Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

6.2.5. Helyes Gyógyszertári Gyakorlat – a gyógyszertári tevékenység mint egészségügyi szolgáltatás minőségének biztosítása

A WHO 1986-os nagygyűlésén elfogadott és átdolgozott Gyógyszer Stratégiája alapján két megbeszélést szervezett, 1989-ben Delhiben és 1993-ban Tokióban, amelyek a gyógyszerész szerepét voltak hívatottak tárgyalni. A Helyes Gyógyszertári Gyakorlat (GPP) irányelveit 1993. szeptember 5-én, Tokióban a FIP kongresszusán fogadták el és a gyógyszerész által biztosított gyógyszerészi gondozáson alapul.

Az irányelv szerint, a szakmai szabályok mellett a jog- és etikai szabályok is fontos szerepet játszanak a gyógyszerészi szolgálat minőségének a meghatározásában a fogyasztó számára. Minden gyakorló gyógyszerész kötelessége biztosítani, hogy a szolgáltatás, amelyet minden betegnek egyformán nyújt, megfelelő minőségű legyen. A GPP tisztázása és kielégítése ennek a kötelezettségnek. Az irányelv javasolja a nemzeti szabványok felállítását az egészség megóvása, a gyógyszerek és orvosi segédeszközök kiszolgáltatása, a betegek öngyógyítása, a receptek felülvizsgálata és a gyógyszerek használata során a gyógyszerész aktivitása alapján. Jelenleg, mint ajánlás él, és nem kötelező szabály. Számos, az emberi kapcsolatok körébe tartozó dolgot próbál elfogadtatni, amelyek nehezen uniformizálhatóak.

A gyógyszertári gyakorlat feladata; gyógyítás, egészséggondozó termékekkel, szolgáltatásokkal való ellátás és az emberek és a társadalom segítése, hogy mindezeket megfelelő módon tudják használni.

Tágabb értelemben a népesség egészségének megőrzése és a betegségek kialakulásának megelőzése is feladata. Amennyiben a betegségek kezelésére van szükség, a gyógyszerésznek kötelessége biztosítani a személyre szabott kezelést, a maximális terápiás hatást és a minimális mellékhatást. Ennek feltétele, hogy a gyógyszerészek elfogadják, hogy más szakemberekkel és a betegekkel osztozzanak a terápia kimenetelének felelősségében.

A Helyes Gyógyszertári Gyakorlat megköveteli,

hogy a gyógyszerész bármilyen körülmények között legfőbb szempontnak, a beteg jólétét tartsa.
hogy a gyógyszertári tevékenység magába foglalja a betegek gyógyszerrel és egyéb egészséggondozó termékekkel való ellátását, biztosított minőségben illetve információk és tanácsok adását.
hogy a gyógyszerészek közreműködjenek az ésszerű és gazdaságos gyógyszerrendelés és a megfelelő gyógyszerhasználat fejlesztésében.
hogy a gyógyszertári ellátás minden mozzanata egyénre szabott, jól definiált, eredményesen közölt legyen mindazok számára, akik ebben érintettek.

A fenti követelményekkel egyetértésben:

A szakmai elvek a legfontosabbak, de elfogadott, hogy a gazdasági tényezők is fontosak.
Folyamatos kapcsolattartás más egészségügyi szakemberekkel, elsősorban az orvosokkal, mely terápiával kapcsolatos együttműködésnek tekinthető és kölcsönös bizalomra és megbízásra épül.
A gyógyszerészek kapcsolata kollegiális legyen, ne legyen konkurencia közöttük.
A gyógyszerek alkalmazásának módjával kapcsolatos döntésekbe a gyógyszerészeket be kell vonni.
A gyógyszerészek rendelkezzenek minden egyes betegről alapvető orvosi és gyógyszerészeti információkkal. Ezeknek megszerzését egyszerűsíti, ha minden beteg csak egy gyógyszertárat látogat.
A gyógyszerészeknek független, széleskörű, objektív és naprakész információkra van szükségük, a gyakorlatban alkalmazott gyógykezelési módokról és gyógyszerekről.
A tevékenység szakmailag és ne üzletileg legyen orientált.
GPP nemzeti normáit a gyakorló gyógyszerészeknek be kell tartaniuk.
A szakmai képzés a gyógyszertári gyakorlat jövőbeli változásaira felkészült, korszerű és előrelátó legyen.

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero