Benedek Csilla, Hajas Lívia, Hermánné Dr. Juhász Réka

Élelmiszerkémiai laboratóriumi gyakorlatok

Dietetikus hallgatók számára

TITRIMETRIA

A térfogatmérésen alapuló titrimetriai eljárások az egyik leggyakrabban használt műveletek a normál laboratóriumi gyakorlatban. A titrálás lényege, hogy a meghatározandó anyag oldatához olyan reagens ismert töménységű oldatát adjuk, mely a meghatározandó anyaggal gyorsan és teljesen végbemenő reakcióba lép. Ez a mérőoldat. A reakcióhoz fogyott mérőoldat térfogatát mérjük, ebből következtetünk a meghatározandó anyag mennyiségére.

A titrálás végpontjának jelzése többféle vizuális és műszeres módszerrel történhet, leggyakrabban a titrálandó vegyület vagy a titráló reagens koncentrációváltozásának a követése útján. Erre szolgálnak az úgynevezett specifikus indikátorok, amelyek egy adott ion vagy molekula koncentrációváltozásának jelzésére alkalmasak.

A térfogatos elemzések során mólos oldatok helyett normál oldatokkal fog dolgozni. A normál oldat (n) azt jelenti, hogy 1000 cm3 oldat az oldott anyag egyenértéktömegnyi mennyiségét tartalmazza. Az anyagok többségénél csak közelítő pontossággal tudunk mérőoldatot készíteni, azaz, az oldat valódi koncentrációja a gyakorlatban nem egyezik meg a célértékkel. Ilyen esetben használat előtt meg kell határoznunk a névleges normál oldat valós koncentrációját. Ezt a folyamatot hívjuk faktorozásnak. Kiszámoljuk, hogy a pontos normál oldatból hány cm3 fogyna a faktorozáshoz használt anyag pontosan kimért mennyiségére (ez az ún. elméleti fogyás), majd titrálással megállapítjuk, hogy az adott anyagmennyiségre mennyi fogy a valóságban (ez az ún. gyakorlati fogyás). Az elméleti fogyást elosztva a gyakorlati fogyással kapjuk meg a névleges oldat ún. faktor értékét. A pontos mérőoldat faktora 1,000. Ha az oldat faktora egynél kisebb, akkor az oldat hígabb, ha egynél nagyobb akkor töményebb, mint a pontos oldat.

A titrálás végrehajtását és az eredmény kiszámítását a 6. számú mellékletben foglaltuk össze.

A titrimetriás analízis alapját képező reakciók négy típusba sorolhatók: sav-bázis (acidi-alkalimetria), redoxi (oxidi-reduktometria), komplexképződéssel (komplexometria) és csapadékképződéssel járó reakciók.