Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

3.3.1.3. Veszélyeztető szülők

A közérzet, amely a szubjektív életminőség egyik legfontosabb komponense, fiatalok, és különösen a serdülőkorúak esetében igen jól jellemezhető a pszichés kiegyensúlyozottsággal, illetve labilitással. A pszichés labilitás megjelenhet például a pozitív és negatív hangulati állapotok gyakori váltakozásában, a depresszivitásban, amely elvezethet akár az öngyilkossági gondolatok kialakulásához is.
A fiatalok öngyilkossággal kapcsolatos magatartásának kutatásában a pszichiátriai tényezők mellett a család pszichés támogató, vagy veszélyeztető hatása és a szülői támogatás jelenti a legfontosabb területet. Az összehasonlító elemzések szerint a normál populációhoz képest a szuicid fiatalok gyakrabban élnek egyszülős családban, válás vagy az egyik szülő halála miatt. Az eredmények arra utalnak, hogy az érintett fiatalok családjai között fokozott mértékben vannak jelen a merev, túlszabályozott családok (Vannatta 1996), gyakoribb a szülői érdektelenség, a konfliktusos szülő-gyermek viszony (Beautrais 2003), és a szülők és serdülők közötti kommunikációs problémák is gyakrabban fordulnak elő (O’Donnell 2003). Ugyanakkor a segítő, támogató légkörű család, a jó szülő-gyermek kapcsolat protektív tényezőt jelent az öngyilkossági késztetésekkel szemben (Borowsky 2001, Reifman 1995). A szuicid serdülők családjában a szülők között gyakrabban fordulnak elő krónikus betegségek (Friedman 1984), különösen pszichiátriai rendellenességek, elsősorban depresszió és öngyilkosság (Field 2001, Tomori 2000), valamint túlzott alkoholfogyasztás (Groholt 2000).
Az epidemiológiai vizsgálatok bizonyos ellentmondást mutatnak a szülők gazdasági-társadalmi helyzetével kapcsolatban. Egyes kutatók szerint a hátrányos társadalmi helyzetű (alacsony jövedelmű, alacsony iskolai végzettségű) családokban az öngyilkossági késztetés kockázata nagyobb (Groholt 2000), illetve a jobb társadalmi helyzetű családokban kisebb (Mathur 2002). Más eredmények szerint a társadalmi helyzet nem befolyásolja ilyen direkt módon az öngyilkossági magatartást. Hjern és munkatársai a sérülés okozta gyermek- és fiatalkori halálozás okait elemezve kimutatták, hogy míg az emberölés és a közlekedési balesetek miatt bekövetkező halálozás szorosan összefügg a szülők társadalmi helyzetével, az öngyilkossági halálozás esetében ilyen kapcsolat nem állapítható meg (Hjern 2002). Más eredmények szerint kimutatható ugyan a család hátrányos társadalmi helyzetének hatása, de ez a hatás lényegesen csökken, miután figyelembe veszik a szülők körében előforduló öngyilkosság és egyéb pszichiátriai problémák előfordulását (Agerbo 2002).
Bizonyos ellentmondás tapasztalható a szakirodalomban a fiúkat és lányokat érő családi hatások értelmezésében is. Flouri és munkatársai 2722 serdülő kikérdezése során nem találtak különbséget a szuicid késztetések tekintetében sem a lányok és fiúk között, sem az egyszülős és teljes családokban élő serdülők között (Flouri 2002). vannatta vizsgálatában ugyanakkor a szülőkkel való rossz kommunikáció szignifikáns mértékben befolyásolta a lányok öngyilkossági késztetését, a fiúkét azonban nem; ugyanakkor a fiúkhoz viszonyítva a lányok több családi konfliktust érzékelnek, és ez nagyobb érzelmi terhet jelent a számukra (Plesnicar 2000). A lányok gyakrabban számoltak be arról, hogy anyjuk nem törődik velük, illetve hogy családjuk nem érti meg őket. A fiúk öngyilkossági magatartására viszont a lányokhoz képest erőteljesebb hatást gyakorolt a családi élet merev és konfliktusos mivolta (Vannatta 1996). A szülői támogatás jelentősége az életkorral mindkét nem esetében csökken, viszont a lányok számára fontosabb marad, mint a fiúk számára (Helsen 2000).
Kutatás-módszertani szempontból az öngyilkossági magatartás egy problematikus területét jelentik az öngyilkossági gondolatok. Míg az öngyilkossági kísérlet az öngyilkosság egyik legjelentősebb kockázati tényezője, kétséges, hogy az öngyilkossági gondolatoktól is vezet-e ilyen út a kísérletig és a befejezett öngyilkosságig. Dubow és munkatársai szerint az öngyilkossági gondolat és a befejezett öngyilkosság ugyanannak a kontinuumnak a részei (Dubow és mtsai, 1989), míg mások úgy gondolják, hogy még komoly öngyilkossági fantáziák sem vezetnek feltétlenül öngyilkossági kísérlethez vagy öngyilkossághoz (Marcenko 1999). Egyes szakirodalmi adatok szerint a normális serdülők 10-65%-ánál fordulnak elő öngyilkossági gondolatok, amelyek bár a lányokra inkább jellemzők, mégis a fiúk körében magasabb az öngyilkossági gyakoriság (Dollinger 1993).
Saját, középiskolások körében végzett kutatásunk arra irányult, hogy a kamaszkorban lévő fiatalok pszichés labilitását, amelyet az öngyilkossági gondolatok előfordulásával jellemeztünk, összefüggésbe hozzuk a fiatalok családra, a családi miliőre, a szülők magatartására, testi-lelki állapotára vonatkozó percepciójával. Mivel az öngyilkossági gondolatok és kísérletek előfordulása jellegzetes nemi különbséget mutat (a lányok körében mindkét magatartás szignifikánsan gyakrabban fordul elő, mint a fiúknál1), vizsgálatunk során azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a családi, illetve a szülői hatás is eltérő módon érvényesül, illetve befolyásolja a fiatalok öngyilkossággal kapcsolatos magatartását. Az elemzés során mindkét nemnél külön-külön vizsgáltuk az anyai és apai hatást, amelyet egyrészt az adott szülő társadalmi helyzetével (iskolai végzettség), másrészt az egészségi állapot bizonyos mutatóival (betegségteher, pszichés kondíció) jellemeztünk. A fentieken kívül figyelembe vettük bizonyos rizikómagatartások (pl. túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás, dohányzás), és a családon belüli erőszak (anya/gyermek bántalmazása) előfordulását, továbbá a nehéz élethelyzetekben megnyilvánuló szülői segítőkészség, támogató magatartás érzékelését vagy ennek hiányát.
Mintánkban2 az apák 4%-a (18 fő), az anyák 3%-a (14 fő) már nem él. A szülők válása, különélése miatt a fiatalok közel egynegyede (24%) nem él együtt az édesapjával, 7%-uk pedig az édesanyjával. 3.3.1-5. táblázatunkban a szülőkre vonatkozó információkat és benyomásokat foglaltuk össze a fiatalok percepciója alapján.
A fiúk és lányok „apaképe” három jellemző esetben mutatott szignifikáns eltérést. A lányok egyharmada (33%) érezte úgy, hogy apjára nehéz élethelyzetben nem számíthat, míg a támasz hiányát a fiúknak csak közel egynegyede (23%) érzékelte. A lányok több mint kétszer gyakrabban számoltak be arról, hogy apjukra jellemző a túlzott alkoholfogyasztás (7% vs. 3%), viszont a fiúkhoz képest jóval kisebb arányban jelezték, hogy előfordult már, hogy apjuk bántalmazta őket (8% vs. 14%).
A „lányos anyák” között jelentősen nagyobb az alacsony iskolai végzettségűek aránya.
A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy a szülőkre vonatkozó gyermeki percepciók közül melyek, és milyen mértékben mutatnak összefüggést az öngyilkossági gondolatokkal, amit a pszichés labilitás, a rossz közérzet mutatójaként értelmeztünk.
A fiatalok pszichés labilitásában mutatkozó különbségek magyarázatára a binomiális regresszió módszerét alkalmaztuk.
A logisztikus regresszió segítségével a dichotóm függő változó és a magyarázóváltozók közötti lineáris kapcsolat erősségét és irányát vizsgáltuk. Függő változónak tekintettük az öngyilkossági gondolat jelenlétét illetve hiányát, magyarázó változóknak a szülők betegségét, hangulati és pszichés jellemzőit (depresszivitás, ingerültség), iskolai végzettségét, a szülők túlzott alkoholfogyasztását és a dohányzást, valamint a bántalmazást. Mindkét nem esetében (fiúk, lányok) külön-külön modelleztük az apára és az anyára vonatkozó percepciók és a pszichés labilitás közötti összefüggéseket. 3.3.1-5. táblázat és 3.3.1-6. táblázatunkban a statisztikai elemzés eredményeként megjelenő esélyhányadosokat (Exp(B)) mutatjuk be. Az esélyhányados azt fejezi ki, hogy az öngyilkossági gondolat megjelenésének hányszor nagyobb a valószínűsége azok körében, akiknek valamelyik szülője egy meghatározott jellemzővel bír.
 
3.3.1-5. táblázat. A logisztikus regresszió eredményei (1. modell)
A szülő jellemzői
Fiúk
Apai hatás
Anyai hatás
EXP(B)
95% CI
EXP(B)
95% CI
beteg
2,9
1,4-6,3
0,5
0,2-1,2
depresszív
6,1
1,3-28,9
1,5
0,3-6,9
ingerült
1,3
0,5-3,9
2,2
0,9-5,6
dohányzik
1,2
0,6-2,3
1,0
0,5-1,9
alkoholizál
1,7
0,2-12,3
7,1
0,4-139,7
szakmunkásképző, vagy alacsonyabb végzettségű
0,9
0,4-1,9
0,5
0,2-1,4
nem lehet rá számítani
0,5
0,2-1,3
0,5
0,2-1,3
bántalmaz
1,0
0,4-2,5
1,9
0,9-4,0
 
3.3.1-6. táblázat. A logisztikus regresszió eredményei (2. modell)
A szülő jellemzői
Lányok
 
Apai hatás
Anyai hatás
 
EXP(B)
95% CI
EXP(B)
95% CI
beteg
1,2
0,6-2,5
2,2
1,2-4,1
depresszív
2,5
0,7-9,2
3,2
1,2-9,0
ingerült
1,5
0,6-3,4
3,4
1,1-10,4
dohányzik
0,6
0,3-1,1
2,8
1,5-5,1
alkoholizál
1,1
0,3-4,2
3,3
0,3-34,5
szakmunkásképző, vagy alacsonyabb végzettségű
2,5
1,3-5,0
1,7
0,9-3,5
nem lehet rá számítani
2,1
1,1-4,2
1,6
0,7-3,6
bántalmaz
1,4
0,5-4,0
1,5
0,7-3,3
 
Az eredetileg vizsgált, a szülőkre vonatkozó háttérváltozók közül hat mutatott szignifikáns összefüggést a fiatalok pszichés labilitásával: a szülők betegsége, hangulati és pszichés jellemzőik (depresszivitás, ingerültség), iskolai végzettségük és dohányzási szokásaik, valamint segítő magatartásuk.
A fiúknál az öngyilkossági gondolat megjelenésében csak az apák hatása érvényesül, az anyáké nem. Az apák depresszív hangulati állapota hatszorosára, betegsége pedig háromszorosára emeli fiaik körében a pszichés labilitást, azaz az öngyilkossági gondolatok valószínűségét.
A lányok esetében mind az apai, mind az anyai hatás szerepet játszik az érintettség kialakulásában. Az anya depresszivitása és gyakori vagy állandó ingerültsége a legjelentősebb kockázati tényező. Az anya betegsége kétszeresére, dohányos volta pedig közel háromszorosára emeli az öngyilkossági gondolatok megjelenését. Az apai hatás a támasz hiányában és az alacsony iskolai végzettségben nyilvánul meg.
A fiatalok szülőkre vonatkozó percepciója tehát jelentős nemi eltéréseket mutat. A lányok érzékenyebben reagálnak anyjuk testi-lelki állapotára, mint a fiúk. Nagyobb arányban érzékelik a betegségek előfordulását és a hangulati problémákat. A túlzott mértékű apai alkoholfogyasztást is ők érzékelik nagyobb arányban, bár az is feltételezhető, hogy csak a mérték megítélésében különböznek az ivást jobban toleráló, azt inkább férfias magatartásnak tulajdonító fiúktól.
Úgy tűnik, hogy a vizsgált családokban a fiúk bántalmazása a gyakoribb. Meglepő eredménynek számít, hogy mindkét nem az anyát jelöli meg nagyobb arányban bántalmazó félnek.
Összefoglalva az eredményeket elmondhatjuk, hogy a lányok érzékenyebben reagálnak a szülői hatásokra, mint a fiúk. A fiúk esetében egyáltalán nem mutatkozott összefüggés az anyai hatások és az öngyilkossági gondolattal fémjelzett pszichés labilitás között. Az apai hatások közül pedig csak a betegségteher és az apa depresszivitásának percepciója jelentetett kockázatot a fiúk öngyilkossággal kapcsolatos magatartására. A lányoknál minden vizsgált anyai hatás szignifikáns mértékben befolyásolta az öngyilkossággal kapcsolatos viselkedés alakulását, míg az apai hatás csak a társadalmi helyzet és a segítő magatartás érzékelésében mutatott összefüggést a pszichés labilitással.
 
1 A fiúk 26, a lányoknak pedig 41 százaléka jelezte, hogy foglalkozott már az öngyilkosság gondolatával, a kísérletek előfordulása a lányok körében ötször gyakoribb volt, mint a fiúkéban (10%, ill. 2%).
2 Felmérésünk 15–18 éves budapesti középiskolások körében történt. Hat iskola 18 osztályának azon tanulói kerültek a mintába, akik a felmérés napján résztvettek a tanórákon. Az adatgyűjtés során önkitöltős kérdőívet alkalmaztunk. A tanulók a kérdőívet az iskolában külső pszichológus szakértők közreműködésével töltötték ki, akik egyrészt ismertették a vizsgálat célját, másrészt segítséget nyújtottak, ha a kitöltés során egyéni kérdések merültek fel. A minta (N = 502) nemi megoszlása közel azonosnak mondható, a fiú-lány arány 49-51%. A fiatalok átlagéletkora 16 év (sd = 1,22).
A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave