Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.1.2. Az egészséggel kapcsolatos életminőség jellemzők nemi, életkor szerinti és területi megoszlása

 
Az egészséggel kapcsolatos életminőség mutatók:
  1. az egészségi állapot önbecslése,
  2. a munkaképesség csökkenés,
  3. a fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság,
  4. munkaképtelen napok önbecslése,
  5. Betegségteher Index.
 
A 3.1-3. táblázat és 3.1-4. táblázat ezeknek a változóknak nem és életkor szerinti megoszlását mutatja be a teljes, 18 évesnél idősebb magyar népesség körében.
 
3.1-3. táblázat. Az egészséggel kapcsolatos életminőség mutatók nem szerinti megoszlása
Egészséggel kapcsolatos életminőség mutatók
Férfiak (N = 5666)
Nők (N = 6987)
Mind
Átlag
SE
Átlag
SE
Átlag
SE
F:
Sig.:
„Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?”
3
,38
0
,012
3
,25
0
,011
3
,31
0
,008
61
,77
0
,000
Munkaképesség csökkenés
0
,86
0
,017
0
,94
0
,015
0
,91
0
,011
11
,93
0
,001
„Ha vannak fájdalmai, ezek korlátozzák napi tevékenységében?”
1
,90
0
,015
1
,98
0
,012
1
,95
0
,009
16
,95
0
,000
„Betegség miatt összesen hány napig nem tudott dolgozni (ellátni a feladatait) az elmúlt évben?”
21
,08
0
,914
18
,34
0
,708
19
,58
0
,567
5
,78
0
,016
Betegségteher (Illness intrusiveness)
9
,79
0
,244
11
,52
0
,231
10
,73
0
,168
26
,18
0
,000
 
3.1-4. táblázat. Az egészséggel kapcsolatos életminőség mutatók életkor szerinti megoszlása
Egészséggel kapcsolatos életminőség mutatók
18–44 év (N = 5754)
45–64 év (N = 4307)
65 év felett (N = 2589)
Mind
 
Átlag
SE
Átlag
SE
Átlag
SE
F:
Sig.:
„Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?”
3
,76
0
,010
3
,07
0
,013
2
,70
0
,018
1725
,12
0
,000
Munkaképesség csökkenés
0
,29
0
,010
1
,16
0
,020
1
,86
0
,027
1917
,36
0
,000
„Ha vannak fájdalmai, ezek korlátozzák napi tevékenységében?”
1
,72
0
,015
2
,00
0
,015
2
,15
0
,018
178
,25
0
,000
„Betegség miatt összesen hány napig nem tudott dolgozni (ellátni a feladatait) az elmúlt évben?”
10
,97
0
,527
26
,73
1
,148
28
,37
1
,709
105
,83
0
,000
Betegségteher (Illness intrusiveness)
6
,11
0
,203
13
,94
0
,314
15
,69
0
,387
343
,83
0
,000
 
Az egészségi állapot önbecslése
Az utóbbi években számos vizsgálat bizonyította, hogy az egészségi állapot önértékelése, az un. „self-rated health” a halálozás megbízható előrejelzője (Idler, Benyamini, 1997).
Két konkrét kérdést tettünk fel:
„Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?”
„Kortársaihoz hasonlítva hogyan minősíti saját egészségi állapotát?”
Az egészségre vonatkozó két kérdést ötfokozatú skálán kellett megítélniük a részt vevőknek: 1: nagyon rossz; 2: rossz; 3: közepes; 4: jó; 5: kiváló.
Az életminőség vizsgálatára az első kérdést elemeztük a jelen kötetben. A teljes 18 évnél idősebb népesség egészségi állapotát 3,31 ± ,01 értékkel jellemezte. A nők összességében rosszabbnak minősítették egészségi állapotukat, de amennyiben az adatokat életkor és számos további pszichoszociális tényező szerint korrigáltuk, a nemi különbség eltűnt (3.1-5. táblázat).
 
3.1-5. táblázat. Az egészségi állapot önbecslésének magyarázó változói a magyar népesség körében
Kor
21,6%
Szubjektív gazdasági helyzet
25,7%
Hatékonyság (Self-efficacy)
28,2%
Iskolázottság
30,0%
Anómia- minden gyorsan változik
30,9%
Élet értelme
31,2%
Vallás fontossága
31,4%
Szociális bizalom
31,5%
Vallásgyakorlás
31,6%
Társas támogatás barátoktól
31,6%
Személyes jövedelem
31,7%
Megjegyzés: Kizárva: nem, társas támogatás a családtagoktól.
 
Az életkorral az egészségi állapot önbecslése természetesen igen jelentősen csökken (3.1-3. táblázat és 3.1-4. táblázat). Érdekes módon a társadalmi-gazdasági tényezők közül az egészségi állapot önbecslése leginkább a saját anyagi helyzet megítélésétől függ. Igen fontos szempont a hatékonyság, kompetencia érzés, az anómia alacsony foka, annak az állításnak az ellenkezője, hogy minden olyan gyorsan változik, hogy az ember már nem is tudja, miben higgyen, az élet értelmébe vetett hit, a vallásosság és a bizalom. Mindezek a tényezők szoros kapcsolatban vannak az egészségi állapot önbecslésével, ha ezeket bevonjuk az elemzésbe, már nincs különbség a férfiak és nők szubjektív egészségi állapota, egészséggel kapcsolatos életminősége között.
 
Munkaképesség csökkenés (disability) kérdőív (Office for Population and Census Surveys) (Skrabski, 2004)
A kérdés egyetlen skálán kérdez rá a munkaképesség csökkenés becsült értékére. A hét fokozatú skála értékei a 0 = nincs munkaképesség csökkenéstől a 6 = ágyhoz kötött fokozatokat sorolja fel. Ez a kérdés a mindennapi házimunkára, önellátás képességére is ugyanúgy vonatkozik, tehát nem a fizetett, vagy munkahelyi munkaképesség fokozatait vizsgálja.
A hét fokozatú skálán a népesség 0.86 ± .02 értéket adott, ami azt jelenti, hogy átlagosan az enyhe munkaképesség csökkenés a leggyakoribb (3.1-3. táblázat). Természetesen ez az érték is jelentősen emelkedik az életkorral, a 65 évnél idősebb korcsoportban már 1,86 ± ,03, tehát átlagértékben is a közepes munkaképesség csökkenéshez áll közel.
 
Fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság
1-3-ig terjedő skálán kérdeztünk rá a fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság meglétére. A nők szignifikánsan több fájdalommal kapcsolatos korlátozottságra, életminőség romlásra panaszkodtak, és ez az érték természetes módon erősen emelkedik az életkorral (3.1-3. táblázat és 3.1-4. táblázat) (Réthelyi és mtsai, 2001).
 
Megbetegedési arányok vizsgálata, az elmúlt évi betegnapok becslése
Az Egészségügyi Évkönyvben szereplő 22 féle betegségre kérdeztünk rá egyenként. Három kérdést tettünk fel:
  1. Az adott betegség miatt állt-e kezelés alatt élete során,
  2. Szed-e gyógyszert az adott betegség miatt,
  3. Az elmúlt évben hány napot volt munkaképtelen (nem tudta ellátni feladatait) az adott betegség miatt. Ezek összege képezi az elmúlt évi betegnapokat.
 
Érdekes, hogy bár a többi egészségi mutató szerint a nők rosszabbnak minősítették egészségi állapotukat, saját véleményük szerint igen szignifikánsan kevesebb napig voltak munkaképtelenek az elmúlt évben, mint a férfiak, a nők 18,3 ± ,7 napig, a férfiak 21,1 ± ,9 napig voltak munkaképtelenek. Ez a mutató a férfiak objektíve rosszabb egészségi állapotát tükrözi, ami a korai halálozás magasabb aránya szempontjából is jelentős (3.1-3. táblázat és 3.1-4. táblázat).
Érdekes, hogy a 45 évnél fiatalabb korcsoporthoz képest a 45–64 éves korcsoportban ugrásszerűen magasabb a munkaképtelen napok száma, a fiatalok esetében 10,9 ± ,5; a 45–64 éves korcsoportban már 26,7 ± 1,1 nap, 65 év felett alig magasabb, 28,4 ± 1,7; természetesen ebben az életkorban legtöbbször már a követelmények sem ugyanolyan magasak.
Ez az adat arra mutat, hogy az idős emberek életminőségének romlása nem elsősorban csak egészségi állapot romlásának következménye, hanem legalább annyira az előzőekben vázolt lelkiállapot romlással kapcsolatos.
 
A kérdőív 13 életfunkcióval kapcsolatban, 0–7 fokozatú skálán kérdez rá arra, hogy egy-egy betegség milyen mértékben akadályozza a mindennapi életvezetést, életminőséget. A maximális pontszám 91 lehetne.
Az országos átlagérték 10,7 ± ,17. A nők magasabb betegségekkel kapcsolatos funkció csökkenésről számoltak be (3.1-3. táblázat). A betegség teher index is alapvetően leginkább a 45 év alatti és feletti korcsoportban különbözik, 45 év alatt 6,1 ± ,2; 45–64 évig 13,9 ± ,3; 65 év felett 15,7 ± ,4. Nyilván a funkciócsökkenést súlyosabb életminőség romlásként élik meg a 4565 évesek, mint efölött, ahol bizonyos szintig elfogadhatónak tekintik. a 4564 éves korcsoportban már drámaian magas a betegség teher index értéke, ami az életminőség igen súlyos romlásának mutatója, és előrevetíti a korai halálozás kockázatát. Az egyes betegségek előfordulási arányairól és az ezekkel kapcsolatos betegségteherről a későbbi fejezetekben is olvashatunk (Kovács és Jeszenszky → 3.3.3. fejezet, és Purebl és Kovács → 6.2. fejezet).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave