Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.3.2.1. Bevezetés

Erik Erikson pszichoszociális fejlődéslélektani elmélete szerint az emberi fejlődés nem fejeződik be a felnőttkor elérésével, hanem a középkoron, és öregkoron keresztül a halálig tart. A születésünkkel kezdődő fejlődési folyamat pszichoszociális stádiumokon, krízishelyzeteken keresztül halad előre, a krízishelyzetek, az életkorra jellemző speciális kihívások sikeres vagy sikertelen megoldása viheti tovább az egyént a következő életszakasz felé (Erikson, 1968, 2002). Erikson meghatározó és egyben sokat vitatott elmélete biológiai, mélylélektani, kognitív és szociális elemeket ötvöz, ezért sok tekintetben megfelel a biopszichoszociális szemléletnek és konceptuális modellként alkalmazható az életminőség szerteágazó dimenzióinak vizsgálatában is.
A felnőttkor pszichoszociális krízisét Erikson az alkotóképesség és a stagnálás, a megrekedtség ellentéteként látja. A 35–65 éves korosztály a modern társadalmakban általában a legbefolyásosabb csoport, a férfiak ekkor a legproduktívabbak munkájukban, a nők gyermekeik felnövésével párhuzamosan növekvő arányban szentelhetik életüket munkájuknak, vagy egyéb területnek. A tartalmas munka és a gyermekek felnevelése révén a középkorúak érezhetik, hogy értékeket hoznak létre és közösségeik, társadalmuk működéséhez aktívan hozzájárulnak. Ezt nevezi Erikson alkotóképességnek, vagy generativitásnak, a felnőtt ember képességei kiteljesítésének és eredményes alkalmazásának. Ezzel szemben áll a stagnálás, amely a sikeres életpálya megtörését és visszafejlődését jelenti. Ennek számtalan egymással összefüggő orvosi, pszichológiai és szociális élettörténeti oka lehet, amelyek nem csak egyes emberi sorsokat, életpályákat határoznak meg, hanem népegészségügyi jelentőségű kérdésekké adódnak össze.
Tanulmányunkban elsőként a magyar középkorú lakosság egészségi állapotának és életminőségének alapdimenzióit tekintjük át, mindezt összevetve a környező országok hasonló adataival. Ezt követően a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés életminőségre vonatkozó adatai kerülnek bemutatásra a középkorú lakosságra vonatkozóan. Hipotézisünk szerint az eriksoni alkotóképesség vagy stagnálás állapotai fontos szerepet játszanak az életminőség csökkenésében, azaz a közelmúlt társadalmi folyamatai a munkaképesség megváltozásával összefüggésben hatottak leginkább a lakosság életminőségére és egészségi állapotára. Hipotézisünk vizsgálatát a szomatikus és a lelki egészség mutatóinak elemzése révén valósítjuk meg.
A középkorú lakosság az egyik legtöbbet vizsgált csoport a mai modern népegészségügyben és magatartástudományokban – úgy mint a munkahelyi és szociális stressz által leginkább veszélyeztetettebb életkori csoport, és úgy is, mint az intervenciós programok lehetséges célpopulációja. A modern népegészségügyi gondolkodás, a „new public health” szellemének megfelelően kitérünk tanulmányunkban az egészségügyi rendszer megítélésével kapcsolatos eredményekre.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave