Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.3.3.2. Az időskori életminőség meghatározói, háttértényezői a Hungarostudy 2002 felmérés alapján

A felmérés adatai alapján az általános életminőség mutatókon – egészségi állapot önbecslése, munkaképesség-csökkenés, vitális kimerültség, fájdalom, Betegségteher Index, pszichés jóllét (WHO Jóllét Index, Beck Depresszió Kérdőív, szorongásos tünetek) – túl elemzésre kerülnek az alábbi háttértényezők: szociális és gazdasági helyzet, családi állapot, megküzdési stratégiák (érzelmi- és problémaközpontú), diszfunkcionális attitűdök, életcélok hiánya, alvászavarok, társas támogatás, ellenségesség, életesemények. A változók elemzése során a 65 év feletti populációt (ez a teljes minta 20,5%-a: N = 2589, 1635 nő és 950 férfi) hasonlítjuk össze a 65 év alattival (a minta 79,5%-a, N = 10050, 5346 nő és 4707 férfi, a nemi különbségeket is figyelembe véve.
 
Az általános egészségi állapot önbecslése
Az életkor előrehaladtával a nők és férfiak rosszabbnak ítélik meg egészségi állapotukat, fokozott romlás következik be megközelítőleg 40 éves kortól, majd újabb kevésbé markáns romlás 60 éves kortól. 60 éves korig a nők és férfiak görbéje együtt fut, de 60 éves kor felett a nők rosszabbnak ítélik egészségüket a férfiaknál. A 65 év felettiek 11,9%-a minősíti egészségi állapotát nagyon rossznak, 24,2%-a rossznak, 47,3%-a közepesnek, 15,1%-a jónak, 1,4%-a kiválónak. Ezek az arányok a 65 év alatti populációban: nagyon rossz: 2,8%, rossz: 8,6%, közepes: 37,0%, jó: 42,7%, kiváló: 8,9%. Szignifikánsan több idős ember vallja rossznak vagy nagyon rossznak egészségi állapotát, mint 65 év alatti (36,2% vs. 11,4%, esélyhányados, OR: 4,4, 95%CI: 3,9–4,9). Nők esetében ez a különbség még kifejezettebb (nők: 38,8% vs. 11,4%, OR: 4,9, 95%CI: 4,3–5,6, férfiak: 31,8% vs. 11,2%, OR: 3,7, 95%CI: 3,1–4,3).
 
Munkaképesség-csökkenés
A férfiak esetében 40 év kortól 55 éves korig kifejezett romlás következik be a munkaképességben, legnagyobb mértékben 50 és 55 éves kor között. 55 éves kor felett lelassul a munkaképesség csökkenés. Nők esetében a kifejezett romlás 40-től 50 éves korig tart, 50–65 éves korban stagnál, majd újra – a férfiakénál kifejezettebben – fokozódik a munkaképesség-csökkenés, különösen az „idősidős”, 85 év feletti korosztályban. várható eredmény, hogy az idősek között nagyobb fokú a munkaképesség-csökkenés, mint a fiatalabb korosztályokban (átlag: 1,86 vs. 0,66, p<0,001). Amíg a 65 év alatti nők és férfiak között nincs különbség, addig a 65 év feletti nők szignifikánsan (p = 0,038) nagyobb fokú munkaképesség-csökkenésről számolnak be, mint a férfiak. Érdekes azonban, és az idősek és fiatalabbak közötti attitűdbeli különbségekre utalhat, hogy az idősebbek közül (nők és férfiak esetében is) kifejezettebb munkaképesség-csökkenésük ellenére is kevesebben értékelik úgy, hogy nem képesek fizetett munkát vállalni, mint a fiatalok enyhébb munkaképesség-csökkenés esetén. A súlyos munkaképesség-csökkenésről beszámoló vagy székhez/ágyhoz kötött 65 év feletti nők mintegy 1/4-e, a férfiak 1/3-a ítéli úgy, hogy nem képes munkát vállalni, ez az arány a 65 év alatt nők és férfiak esetében is meghaladja az 50%-ot.
 
Vitális kimerültség
A vitális kimerültség pontszámok egyenletesen nőnek az életkorral nők és férfiak között egyaránt, és mind a fiatal, mind a középkorú, mind az idős korosztályban szignifikánsan (p<0,001) magasabbak a nők között. többváltozós elemzés alapján (General Linear Model) az időskori vitális kimerültséggel férfiak esetében szoros összefüggést mutatnak az alvászavarok és a szorongásos és depressziós tünetek, a mindennapi életvitelt korlátozó fájdalomtünetek és a munkaképesség-csökkenés. Nők esetében pedig az alvászavarok, a szorongásos és depressziós tünetek, és a mindennapi életvitelt korlátozó fájdalomtünetek mellett a családi állapot (egyedül él, özvegy), valamint a társas támogatás hiánya.
 
Fájdalom
A fájdalomtünetek előfordulásának rizikója több mint háromszor akkora a 65 év feletti populációban, mint a 65 év alattiban (71,4% vs. 42,4%, OR: 3,4, 95%CI: 3,1–3,7), ez a különbség valamivel nagyobb a nők esetében (ORnő: 3,5, 95%CI: 3,1–3,9 vs. ORférfi: 3,1, 95%CI: 2,7–3,6). A jelenlévő fájdalmak a nők 17,9%-át nem, 46,6%-át enyhén, 35,6%-át nagyon korlátozzák, a férfiak esetében ezek az arányok: nem: 20,3%, enyhén: 50,6%, nagyon: 29,0%. A 65 év alatti személyekben a fájdalmak korlátozó hatása szignifikánsan kisebb (nők: nem korlátoz: 29,3%, enyhén: 51,7%, nagyon: 18,9%, férfiak: nem: 34,0%, enyhén: 47,3%, nagyon: 18,7%).
 
Betegségteher Index
A betegségteher (a betegségek mindenapi életvitelt korlátozó hatása) pontszámok a munkaképesség-csökkenéshez és az általános egészségi állapothoz hasonlóan 40 éves kor körül kezd kifejezetté válni nők és férfiak között egyaránt. Érdekes tendencia azonban, hogy az 50–55 éves kornál megfigyelhető csúcs után a pontszámok mindkét nemnél valamelyest csökkennek, majd 70 éves kortól lassan újra emelkednek. A 65 éves kornál idősebbek között szignifikánsan nagyobb (átlag 15,6 vs. 9,5, p<0,001) a betegségek életminőségre kifejtett hatása, mint a 65 év alattiaknál. A nők között minden korosztályban magasabbak a betegségteher pontszámok.
A tíz fő betegségként, – azaz hogy melyik betegség befolyásolja leginkább az adott személy életvitelét -, megjelölt betegségek/betegségcsoportok megoszlását 65 év felett és alatt nők és férfiak között a 3.3.3-3. táblázat mutatja. A 65 évesnél fiatalabbak 51,6%-a jelölt meg valamilyen, az életminőséget aktuálisan befolyásoló betegséget, és 48,4%-a nem jelölt meg ilyet (fő betegség ’nincs’ kategória). Ez az arány az idősek között 82,2%, illetve 17,8%.
 
3.3.3-3. táblázat. A tíz leggyakrabban fő betegségként megjelölt betegség megoszlása a 65 évesnél idősebbek, illetve a 65 évesnél fiatalabbak között
 
65≤ év
18–64 év
Fő betegség (%)
Férfi
Teljes
Férfi
Teljes
1. Mozgásszervi
21
,9
31
,4
28
,0
13
,8
16
,4
15
,2
2. Kardiovaszkuláris
25
,2
23
,8
24
,3
9
,9
10
,7
10
,3
3. Cukorbetegség
4
,3
5
,1
4
,8
2
,2
1
,6
1
,9
4. Szembetegség
3
,6
4
,4
4
,1
1
,7
1
,2
1
,4
5. Cerebrovaszkuláris
3
,7
3
,5
3
,6
1
,0
0
,5
0
,7
6. Gasztrointesztinális
3
,0
2
,5
2
,7
3
,4
3
,0
3
,2
7. Allergiás
2
,1
2
,5
2
,3
4
,2
6
,6
5
,5
8. Daganatos
2
,9
1
,3
1
,9
0
,9
1
,1
1
,0
9. Depresszió
0
,8
1
,3
1
,1
0
,8
2
,7
1
,8
10. Vesebetegség
0
,9
0
,8
0
,8
1
,0
0
,9
0
,9
Egyéb összesen
9
,5
7
,9
8
,5
8
,8
10
,1
9
,5
Nincs
21
,9
15
,4
17
,8
52
,2
45
,0
48
,4
Teljes
100
100
100
100
100
100
 
A három fő betegségként leggyakrabban megjelölt betegség 65 év felett: a mozgásszervi, szív- és érrendszeri betegségek (kardiovaszkuláris), és a cukorbetegség. 65 év alatt szintén a mozgásszervi, szív- és érrendszeri betegségek, illetve az allergiás betegségek. Ugyanakkor a betegségek életminőségre kifejtett hatása szempontjából az idősebb (3.3.3-2. ábra) és fiatalabb korosztályban nők és férfiak között egyaránt a depresszió vezet, második helyen pedig az agyér-betegségek (cerebrovaszkuláris) állnak.
 
Pszichés jóllét: depressziós és szorongásos tünetek
A depresszió átlagpontszámok mind a férfiak, mind a nők esetében növekednek az életkorral, és bár minden életkorban magasabbak a nők között, ez a különbség 55 éves kor felett egyre nő (3.3.3-3. ábra). (Purebl és Kovács → 6.2. fejezet).
A depresszió átlagpontszám az 65 év feletti nők és férfiak között is meghaladja a határértéket (BDI>10), azaz az idős átlagpopuláció enyhe depressziós tünetektől szenved. A 65 év feletti populációban háromszor akkora a rizikója a középsúlyos-súlyos, azaz valószínűleg klinikai szintű depressziós tünetegyüttes jelenlétének, mint a 65 év alattiak között (25.3% vs. 10.4%, OR: 2,9, 95%CI: 2,6–3,3). A depresszió súlyossági csoportok szerinti megoszlását a fiatal, középkorú és idős korosztályban a 3.3.3-4. ábra mutatja.
Azoknak, akiknél középsúlyos-súlyos depressziós tünetegyüttes állt fenn, mindössze 7,3%-a (a nők estében 8,5%, a férfiak esetében 4,6%) részesült kezelésben az elmúlt év során depresszió miatt. A felismert és kezelt esetek aránya valamivel kedvezőbb a 65 év alatti populációban (10,4%, a nők estében 13,7%, a férfiak esetében 6,2%).
A szorongás átlagpontszámok alakulását az életkor függvényében nők és férfiak között az 3.3.3-5. ábra mutatja. A szorongásos tünetek (az elmúlt időszakban feszültség, idegesség) jellemző / teljesen jellemző volt a 65 év felettiek 25,7%-ára, illetve a 65 év alattiak 25,2%-ára. Sem a nők, sem a férfiak esetében nem volt lényeges különbség a szorongásos tünetek gyakoriságában a 65 évesnél idősebbek illetve a fiatalabbak között: 65 év feletti nők 29,1%-ra, a 65 év alattiak 27,9%-ára, férfiak esetében a 65 év felettiek 19,8%-ra, a 65 év alattiak 22,1-ára volt jellemző / teljesen jellemző a szorongás.
 
3.3.3-2. ábra . Betegségteher átlagpontszámok a fő betegségcsoportokban a 65 évesnél idősebbek, illetve a 65 évesnél fiatalabbak között
 
Az általános jóllét és az egyéb életminőség mutatók összefüggései, háttértényezői
A WHO Jóllét Index átlagpontszám szignifikánsan alacsonyabb a 65 év feletti lakosságban, mint a 65 év alattiban (átlag: 6,63 vs. 8,04, p<0,001). A 65 év feletti lakosság 8,2%-számol be a jóllét teljes hiányáról, 32,9%-a csökkent jóllétről, 42,9%-a jóllétről, és 16,1%-a teljes jóllétről. Ezek az arányok a 65 év alatti lakosság esetében: 3,8% / 20,7% / 52,5% / 22,9% (3.3.3-6. ábra).
 
3.3.3-3. ábra . Depresszió átlagpontszámok az életkor függvényében nők és férfiak között
 
3.3.3-4. ábra. Beck Depresszió súlyossági csoportok a 65 év feletti populációban nők és férfiak között
 
3.3.3-5. ábra. Szorongásos tünetek átlagpontszámok az életkor függvényében nők és férfiak között
 
3.3.3-6. ábra. WHO Jóllét Index kategóriái a 65 év feletti és alatti populációban nők és férfiak esetében
 
Az általános életminőség mutatók – az egészségi állapot önbecslése, munkaképesség-csökkenés, vitális kimerültség, fájdalom, Betegségteher Index, WHO Jóllét Index, BDI, szorongásos tünetek – szoros összefüggésben állnak egymással. A pozitív mutatók, mint a jóllét és egészségi állapot pozitív korrelációban állnak egymással, és negatív korrelációban a negatív mutatókkal, mint a munkaképesség-csökkenés, vitális kimerültség, fájdalom, betegségteher, depressziós és szorongásos tünetek, illetve ez utóbbi negatív mutatók pozitív korrelációt mutatnak egymással (parciális korreláció, nemre, életkorra, szociális és gazdasági helyzetre és családi állapotra kontrollálva).
Az életminőség mutatók, illetve a háttértényezők összefüggéseit többváltozós elemzéssel vizsgáltuk (lineáris regresszió), melyben függő változónak az általános jóllét skálát vettük (WHO Jóllét Index), független változónak pedig a többi életminőség mutatót, illetve egyéb háttérváltozókat, mint a nem, életkor, szociális és gazdasági helyzet, megküzdési stratégiák (érzelmi- és problémaközpontú), ellenségesség, diszfunkcionális attitűdök, életcélok hiánya, alvászavarok, társas támogatás, negatív életesemények. A 3 fő korosztály esetében talált eredményeket a 3.3.3-3. táblázat mutatja.
 
3.3.3-3. táblázat. WHO Jóllét Index pontszámmal összefüggésben álló változók a hatáserősség sorrendjében
 
18–44 év
45–64 év
65+ év
  1. Vitális kimerültség**
  2. Szorongás**
  3. Problémaközpontú megküzdés**
  4. Egészségi állapot önbecslése**
  5. Életcélok**
  6. Diszfunkcionális attitűdök**
  7. Ellenségesség**
  8. Alvászavarok*
  9. Munkaképesség-csökkenés*
  1. Vitális kimerültség**
  2. Szorongás**
  3. Egészségi állapot önbecslése**
  4. Problémaközpontú megküzdés**
  5. Életcélok**
  6. Diszfunkcionális attitűdök**
  7. Depressziós tünetek**
  8. Alvászavarok**
  9. Társas támogatás**
  10. Nem**
  11. Munkaképesség-csökkenés*
  1. Vitális kimerültség**
  2. Egészségi állapot önbecslése**
  3. Munkaképesség-csökkenés**
  4. Depressziós tünetek**
  5. Problémaközpontú megküzdés**
  6. Szorongás**
  7. Életcélok**
  8. Diszfunkcionális attitűdök**
  9. Nem*
  10. Társas támogatás*
  11. Korlátozó fájdalom tünetek*
  12. Negatív életesemények*
A 9 változó összességében a különbségek 32,8%-át magyarázza.
A 11 változó összességében a különbségek 40,0%-át magyarázza.
A 12 változó összességében a különbségek 46,3%-át magyarázza.
* p>0,05, ** p>0,001
 
A 65 év feletti populációnál a három legfontosabb, rosszabb életminőséget előrejelző tényező a vitális kimerültség, a rosszabbnak ítélt általános egészségi állapot, illetve a munkaképesség-csökkenés. a vitális kimerültség egyébként mindhárom korosztályban a legfontosabb tényező, melyet a fiatalabb korosztályokban a szorongás követ. Az életkor előrehaladásával, egyre inkább előtérbe kerülnek a testi egészséggel / betegségekkel kapcsolatos tényezők, mint az általános egészségi állapot, a munkaképesség-csökkenés, a mindennapi funkciókat korlátozó fájdalmak, illetve nagyobb szerepet kapnak depressziós tünetek. A társas támogatás szerepe, és a nemi különbségek is kifejezettebbé válnak. Az idős korosztálynál bekerült a szignifikáns változók közé a negatív életesemények életminőséget rontó hatása is.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave