Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.2.2. Hazai adatok

A magyar nők egészséggel kapcsolatos életminősége messze elmarad a nyugati országokétól. A születéskor várható átlagos élettartam 2002-ben 76,56 év volt a magyar nők körében (KSH, 2002), ez az 1960-as évekhez viszonyítva több mint öt évvel magasabb. A mutató lényegesen nagyobb emelkedést mutatott a férfiak születéskor várható átlagos élettartamánál, de még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat európai nőké.
 
3.2-1. táblázat. Főbb halálozási arányszámok magyar nők körében, KSH 2001 (százezer lakosra jutó halálozás)
Halálok
Halálozás
Egyéb ischaemiás szívbetegség
199
,9
Agyérbetegség
195
,8
Heveny szívizomelhalás
88
,1
Légcső, hörgő, tüdő rosszindulatú daganata
40
,4
Májbetegségek
35
,4
Hörghurut, tüdőtágulat és asthma
22
,9
Emlő rosszindulatú daganata
21
,5
Szándékos önártalom
13
,0
Motoros járműbalesetek
6
,6
Petefészek rosszindulatú daganata
6
,1
Méhnyak rosszindulatú daganata
5
,3
 
A halálozási arányszámok részletesebb áttekintése azt mutatja, hogy a születéskor várható élettartam mellett a magyar nők egészségi állapota nemcsak az Európai Uniós országokhoz képest, de a magyar, 1960-as években található halálozási arányszámokhoz képest is lényegesen rosszabb. 1960-ban a nők halálozási arányszáma 9,6/1000 lakos volt, ami a nyolcvanas és kilencvenes években 12,4, illetve 12,8/1000 lakosra emelkedett. 2001-re már enyhe csökkenés figyelhető meg: a halálozási arányszám 11,9 volt 1000 lakosra számítva. a leggyakoribb halálok 2001-ben a nők körében az egyéb ischaemiás szívbetegség volt, melyet az agyérbetegség követett. A 3.2-1. táblázat összefoglalja a főbb halálozási okok halálozási arányait a magyar nők körében.
A fontos népegészségügyi problémát jelentő krónikus betegségek szignifikánsan magasabb arányban fordulnak elő a magyar nőknél, mint a férfiaknál (3.2-2. táblázat). Például a szív és érrendszeri betegségek rizikófaktora, a magas vérnyomás gyakoribb a nőknél. Nőknél az összhalálozás 9%-a hozható kapcsolatba a dohányzással. A MONICA vizsgálat (MONItoring trends and determinants in CArdiovascular disease, WHO nemzetközi lakossági vizsgálata) adatai viszont azt mutatják, hogy az elhízásban, pontosabban a derékcsípő arányban, nem különböznek szignifikánsan a magyar nők a Nyugat Európában elő nőktől (Bobak, 2002). A leggyakoribb daganatos megbetegedések a nők körében a tüdő, mell, vastag/végbél, méhnyak, és gyomorrák. Sérülések, legfőként a menopauza hatására kialakult csontritkulás miatti combnyaktörés magas arányban teszik rokkanttá az idős nőket.
 
3.2-2. táblázat. Nemi különbségek a kezelt betegségek gyakoriságában Magyarországon (Hungarostudy 2002, N = 12,653; p< 0,000)
Krónikus betegség
Nők (N = 6987)
Férfiak (N = 5666)
 
%
n
%
n
Magas vérnyomás
29
,2
1924
22
,4
1188
Egyéb izom- és csontrendszeri betegség
24
,3
1592
19
,7
1046
Egyéb szív- és érrendszeri betegség
17
,9
1170
13
,1
693
Reumatoid artritis
16
,0
1044
10
,4
549
Szembetegség
15
,7
1019
12
,6
664
Depresszió
10
,1
654
4
,6
241
Szénanátha
9
,9
577
6
,4
334
Egyéb gyomor-, bélrendszeri betegség
9
,6
627
6
,8
356
Otthoni baleset***
9
,0
581
10
,7
562
Vesebetegség
8
,4
546
6
,5
342
Daganatos betegség
8
,3
544
3
,4
183
Cukorbetegség*
6
,7
437
6
,5
341
Gyomorfekély, nyombélfekély
6
,0
389
8
,2
433
Közlekedési baleset
4
,8
311
7
,9
414
Asthma bronchiale**
4
,7
302
3
,6
191
Agyérbetegség*
4
,5
290
4
,1
216
Májbetegség*
4
,3
282
4
,1
218
Pánik
3
,9
251
1
,8
96
Üzemi baleset
3
,6
232
10
,2
532
Szívinfarktus
2
,4
155
4
,5
237
Veleszületett rendellenesség***
2
,1
133
1
,3
69
* nem szignifikáns
** p< 0.05
*** p< 0.01
 
A magyar nők leggyakoribb pszichés problémája a depresszió (Kleiverda és mtsai, 1999). Felmérések azt mutatják, hogy a magyar nők majd 60%-a gyakori fáradtságról és depresszív tünetekről számol be (Elekes, 1999). A Hungarostudy 1995 felmérés a nők 33%-nál talált depressziós tüneteket, amely emelkedést mutatott (29%) 1988-hoz képest (Kopp, 1996). Az alapellátásban a nők 9,5%-a számolt be depressziós tünetekről (Zonda, Bartos és Nagy, 2000). A klinikai depresszió egy éves prevalenciája 9% volt, mely a 45–54 éves korosztályban volt a legmagasabb (14,3%) (Szádóczky, 2000). A depressziós tünetek az életkorral emelkednek és legmagasabb arányban a 60 év feletti nőknél fordulnak elő (Kovács és mtsai, 2003) (Kovács és Jeszenszky → 3.3.3. fejezet) Hosszú távon a depresszió jelenléte növeli a testi betegségek előfordulásának kockázatát és az önkárosító magatartásformák kialakulását (Kopp, Skrabski és Szedmák, 2000), és lényegesen csökkenti a munkaképességet (Purebl és Kovács → 6.2. fejezet).
A bántalmazás mint fontos életminőséget befolyásoló rizikófaktor következményeként kialakult fizikai panaszok és pszichés zavarok súlyos terhet rónak mind az egyénre, mind az egészségügyi ellátórendszerre, mivel ezek a nők gyakrabban fordulnak orvoshoz és a megoldhatatlan krónikus panaszok miatt sokszor elvesznek az ellátórendszer labirintusában. A testi, lelki és szexuális bántalmazás gyakorisága nemzetközi és hazai felmérések szerint aggasztó. A Jobb Egészséget a Nőknek felmérés (1998) adatai azt mutatják, hogy a fiatal nők 31%-át bántalmazták valamilyen formában, 23%-t egy fontos személy, 7,4%-át pedig partnere bántalmazott élete során (Csoboth, Birkás, Purebl, 2003). Az elmúlt évben a fiatal nők 12,7%-át bántalmazták. Szexuális aktivitásra a nők 2%-át kényszerítették. A bántalmazás gyakrabban fordult elő olyan nőknél, akiknek alacsonyabb volt az iskolai végzettségük, és akik másokhoz viszonyítva rosszabbnak ítélték meg anyagi helyzetüket. A nem adaptív, stresszoldó megküzdési stratégiák, mint pl. a dohányzás, alkoholfogyasztás is gyakrabban fordultak elő a bántalmazott nők körében.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave