Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.3.3.1. Bevezetés: az időskori életminőség speciális kérdései

Az alacsony születési (termékenységi) arány és a várható élettartam növekedésének együttes hatása a társadalmak viszonylagos elöregedését okozza világszerte (Kinsella és Velkoff 2001).
Jelentős különbségek vannak a nemek között a várható átlagos élettartamban. Ez azt eredményezi, hogy jóval több az idős nő, mint férfi. Az „idősödés elnőiesedése” („feminization of ageing”) (WHO 1999) különösen fontos – az életminőség egyik legfontosabb meghatározója – a lelki egészség szempontjából, hiszen például a depressziós és szorongásos zavarok kétszer olyan gyakoriak a nők, mint a férfiak között. Ugyanakkor fontos ismerni azt a paradoxont is, mely szerint a nők általában idősebb férfiakhoz mennek feleségül, gyakrabban válnak özveggyé, laknak egyedül, és élnek meg krónikus egészségromlást. Gyakoribb közöttük a depressziós zavarok aránya is, azaz az idősödés sokkal nagyobb kihívást jelent számukra. Mégis a sikertelen öregedés legszomorúbb bizonyítéka, a befejezett öngyilkosság szempontjából az idős – különösen az egyedül élő 75 év feletti – férfiak a legveszélyeztetettebbek. Az idősödéssel kapcsolatos nemek közötti különbséggel, azaz azzal, hogy a nők gyakrabban számolnak be depressziós tünetekről a férfiakhoz képest, és gyakrabban kerülnek a pszichiátriai ellátás látókörébe, az egészségügyi dolgozóknak tisztában kell lenniük.
Az idősödés folyamatának természetes velejárója az egészségi állapotban beálló bizonyos fokú romlás, a mobilitás, fizikai teljesítőképesség csökkenése, bizonyos fokú funkcióromlás, amely veszélyeztetheti az idős ember részvételét és közreműködését a társadalomban. Ugyanakkor az időskorral kapcsolatos egyik legsúlyosabb tévhit, hogy az életkor előrehaladásának természetes velejárója a testi és lelki betegség és a szenvedés. Még a legidősebb idősek között is sokan szubjektíven nem érzik magukat betegnek, még akkor sem, ha objektíven kimutatható betegségek miatt többféle gyógyszert is szednek. Nincs kimagaslóan sok pszichiátriai zavar sem a nagyon idősek között. a hanyatlás, amit az idősek között láthatunk, az élet utolsó éveire jellemző bezártságnak (Valliant és Mukamal 2001), a korlátozottság miatti beszűkülésnek (Baltes és Smith 2002) köszönhető.
Fontos tehát, hogy ismerjük az időskori életminőséget, a szubjektív és objektív egészségi állapotot pozitívan és negatívan befolyásoló tényezőket ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni az esetleges többlet funkcióromlás (excess disability) mértékét. A többlet funkcióromlás a funkcióromlás azon része, amely az aktuális fizikális betegség vagy kognitív károsodás mértékével arányos funkcióromláson felül jelentkezik, az a rész, amely nem magyarázható a testi betegség objektív súlyosságával. A többlet funkcióromlás ugyanis megszüntethető/csökkenhető, ezáltal az életminőség javítható, ha feltárjuk a háttérben álló pszichológiai és szociális okokat.
Az időskori életminőséget meghatározó tényezők ismerete fontos a „sikeres, aktív öregedés” biztosítása szempontjából is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt új „aktív öregedés” modell azt mondja, hogy az idős emberek aktív résztvevői az életkort integráló társadalomnak, és értékes, aktív közreműködői, nem pedig pusztán ellátásra szoruló, a társadalmi forrásokra terhet rovó tagjai annak (WHO 2002). A modell legfontosabb elemeit a 3.3.3-1. táblázat mutatja be.
 
3.3.3-1. táblázat. WHO aktív öregedés modellje (Laidlaw, 2003 alapján)
Egészség:
Részvétel:
Biztonság:
A betegségek kockázatának alacsonyan tartása,
és funkcionális függetlenség elősegítése.
A szociális és egészségpolitika ösztönzése, hogy engedje meg a társadalomban való közreműködést az életkortól függetlenül. Az idős emberek által a társadalom számára nyújtott értékek felismerése.
A biztonságos, méltó és védett élet lehetőségének megteremtése idős korban az egészségi állapottól és szociális helyzettől függetlenül.
 
Az időskori életminőség vizsgálatára az Egészségügyi Világszervezet jelenleg nemzetközi kutatási tevékenységet fog össze. Ennek célja, hogy a WHOQOL-100 általános életminőség vizsgálati eszköz (hazai adaptáción már átesett és hozzáférhető, Kullmann és Harangozó 1999) továbbfejlesztésével az idős embereket vizsgáló életminőség kérdőívet (WHOQOL-OLD) fejlesszen ki. A WHOQOL-OLD kérdőív hazai adaptálása során a magyarországi idősek számára az életminőség következő elemei bizonyultak a legfontosabbnak (3.3.3-2. táblázat) (Tróznai, Kullmann, 2003.)
 
3.3.3-2. táblázat. A hazai idős emberek által legfontosabbnak tartott életminőségi elemek (Forrás: Tróznai, Kullmann, 2003)
Az életminőség legfontosabb elemei:
Egészség (betegség /fájdalom hiánya)
Család versus Magányosság
Segíteni másokat és segítséget kapni
Szeretet, emberi kapcsolatok
Beszélgetés másokkal
Belső és külső békesség
 
Az életminőség dimenzióinak vizsgálatakor megkülönböztetünk „jólét”-et (welfare) és „jóllét”-et (wellbeing). Gyakran tapasztalható, hogy a magyarországi idősek életminőségének értékelésekor többnyire a „jólét” dimenziói kerülnek feltárásra, illetve a társadalom sokkal inkább a nyugdíjak vonatkozásában hallhat az idősek életminőségéről. Ennek egyik oka lehet, hogy hazánkban az életkörülmények biztosításához szükséges értékek fontosabbak, mint az Egyesült Államokban, ahol az önmegvalósítás és a nem anyagi értékek fontosabbak (Hankiss, Manchin, Füstös 1983). Másik ok az idősek társadalmi „teherként” történő megjelenítése mind a közbeszédben, mind pedig a politikai gondolkodásmód szintjén, az idősödő generáció tudásának, tapasztalatának fel- és elnem ismerése, kihasználatlansága. Ennek felismerése és hasznosítása élkül az idősödés problematikája teherként jelenhet meg a különböző társadalmak életében.
Az időskori életminőség meghatározóinak elemzése előtt óhatatlanul felmerül a kérdés: Hány éves is az, aki idős? A WHO korbeosztása alapján: középkorúak a 45–59 évesek, öregedők a 60–74 év közöttiek, öregek a 75–90 évesek, és aggastyánok a 90 év felettiek. az OLEF (Országos Lakossági Egészségfelmérés) beosztása a következő: 18–34: fiatal felnőttkor, 35–64: középkor, 65-től: időskor. Fejezetünkben a kötetben egységesen alkalmazott korbeosztást követjük: 18–44 év fiatal felnőttkor, 45–64 év: középkor, 65 évtől: időskor. Az időskor kategórián belül a 85 év felettieket, mint ún. „idős-idős” kategóriát is el lehet különíteni. az időskor hivatalos meghatározásán túl az „idősség” fogalma más dimenziókat is hordoz (3.3.3-1. ábra).
 
3.3.3-1. ábra. Az élekor („idősség”) dimenziói
(Forrás: Jeszenszky, 2003)
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave