kiválasztott mintából valamilyen szisztematikus hibával történik a kiválasztás (pl. a kiválasztásra kerülő minta postai irányítószám nagyság szerinti rendezése során, csak az első fele kerül lekérdezésre).

Mérési hibáról olyan esetekben beszélhetünk, amikor a mért érték és a valós érték között valamilyen szisztematikus torzító tényező következtében eltérés adódik. Mivel a valódi értéket igen nehéz megbecsülni, így gyakran a mérési hiba feltérképezése is jelentős akadályokba ütközhet. A legfontosabb mérési hibáknak az alábbiakat tekinthetjük: az értékelésből (az interjút készítő személyéből) fakadó hiba, a mérőeszköz szisztematikus mérési hibája, adatrögzítés és a feldolgozás során jelentkező hibák, a válaszadás visszautasításából származó hiba, a válaszadási torzításból fakadó hiba. Számos vizsgálat igazolta, hogy az interjút készítő személye (pl. neme, kora, viselkedése) jelentősen befolyásolhatja a vizsgálati személyek válaszait. Ezt a hibaforrást a legtöbbször tréninggel és folyamatos monitorozással próbálják minimalizálni. A mérőeszközben található kétértelmű kérdések, a vizsgálati személy számára érthetetlen megfogalmazások, a válaszok jelölésének bonyolultsága mind olyan jellemzők, amelyek a mérésből származó hibákat növelik. Ezért a kutatók legtöbbször már kipróbált kérdéseket, skálákat használnak a felmérés során. Az adatrögzítés és a feldolgozás során előforduló hibákat gyakran kétszeres adatrögzítéssel és javítási-naplóval, valamint pontos feldolgozási tervvel és dokumentációval tudjuk mérsékelni. Az epidemiológiai felméréseknél gyakran kiemelt fontossággal kell kezelnünk azokat a személyeket, akik részben vagy teljes mértékben visszautasítják a válaszadást, vagy a felmérésben való részvételt. A nemzetközi kutatási gyakorlatban nem ritka a 20–25 százalékos visszautasítási ráta, ami a különböző betegségek gyakoriságának becslésénél jelentős mértékben befolyásolhatja a vizsgált prevalenciákat (pl. a szociális fóbiában szenvedők kisebb valószínűséggel nyitnak ajtót a kérdezőbiztosoknak, ami a betegség előfordulásának pontos becslését rendkívüli mértékben megnehezítheti). A mérési hibák egyik fontos tényezője az önbeszámolóból fakadó torzítás. A vizsgált személyek sokszor hajlamosak szociálisan kívánatos válaszokat adni, hogy kedvezőbb színben tüntessék fel magukat. A személyes, a kérdezett által gyakran stigmatizálónak vélt jellemzőket feltáró kérdéseket ezért a legtöbb kutatásban jól képzett kérdezőbiztosokra bízzák, akik képesek megteremteni az őszinte válaszokhoz szükséges oldott légkört.

A fent említett hibaforrások csökkentésére tett erőfeszítéseinkről és a hibák mértékének becsléséről a tanulmányunk további fejezeteiben részletesen beszámolunk.