Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


2.1.5. Eredmények

A felmérésben való részvétel visszautasításának mértéke
Az epidemiológiai felmérések egyik kulcsfontosságú tényezője a részvételi arány. Minél magasabb a visszautasítás mértéke, annál jobban megkérdőjelezhető a mintavétel reprezentativitása. A Hungarostudy 2002 felmérésben való részvételi szándékot az alábbi négy jól elkülönülő jellemzőre osztottuk: 1. válaszolt a kérdésekre és beleegyezett az utánkövetésbe; 2. válaszolt a kérdésekre, de nem egyezett bele az utánkövetésbe; 3. visszautasította a válaszadást; 4. elhunyt vagy elköltözött a listán szereplő címről.
A felmérés során a megkérdezettek 56,9%-a vállalkozott arra, hogy részt vesz a nyomonkövetéses vizsgálatban, vagyis a kérdezőbiztosok néhány év múlva ismételten felkereshetik otthonában. a válaszadás visszautasításának aránya a sikeres kapcsolatfelvételhez viszonyítva – a nemzetközi adatokhoz mérten – meglehetősen alacsonynak mondható: 17,6%. A visszautasítás mértéke Budapesten és Pest megyében volt a legmagasabb, míg Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyében a legalacsonyabb arányú (2.1-1. táblázat). A visszautasítások aránya a férfiak körében közel 4 százalékkal volt magasabb, mint a nőknél.
Fontos megjegyeznünk, hogy a felkeresettek, mintegy másfél százaléka betegség, kórházi ellátás, vagy egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem vettek részt a felmérésben. Az elköltözött vagy rossz címen bejegyzett személyek aránya a teljes címlista 5,1 százalékát alkotta, az elhunytak aránya pedig 0,3% volt.
 
A mintavételi hiba becslése
Elsőként azt szemléltetjük, hogy a vizsgálati mintánkban milyen mértékben sikerült megvalósítanunk a nemi és korcsoportoknak megfelelő reprezentativitást a megcélzott populáció (keret minta) sajátosságaihoz képest.
A két nem és a három alap korcsoport szerinti népességmegoszlást, illetve a minta becsült nagyságát az egyes csoportokban a következő táblázatban szemléltetjük (2.1-2. táblázat). Láthatjuk, hogy a legnagyobb eltérést a 18–39 éves férfiaknál kaptuk (2,2%), melynek elsődleges oka a csoportra jellemző viszonylag magas visszautasítási arány. Mindezen értékek elfogadhatóak a megengedett statisztikai tűréshatárokba esnek.
 
2.1-2. táblázat. A népességmegoszlás és a felmérésbe bevont minta jellemzői
Nem, korcsoport
Népesség százalékos megoszlása
Minta nagysága
Hungarostudy százalékos megoszlása
Hungarostudy minta nagysága
Férfi
47
6580
44
,7
5654
18–39
20
2800
17
,8
2249
40–59
17
2380
16
,4
2075
60-x
10
1400
10
,5
1330
53
7420
55
,3
6980
18–39
20
2800
19
,6
2470
40–59
18
2520
18
,7
2367
60–x
15
2100
17
,0
2143
Összesen
100
14 000
100
,0
12 634
 
A Hungarostudy 2002 felmérésbe bevont vizsgálati minta és a népességmegoszlás területi jellemzőit összehasonlítva láthatjuk (2.1-3. táblázat), hogy a legnagyobb eltérés mind férfiak és mind nők esetében Budapesten mutatkozott (2,3 és 2,6%). Ennek hátterében ismételten a visszautasítás fokozottabb előfordulása állhat.
Bár az eltérés a megengedhető tűréshatárok között mozog, ennek ellenére néhány fontos változóra (pl. a depresszivitás pontátlagai, szívinfarktus előfordulási aránya, dohányzás gyakorisága) elkészítettük a súlyozással és a súlyozás nélkül készített számításainkat, majd összevetettük, hogy a budapesti mintavételi hiba milyen mértékű eltérést vonhat maga után. A kapott eredményeink szerint egyik változó esetében sem kaptunk jelentős eltérést a súlyozással és a súlyozás nélkül kapott eredmények között.
 
2.1-3. táblázat. A Központi Statisztikai Hivatal népességmegoszlás becslései és a Hungarostudy 2002 felmérésben résztvevők nemi és megyék szerint eloszlásai
 
KSH (2001)
Hungarostudy 2002
 
férfi
férfi
Budapest
16
,6
17
,9
14
,3
15
,3
Pest
10
,6
10
,4
10
,4
10
,1
Közép-Magyarország
27
,2
28
,3
24
,7
25
,4
Fejér
4
,3
4
,1
4
,2
4
,6
Komárom-Esztergom
3
,2
3
,1
3
,2
3
,3
Veszprém
3
,8
3
,6
4
,3
3
,9
Közép-Dunántúl
11
,2
10
,8
11
,7
11
,8
Győr-Moson-Sopron
4
,3
4
,2
4
,6
4
,4
Vas
2
,7
2
,6
3
,0
2
,8
Zala
3
,0
2
,9
3
,2
3
,2
Nyugat-Dunántúl
10
,0
9
,7
10
,8
10
,4
Baranya
4
,0
4
,0
4
,2
4
,1
Somogy
3
,3
3
,3
3
,3
3
,4
Tolna
2
,5
2
,5
2
,4
2
,6
Dél-Dunántúl
9
,8
9
,8
9
,9
10
,1
Borsod-Abaúj-Zemplén
7
,4
7
,4
7
,3
7
,7
Heves
3
,2
3
,2
3
,3
3
,5
Nógrád
2
,2
2
,2
2
,4
2
,3
Észak-Magyarország
12
,8
12
,8
13
,0
13
,5
Hajdú-Bihar
5
,5
5
,4
5
,2
4
,9
Jász-Nagykun-Szolnok
4
,2
4
,1
4
,5
4
,3
Szabolcs-Szatmár-Bereg
5
,8
5
,7
6
,1
5
,6
Észak-Alföld
15
,5
15
,2
15
,8
14
,8
Bács-Kiskun
5
,4
5
,4
5
,5
5
,3
Békés
4
,0
3
,9
4
,4
4
,2
Csongrád
4
,2
4
,2
4
,3
4
,7
Dél-Alföld
13
,6
13
,5
14
,2
14
,2
 
A mérőeszköz megbízhatósága
Az alkalmazott skálák belső konzisztenciája: Egy skála megbízhatóságát leggyakrabban a skálát alkotó tételek együttjárásának mértékéből becsüljük. Az ún. felezéses eljárás (split-half) segítségével a két részre osztott teszt első felén elért pontszámot korreláltatjuk a második felére adott pontszámokkal. A számítógépek elterjedésével ennek a becslésnek az általánosítását, az összes lehetséges tesztfelezés átlagkorrelációit használjuk leggyakrabban. a kapott konzisztencia mutatót Cronbach-alfának nevezzük, melynek 0,60 és 0,95 közötti értéke a skála megbízhatóságát jelzi.
A Hungarostudy 2002 felmérésben használt skálák reliabilitás (megbízhatóság) mutatóit szemléltető 2.1-4. táblázatból láthatjuk, hogy a skálák túlnyomó része kiváló belső konzisztenciával rendelkezik. Viszonylag alacsony konzisztencia mutatót kaptunk az Ellenségesség, az Együttműködés, az Újdonságkeresés és a Diszfunkcionális Attitűd skálák esetében. A részletes itemanalízis alapján nem találtunk olyan tételt, amely „kilógott” volna a fenti skálából, így feltételezhetjük, hogy az alacsony belső konzisztencia mutató hátterében az alacsony tételszámok is szerepet játszhatnak. A későbbi elemzéseink során az alacsonyabb reliabilitású skálákat kitüntetett figyelemmel kísérjük és a kapott eredmények interpretációjánál ezt figyelembe vesszük.
 
2.1-4. táblázat. A Hungarostudy 2002 felmérésben használt skálák reliabilitás mutatói
Skálák
Tételek száma
Cronbach-alfa
Közösségi Hatékonyság Kérdőív
10
0
,83
Betegségteher Index
13
0
,89
WHO Jóllét Index
5
0
,84
Rövidített Beck Depresszió Kérdőív
9
0
,85
Szorongás Skála
7
0
,82
Rövidített Reménytelenség Skála
4
0
,85
D-típusú Személyiségskála
13
0
,84
Diszfunkcionális Attitűd Skála
7
0
,62
Énhatékonyság
4
0
,83
Ellenségesség
5
0
,52
Anómia Skála
4
0
,75
Együttműködés Skála
6
0
,60
Újdonságkeresés Skála
5
0
,61
Megküzdési Módok Kérdőív
16
0
,71
Koherencia érzése Skála
6
0
,69
Athéni Inszomnia Skála
9
0
,91
CAGE-H alkoholizmus skála
5
0
,73
 
Az értékelők megbízhatósága: A felmérésben résztvevő személyek válaszait a különböző kérdezők eltérően értelmezhetik, és ezáltal az adatok pontosságát a mérőeszközt kitöltő személye befolyásolhatja. A felmérés megkezdése előtt 13 csoportban összesen 91 védőnő részvételével olyan interjús helyzetet alakítottunk ki, amelyben a kérdezett személy válaszait a kérdező mellett a csoportban résztvevő többi védőnő is rögzítette. Az értékelések összevetése lehetőséget adott az értékelői megbízhatóságok (inter-rater reliabilitás) becslésére. Az értékelések megbízhatóságát a megegyezések százalékával (megegyezések száma / megfigyelések száma) x 100%) és a Cohen-féle kappával (az egyetértés mértéke a véletlen találatok korrigálásával) jellemeztük (Cohen, 1960).
A 91 védőnő összesített egyetértési mutatója 95,6%, ami azt jelenti, hogy 100 kérdésnél négy esetben valamelyik értékelés eltér a többitől. Az egyetértés interpretációjánál figyelembe kell vennünk, hogy a megbízhatósági vizsgálat a tréning második szakaszában volt, vagyis az interjút végző védőnőknek még kevés gyakorlata volt (1-2 felvétel). Sokszor a bizonytalanul értékelhető válaszokat a kérdezők nem jelölték le, amit mi hibának vettünk. Ha a kihagyott tételeket nem tekintettük volna hibának, akkor az egyetértési ráta 98,9% lenne. Ugyancsak fontos megjegyeznünk, hogy több kérdező több értékelési hibát eredményez; az egyetértési mutató akár egyetlen „rosszul” értékelő kérdező is jelentősen csökkentheti. Az adatbázisunkban 8 olyan kérdező volt, akik 10 százaléknál több hibát vétettek (beleértve azt is, amikor üresen hagyták a választ).
Az egyes kérdésekre adott válaszok megegyezését a Cohen-féle kappával is jellemeztük. Ez lehetővé tette, hogy a megbízhatóság becslésénél a válaszlehetőségek számát is figyelembe vegyük. Az egyes kérdések megbízhatósági mutatóit összegezve kiváló értéket kaptunk: a Cohen-kappa értéke 0,88, ahol az 1,00 jelenti a tökéletes megegyezést. A kappa érték interpretációjánál általában az alábbi tartományokat különböztethetjük meg: 0–0,40 alacsony; 0,41–0,60 közepes, 0,61–0,80 magas; 0,81–1,00 nagyon magas értékelői megbízhatóság (Landis és Koch, 1977).
A különböző kérdéscsoportok (pl. személyi adatok, munkahely, háztartási adatok, szülők adatai, egészségi adatok) megbízhatósági mutatói egyenletesnek mondhatóak. A legalacsonyabb értékelői megbízhatóság olyan kérdések esetében mutatkozott, amelyeknél a kérdezett a válaszlehetőségeket tartalmazó kártya használata nélkül adott válaszokat. Ilyen esetekben további pontosító kérdések nélkül gyakran igen nehéz eldönteni, hogy melyik válaszkategóriába sorolható a megkérdezett válasza (pl. Milyen jellegű a jelenlegi lakóhelye? 1. hagyományos, többemeletes városias épület; 2. lakótelepi panel; 3. városi modern lakópark; 4. társasház, villanegyed; 5. kertes ház; 6. ház mezőgazdasági épületekkel stb.).
Időbeli stabilitás: A kérdőív alapján nyert információ időbeli stabilitásának és a lekérdezés pontosságának vizsgálatára 50 véletlenszerűen kiválasztott személy esetében a mérőeszköz néhány kérdéscsoportját (pl. személyi adatok, munkahely, egészségi állapot minősítése, dohányzás, betegségek, vitális kimerültség skála) ismételten lekérdeztük. A telefonon történő lekérdezésre az interjút követő féléven belül került sor.
A személyi adatok (pl. nem, legmagasabb iskolai végzettség, családi állapot, gyermekek száma), az általános biológiai adottságok (pl. testsúly és testmagasság), valamint a foglalkoztatásra vonatkozó jellemzők (pl. jelenlegi aktivitása, foglalkozás) magas időbeli stabilitása (a korreláció 0,8-tól 1-ig terjedt, az átlag korreláció: 0,91) elsődlegesen a lekérdezés pontosságát és a válaszlehetőségek egyértelműségét támasztják alá.
A szubjektív egészségi állapot ötfokozatú skálán történő minősítése („Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?”) szintén magas időbeli stabilitást mutatott (a korreláció mértéke r = 0,71; p < 0,0001). Természetesen ebben az esetben már nem várhatunk el tökéletes együttjárást, hiszen a két felmérés között eltelt időszakban a szubjektív megítélés változhat.
A szenvedélyszerek használat közül a dohányzásra vonatkozó kérdéseket mértük fel ismételten. A jelenlegi dohányzásra, az elszívott cigaretták számára, a dohányzás időtartamára és kezdetére adott válaszok magas együttjárásai (átlag korreláció: r = 0,84 p < 0,0001) az információk megbízhatóságát és az alkalmazott válaszkategóriák felhasználhatóságát tükrözik. Érdemes azonban megjegyeznünk, hogy a „hányszor próbált leszokni a dohányzásról” kérdésre adott válaszok meglehetősen alacsony időbeli konzisztenciát mutattak (r = 0,36; p = 0,16), melynek hátterében feltehetően a kérdés definiálatlansága és a visszaemlékezés pontatlansága játszhat szerepet.
A gyakran előforduló betegségekre (pl. magas vérnyomás, szív- és érrendszeri megbetegedések) vonatkozó kérdések (pl. állott-e kezelés alatt élete során, szedett-e gyógyszert) időbeli stabilitása magas, az átlag korreláció értéke 0,8 feletti. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a viszonylag ritkán előforduló betegségcsoportok időbeli stabilitásának becslésére az 50 ismételten lekérdezett személy adata nem nyújt elegendő információt.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave