Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


3.3.4.Összegzés

Az idősebb, 65 év feletti magyarországi népesség minden életminőség mutatóban lényegesen rosszabb állapotot mutat, mint a 65 év alatti korosztály. Különösen vonatkozik ez az idős nőkre. Az idős nők majdnem 40%-a, a férfiak több mint 30%-a becsüli általános egészségi állapotát rossznak vagy nagyon rossznak. Ezek az arányok a 65 év alatti populációban nők és férfiak esetében is alig haladják meg a 10%-ot. Az idős populáció több mint 70%-a számol be mindennapi életét befolyásoló fájdalomtünetekről, és ezek a tünetek a nők 36%-át, a férfiak 29%-át nagyon korlátozzák. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a betegségek előfordulása, és ezek hatása is a mindennapi életvitelre (betegségteher). Bár a három, fő betegségként leggyakrabban megjelölt betegség 65 éves kor felett a mozgásszervi, szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség, ugyanakkor a betegségek életminőségre kifejtett hatása szempontjából a nők és férfiak között egyaránt a depresszió vezet, második helyen pedig az agyérbetegségek állnak. A depresszió idős korban igen gyakori – az időskori életminőség szempontjából igen nagy kihívást jelentő – probléma. Az 65 év feletti populáció depresszió átlagpontszáma meghaladja a küszöbértéket, azaz enyhe depressziós tünettől szenved, és mintegy két és félszer annyi 65 év feletti embernél valószínűsíthető klinikai szintű depresszió jelenléte, mint a 65 év alattinál. Ugyanakkor a depresszió idősebb korban még gyakrabban marad rejtve (különösen férfiak esetében), mint a fiatalabbaknál. A kezeletlen depresszió pedig nemcsak jelentős szubjektív szenvedést és életminőség romlást jelent, de negatív hatást gyakorol a testi betegségek lefolyására is. Bár a szorongásos tünetek előfordulási gyakorisága nem nő az életkorral, a mindennapi életvitelt befolyásoló szorongásos tünetek jelenléte az idős populáció mintegy egynegyedére jellemző, ez az arány különösen nők esetében magas (nők mintegy 30%, férfiak 20%).
Az általános életminőséget összességében értékelő WHO Jóllét Index alapján az idős férfiak több mint 5%-a, a nőknek mintegy 10%-a a jóllét teljes hiányáról számol be. A három legfontosabb, rosszabb általános jóllétet előrejelző tényező az idősek esetében a vitális kimerültség, a rosszabbnak ítélt általános egészségi állapot, illetve munkaképesség-csökkenés. Fontos védő háttértényezők a problémaközpontú megküzdés, az életcélok és társas támogatás jelenléte. További rizikófaktorok pedig a depressziós és szorongásos tünetek, a diszfunkcionális attitűdök, a női nemhez tartozás, fájdalom tünetek, és a negatív életesemények.
Idős embereknél az egyéni teljesítőképesség fokozásának lehetősége limitált, tehát különösen fontos a külvilág, azon belül is a humán környezet adaptálása. Az időseket elfogadó és támogató „idősbarát” emberi környezetre azért van szükség, mert a legtöbb gyógykezelés ebben az életkorban a helyes bánásmód keretében nyújtott humán – tehát nem gyógyszeres és nem eszközös – segítség nélkül kevésnek bizonyul.
Az életminőség vizsgálata rávilágíthat olyan fontos tényekre az idős egyének és csoportok életéről, amelyeknek megismerése megfelelően orientálja az ellátást nyújtó személyek cselekvésének irányát és mértékét. az életminőség elemzése ugyanakkor nem csupán a mindennapi idősellátási gyakorlat szempontjából nézve bizonyul fontosnak. A haladottabb korú emberek sematikusan túlzó leértékelése legtöbbször ennek a korosztálynak a hiányos megismeréséből adódik (Tróznai, Kullmann 2003).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave