Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.3.1.1. Bevezetés

Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint a magyar lakosság értékrendjében a család és a gyermek más országokhoz viszonyítva fontosabb helyet foglal el (Tóth 1998, S. Molnár, Pongrácz 1996). Ennek ellenére csökken a házasságok és a házasságban élők száma, magas a válások aránya, és kedvezőtlenül alakul a gyermekvállalási magatartás (Cseh-Szombathy 1999).
A fentiek alapján a szakirodalomban és a publicisztikában egyaránt a család intézményének válságáról számolnak be.
A válság elemzésének egy eltérő szempontú megközelítése nem a felbomló vagy létre nem jövő családokat kezeli válságtünetként, hanem a meglévő családok működésének zavaraira koncentrál, és a vizsgálat tárgya az, hogy a család képes-e ellátni feladatait, betölteni társadalmi funkcióját. a család tud-e biztonságot, támogatást vagy segítséget nyújtani tagjai számára, vagy épp ellenkezőleg, veszélyforrást, fenyegetettséget, nyomasztó életkörülményeket jelent. a család funkcionális zavarai, amelyek adódhatnak például a családi szerepek ellátásának képtelenségéből illetve korlátozottságából, vagy kommunikációs problémákból, a családon belüli kapcsolatok felbomlásához vezethetnek. a család támogató ereje csökken, a családtagok elégtelen vagy zavaró visszacsatolásokat kapnak egymástól, ami egyensúlyvesztést eredményez. a családi biztonság és támasz, amely normál működés mellett, mint ütközőfal, csökkenti a külső stresszhatások káros következményeit (Cassel 1974a, 1974b, 1976), gyengül, nem nyújt védelmet a nehéz élethelyzetekben, rontja a megküzdés hatékonyságát. (Család és életminőség → 5.1.1-6. fejezetek).
 
Egészségi állapot, közérzet
A magyar fiatalok egészségi állapota mind a mortalitási, mind a morbiditási statisztikák szerint kiegyensúlyozottnak, jónak mondható. Az akut, banális megbetegedéseken kívül ebben a korosztályban ritkán fordulnak elő olyan betegségek, amelyek negatívan befolyásolnák a fiatalok életvitelét, korlátoznák őket napi tevékenységeik ellátásában. Ugyanakkor ebben az életkorban alakulnak ki, és gyakran rögzülnek azok a magatartás- és viselkedésformák, amelyek a későbbi krónikus megbetegedések szempontjából kockázatot jelenthetnek. A családi, szociális, iskolai vagy munkahelyi problémákkal való megküzdés, a társadalmi beilleszkedés, a felnőtté válás nehézségei jelentős stresszterhelést jelentenek a fiatalok számára. A feszültségek oldása, levezetése vagy hárítása gyakran önkárosító módon valósul meg. a dohányzás, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás vagy a droghasználat valóban stresszoldó hatással bírhat az adott helyzetben, de nem jelenti a probléma megoldását. A megoldatlan problémák, a feldolgozatlan élethelyzetek erősen befolyásolják az egyén hangulatát, közérzetét, életminőségét. Ez az állapot gyakran olyan pszichoszomatikus tünetek kialakulásához vezet, mint például a gyakori fejfájás, az alvászavar, vagy a különböző gyomorbántalmak. Ezekkel a tünetekkel az emberek túlnyomó része nem fordul orvoshoz, mivel csak kis mértékben, vagy rövid ideig akadályozzák a mindennapi tevékenységet. A szomatizáció egyrészt jelzi a probléma jelenlétét, másrészt el is kendőzi, rejtetté teszi valódi természetét. (Veszélyeztető magatartásformák → 4.2.1-3. fejezetek.)
Fiatalok esetében az egészségi állapot önértékelése az általános közérzettel való elégedettség mutatójaként is értelmezhető, amely prognosztikai jelentőséggel bír a későbbi egészségi állapot alakulása szempontjából (Susánszky és mtsai, 2000). A tartósan rossz közérzet, a pszichés terhelés számos megbetegedés igazolt rizikófaktora. A szakirodalomban jól dokumentált tény, hogy pszichés faktorok, elsősorban a depresszivitás, a vitális kimerültség, a reménytelenség és az ellenségesség, jelentős pozitív korrelációt mutatnak a megbetegedéssel (Everson és mtsai, 1996, Lesperance és mtsai, 1996, Frasure-Smith és mtsai, 1993). A pszichés faktorok befolyásolják az egészségi állapot percepcióját, a kedvezőtlen lelkiállapot organikus betegség nélkül is vezethet betegség-érzethez, sőt akár organikus betegségek kialakulásához is (Glassman, Shapiro. 1998).
A fiatalok egészséggel kapcsolatos életminőségének vizsgálatakor az egészségi állapot önértékelése és a pszichoszomatikus tünetek, panaszok előfordulása mellett a pszichés faktorok közül kiemeltük a depresszivitást, amelyet mindkét kutatásunkban a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatával (Kopp, Skrabski. 1995) mértünk. a kérdőív egyes tételei a pesszimizmus, az elégedetlenség és az örömképesség hiánya, az önvádlás, a szociális visszahúzódás vagy közönyösség, a döntésképtelenség, a munkaképtelenség, az alvászavar, a fáradékonyság és a szorongás megjelenését írják le.
A 16–24 éves női korosztály és a 15–19 éves középiskolások körében végzett felmérések eredményei alapján (3.3.1-1. táblázat és 3.3.1-2. táblázat) a fiatalok életminőségére vonatkozó ismereteinket a következőkben foglalhatjuk össze:
  • A vizsgált fiatal populációk többségére a jó közérzet jellemző. Jövőképük pozitív, bíznak céljaik megvalósulásában, kompetensnek érzik magukat sorsuk alakításában, képesek feladataik ellátására és a felmerülő problémák kezelésére. Érdeklődőek, nyitottak a világ dolgai és a környezetükben zajló események, a környezetükben élő emberek iránt. A világot nem érzik szorongáskeltőnek.
  • Az iskolapadból kikerülő fiatal lányok élethelyzetüket reménytelenebbnek látják, mint tanuló kortársaik, ami feltehetően összefügg a továbbtanulással kapcsolatos problémákkal (pl. sikertelen felvételi vizsga), az elhelyezkedés és a pályakezdés nehézségeivel, az önállóvá válás igényével párhuzamosan jelentkező lakásproblémákkal, valamint a családalapítás gondjaival.
  • A fiatalok közérzetét leginkább az alvási problémák, és feltehetően az ezzel szoros összefüggést mutató nagyfokú fáradtságérzet befolyásolja. Ezek a panaszok, tünetek mindkét nemnél, de különösen a fiatal nőknél kerülnek gyakori említésre, ami egyrészt a pszichés problémák szomatizálására utal, másrészt arra a szakirodalomból is jól ismert tényre, hogy a női szereppel könnyebben összeegyeztethető a „gyengeség” kommunikálása. A nők minden korosztályban több tünetet, panaszt jelenítenek meg, mint a férfiak.
  • Az önvádlásban megjelenő nemi különbségek jelenthetik a nők depresszióra való nagyobb veszélyeztetettségét, de utalhatnak a nemi szocializáció különbségeire is. Az önhibáztatás a felmerülő problémák, nehéz élethelyzetek esetén a belső, személyes okok hangsúlyozását jelenti, szemben például a hárítással vagy az okkeresést mellőző, probléma-fókuszú megoldási módokkal.
 
3.3.1-1. táblázat. A fiatalok közérzetét leíró Beck Depresszió Kérdőív egyes tételeire adott egyetértő válaszok megoszlása, tanuló-dolgozó bontásban (14–24 éves női korosztály)
Beck Depresszió Kérdőív, rövidített
Tanuló N = 1600 (%)
Dolgozó N = 1431 (%)
1. Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt.
3
,2
4
,6
2. Semmiben sem tudok dönteni többé.
2
,8
3
,1
3. Több órával korábban ébredek, mint szoktam,
 
 
és nem tudok újra elaludni.
6
,4
6
,6
4. Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak.*
14
,6
9
,9
5. Annyira aggódom a testi-fizikai panaszok miatt, hogy másra nem tudok gondolni.
2
,3
2
,6
6. Semmiféle munkát nem vagyok képes ellátni.
1
,8
1
,1
7. Úgy látom, hogy a jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog változni.*
7
,2
10
,4
8. Mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok.
7
,8
7
,2
9. Állandóan hibáztatom magam.*
15
,7
12
,4
*p<0,05
 
3.3.1-2. táblázat. A fiatalok közérzetét leíró Beck Depresszió Kérdőív egyes tételeire adott egyetértő válaszok megoszlása nemi bontásban (14–18 éves budapesti középiskolások)
Beck Depresszió Kérdőív, rövidített
Fiú N = 248 (%)
Lány N = 254 (%)
Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt.
3
,0
3
,3
Semmiben sem tudok dönteni többé.
0
,9
3
,3
Több órával korábban ébredek, mint szoktam,
és nem tudok újra elaludni.*
1
,7
6
,7
Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak.*
15
,4
22
,9
Annyira aggódom a testi-fizikai panaszok miatt,hogy másra nem tudok gondolni.
3
,0
5
,0
Semmiféle munkát nem vagyok képes ellátni.
1
,7
4
,2
Úgy látom, hogy a jövőm reménytelen
és a helyzetem nem fog változni.*
3
,4
11
,3
Mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok.
5
,6
9
,7
Állandóan hibáztatom magam.*
8
,5
14
,6
*p<0,05
 
A továbbiakban az általános közérzetet befolyásoló tényezők közül elsősorban a pszichés labilitás és a családi háttér összefüggéseit vizsgáljuk. A pszichés labilitást egyrészt a depresszivitással, másrészt az öngyilkossági gondolatok előfordulásával jellemeztük. A fiatal nők körében végzett vizsgálatunk a depresszivitásra, míg a budapesti középiskolások körében végzett kutatásunk az öngyilkossággal kapcsolatos magatartásra irányult. Mindkét vizsgálatban a családra vonatkozó információkat a fiatalok szolgáltatták. Az ő leírásuk, percepciójuk alapján jellemeztük a szülők magatartását, egészségi állapotát, a családi kapcsolatokat és a család szociális-gazdasági helyzetét.
A női mintában a szülők súlyos betegsége, valamelyik vagy mindkét szülő hiánya (halálozás, válás, szülők különélése), a családban előforduló deviáns magatartásformák (túlzott alkoholfogyasztás, öngyilkosság, kriminalitás), a család fenyegető légköre (az anya és/vagy a kérdezett fiatal nő bántalmazása, a bántalmazástól való félelme), a család nagyfokú (vélt vagy valós) szegénysége, valamint a támogatottság mértéke jelentették azokat a tényezőket, amelyeket mint veszélyforrásokat vettünk figyelembe a közérzet, a pszichés labilitás vizsgálatakor.
A középiskolások esetében az apára és az anyára vonatkozó jellemzéseket külön-külön értékeltük az elemzés során, a „veszélyeztető család” helyett a „veszélyeztető szülő” koncepciójával dolgoztunk.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave