Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.3.1.2. Család: erőforrás vagy veszélyforrás?

A fiatal nők közel egyharmada él olyan családban, amelyre jellemző a bántalmazás valamilyen formája, vagy az attól való félelem (32%), és ahol az egyik vagy mindkét szülő beteg (30%). A családok kb. egyötödében (18%) fordulnak elő olyan magatartásformák, amelyek deviánsnak minősíthetők, a fiatalok 3%-a pedig kifejezetten szegénynek tartja családját. A fiatalok egyharmada (32%) nem él együtt az egyik szülővel annak elhalálozása, vagy a szülők válása miatt.
A közérzeti mutatók szerint a szülőhiány (halálozás, válás, szülők különélése miatt) önmagában nem befolyásolja a fiatalok közérzetét. Mivel a változó (szülőhiány) képzése során két különböző fajsúlyú és gyakoriságú életeseményt vettünk figyelembe, kézenfekvő volt, hogy a halálozás és a válás miatti szülőhiány hatását külön-külön is megvizsgáljuk. A szülők válása vagy különélése az érintett családok 84%-ára, az egyik szülő halála pedig a családok 16%-ára volt jellemző.
A közérzeti mutatókat tekintve azonban a szétválasztás után sem kaptunk az előzőektől eltérő eredményeket. A halál, illetve a válás vagy különélés miatt bekövetkező szülőhiány egyike sem bizonyult a közérzetet befolyásoló tényezőnek. Ezek után a két negatív életesemény hatását a bekövetkezésük óta eltelt idő függvényében elemeztük. A szülő halála óta eltelt idő és a közérzeti változók között ismét nem találtunk kapcsolatot, a válás esetében azonban az időtényező már módosította az eredményeket.
A felbomlott családok közel 70 százalékában (68,5%) a válás öt évnél régebben, kb. egynegyedében (22%) 2–5 éve, és egytizedében (9,5%) pedig egy éven belül történt. Jelentős eltérés az egy éven belül vagy az egy évnél régebben bekövetkezett válások hatása között mutatkozott. Azokban a családokban, amelyekben a szülők kevesebb, mint egy éve váltak el, a fiatalokra a negatív jövőkép és a kedvezőtlen pszichoszomatikus kondíció nagyobb mértékben jellemző, mint azokban a családokban, ahol a válás egy évnél régebben történt.
A negatív jövőkép vélhetően arra utal, hogy a család felbomlásával a fiatalok elvesztették biztonságérzetüket, ami kihat a jövőről alkotott általános elképzeléseikre is. A pszichoszomatikus tünetek gyakoribb előfordulása pedig a pszichés labilitás testi tünetekben való leképeződését jelenti, ami lányok esetében igen gyakori válaszreakció.
Mint láttuk, a szülőhiány negatív hatása csak az egy éven belüli válások esetében volt kimutatható, ez pedig olyan ritkán fordult elő a mintában, hogy amikor a veszélyforrások családi halmozódását vizsgáltuk, már csak a bántalmazást, a családot terhelő súlyos betegségek és deviáns magatartásformák, valamint a szegénység előfordulását vettük figyelembe. A fentieket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a vizsgált családok közel egyharmadára (31%) jellemző valamilyen funkcionális zavar, és közel egynegyedükben (22%) halmozottan jelennek meg azok a problémák, amelyek veszélyeztető tényezőnek minősülnek a fiatalok közérzete szempontjából.
A további elemzések során azokat a családokat, amelyekben a vizsgált veszélyforrások közül egy sem fordult elő (47%), az egyszerűség kedvéért „normál”, a többieket pedig „veszélyeztető” családoknak neveztük.
Felmerül a kérdés, hogy vajon a veszélyforrások halmozódása együtt jár-e a közérzeti mutatók további romlásával. Ebből a szempontból az egészségi állapot önértékelése, a pszichoszomatikus tünetek, panaszok előfordulása mellett a depresszivitásnak mind a hat komponensét külön-külön vizsgáltuk. 3.3.1-3. táblázatunkban azokat a közérzeti tényezőket mutatjuk be, amelyek mentén a veszélyeztető család egyes típusai statisztikailag szignifikáns mértékben eltérnek. A fiatalok közérzete azokban a családokban a legkedvezőtlenebb, ahol a veszélyforrások halmozottan fordulnak elő. Már egy veszélyforrás is lényeges közérzetromlást okoz. A közérzeti tényezők közül a szorongás tűnik a legérzékenyebb mutatónak. A halmozottan veszélyeztető családokban a szorongó lányok aránya több mint háromszor magasabb a normál családokban élőkhöz képest.
 
3.3.1-3. táblázat. A közérzeti mutatók alakulása a családi veszélyeztetettség típusai szerint (%)
 
Családi veszélyeztetettség típusai
Közérzeti mutatók
nincs
egyféle
halmozott
jövőtlenség
9
12
22
közöny
11
16
25
szorongás
5
10
17
pszichoszomatikus panaszok említése
13
20
29
egészségi állapot negatív önértékelése
22
29
40
 
A szakirodalomban egyetértés uralkodik abban, hogy a társas támogatás, a megfelelő környezeti integráltság fokozza az egyén megbirkózási készségét, konfliktus-megoldási képességét, csökkenti a kontrollvesztés érzését nehéz élethelyzetben, és ezáltal hozzájárul a testi-lelki jóllét érzetéhez. A közérzet alakulásában a családi kapcsolatoknak kiemelkedő szerepük van. Ennek oka egyrészt az, hogy a fiatalok számára a családnak, mint a társas támogatás forrásának, ha nem is kizárólagos, de alapvető jelentősége van az életkor, életciklus, életkörülmények eltérő sajátosságai miatt. Másrészt a család az elsődleges szocializáció színtere, és a vizsgált korcsoportok szocializációjában még mindig meghatározó szerepet játszik.
A család légköre, a közös értékrend, az egymás iránti bizalom hozzájárul az összetartozás, a családi kohézió élményéhez, ahhoz a biztonságérzethez, amire a fiatalok egészséges fejlődéséhez szükség van. A támogatottság érzése és a bizalom a magatartástudományi irodalom szerint nem csak a harmonikus személyiségfejlődéshez és az egyén testi-lelki jóllétéhez elengedhetetlen, hanem makrotársadalmi jelentőséggel is bír. Azokban az országokban, amelyeket a közös értékek elfogadása és az egymás iránti bizalom jellemez, olyan viselkedési minták honosodtak meg, amelyeknek hatása a gazdaság működésében is lemérhető (Fukuyama 1997).
A fiatalok számára a család egyik alapvető funkciója, hogy nehéz élethelyzetekben, krízishelyzetekben támogatást nyújt, illetve megteremti azt a bizalmi légkört, amelyben a felmerülő problémákat, gondokat meg lehet osztani, tanácsot, érzelmi segítséget lehet kapni. A vizsgálat során a családi biztonság percepciójának két komponensét elemeztük: a támogatottságot (krízis-helyzetben számíthat-e családjára) és az őszinte, nyitott légkört, amely lehetővé teszi az aktuális, napi problémák kommunikálását, megbeszélését (pl. tanulási gondok, az egészséggel, illetve a testtel kapcsolatos különböző intim kérdések, társas kapcsolatok, dohányzással, alkohol- illetve droghasználattal kapcsolatos problémák).
A fiatal lányok számára, a nemi és életkori jellegzetességeknek megfelelően, leginkább a kortársés párkapcsolati kérdések jelentenek problémát. Ezt követik a testtel kapcsolatos különböző intim kérdések, illetve a családi problémák és a tanulási gondok. A dohányzással, az alkoholfogyasztással és a droghasználattal kapcsolatos kérdésekről, problémákról a fiataloknak kb. a fele beszélgetne szívesen családtagjaival.
A felmerülő problémák száma és ezek családon belüli megbeszélésének lehetősége alapján létrehoztunk egy mutatót, amely a család bizalmi légkörét minősíti.1 Azokban a családokban, amelyekben a fiatalok problémáik túlnyomó többségét meg tudják beszélni, a bizalmi légkört erősnek, azokban, amelyekben a problémáknak csak mintegy a fele kerül megbeszélésre, közepesnek, és amelyekben a problémáknak legfeljebb egynegyede osztható meg a családtagokkal, ott a bizalmi légkört gyengének tekintettük. Ennek alapján a családok valamivel több mint egyharmadát (36%) erős bizalmi légkör, egynegyedét közepes (25%), és közel 40 százalékát (38%) gyenge bizalmi légkör jellemezte.
A családi háttér szerepét nemcsak a napi, aktuális problémák kezelése szempontjából értékelték a fiatalok, hanem arra vonatkozóan is, hogy nehéz élethelyzetekben mennyire számíthatnak szüleik, testvérük/testvéreik, rokonaik segítségére. Míg a család bizalmi légkörének vizsgálatakor ismert volt számunkra az a problémakör, amely a beszélgetések tárgyát képezi, addig arról, hogy mit tartanak a kérdezettek krízishelyzetnek, nem voltak információink. A fiataloknak mindössze 5%-a érezte úgy, hogy ezekben a nehéz élethelyzetben nem számíthat családja támogatására.
A családi támogatottságot a veszélyeztető családok és a veszélyforrások típusainak függvényében is elemeztük. Azokban a családokban, amelyekben egyetlen veszélyforrás fordult elő, a fiatalok hasonló mértékben érzékelték a családi támogatottság meglétét illetve hiányát, mint a normál családokban (18%, ill. 16%). A családi támogatottság hiánya a halmozottan veszélyeztető családok esetében szembetűnő (26%), és szignifikáns mértékben eltér a másik két családtípustól.
A veszélyforrások közül a családon belüli bántalmazás és a deviáns magatartás előfordulása mutatott szignifikáns összefüggést a családi támogatottság mértékével. Bármelyik veszélyforrás jelenléte csökkenti a támogatottság percepcióját, azaz az ilyen családokban élő fiatalok jóval nagyobb arányban érzik úgy, hogy családjuk nem nyújt, vagy nyújtana biztonságot számukra, ha nehéz helyzetbe kerülnének.
A családtagok betegsége a nyílt, őszinte bizalmi légkör kialakulását, a napi problémák kommunikálását nehezíti, de a nehéz élethelyzetekre vonatkozó támogatottság érzetét nem csökkenti. Azok a fiatalok, akik családjukat szegénynek minősítették, családjuk bizalmi légkörét ugyanolyannak tartják, mint a „nem-szegény” családokban élő fiatalok, viszont nehéz élethelyzetben sokkal kevésbé érzik azt, hogy számíthatnak támogatásra.
A fenti eredmények arra engednek következtetni, hogy a család bizalmi légkörének minősítésekor a fiatalok a társas támogatás érzelmi összetevőjét minősítik, a nehéz élethelyzetben várható segítség megítélése pedig azt jelzi, hogy mennyiben tartják a családot egzisztenciális támasznak. az a tény, hogy a nehéz élethelyzetben várható segítség hiányát a magukat szegénynek tartó fiatalok érzékelték leginkább, arra utal, hogy a nehéz élethelyzet a szegény családokban egzisztenciális problémák formájában jelenik meg, de az is elképzelhető, hogy a fiatalok gondolkodásában a nehéz élethelyzet általában gazdasági nehézségeket jelent.
A családtagok súlyos betegsége úgy nyomja rá a bélyegét a család bizalmi légkörére, hogy ilyen helyzetben a kevésbé fontosnak tartott egyéni problémák megbeszélése háttérbe szorul. Itt valójában nem feltétlenül a bizalom deficitjéről, hanem a megbeszélés lehetőségének a hiányáról van szó.
A következő lépésben a családi támogatottság és bizalom kérdését a közérzet vonatkozásában elemeztük. A bizalmi légkör fokozatai szerint a jövőtlenség érzése („úgy látom, hogy a jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog változni”), a szorongás, a pszichoszomatikus tünetek előfordulása és az egészségi állapot önértékelése mutatott jelentős eltérést. A gyenge bizalmi légkörű családokban a fiatalok több mint egyharmada kedvezőtlenül ítéli meg egészségi állapotát, közel egynegyedüknél fokozott mértékben fordulnak elő pszichoszomatikus tünetek, panaszok, továbbá a szorongók és a pesszimista jövőképpel rendelkezők aránya is emelkedett értéket mutat.
A családi támasz hiánya a fentiekhez képest még erőteljesebben befolyásolja a fiatalok közérzetét. Akik úgy érzik, hogy nem számíthatnak segítségre, mind a tünetképzésben, mint az egészségi állapot önmegítélésében, mind pedig a pszichés labilitás vonatkozásában szignifikáns mértékben rosszabb helyzetben vannak, mint azok, akik családjuk támogatását élvezik.
A bizalom két komponense közül a támogatottság hiánya nagymértékben befolyásolja a közérzet alakulását, míg a kommunikációs zavarok, a bizalmi légkörben mutatkozó deficit csak a közérzet bizonyos összetevőit befolyásolja. Ez utóbbi esetében a hiányt a kortárs csoport kompenzálhatja.
 
1 A „bizalmi légkör” mutatóját a következőképpen alakítottuk ki: az említésre kerülő összes probléma számát elosztottuk azoknak a problémáknak a számával, amelyek családi körben kerültek megbeszélésre. Ezt az arányszámot vettük figyelembe, amikor a családi légkört minősítettük.

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave