Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

8.2. Kábítószer Bizottság

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége Gazdasági és Szociális Tanácsának az Egészségügyi Világszervezeten kívül másik egészségügyi, illetve gyógyszerészeti vonatkozású nemzetközi szerve a Kábítószer Bizottság.

A kábítószer-élvezet egészségügyi és gazdasági kihatásai igen jelentősek, ezért a tömeges kábítószer-élvezet társadalmi csapás, amely veszélyezteti nagyobb embercsoportok munkáját, fejlődését, előrehaladását. Ellene egészségügyi, társadalmi és gazdasági intézkedésekkel lehet küzdeni.

Már a századforduló táján kialakult az a vélemény, hogy a kábítószer-élvezet és az illegális, vagyis nem gyógyítási és tudományos célt szolgáló kábítószer-felhasználás csökkenése és visszaszorítása hathatós nemzetközi intézkedések mellett csak nemzetközi együttműködéssel oldható meg. Az első nemzeti kábítószer-konferenciát 1909-ben Sanghajban rendezték meg. Sanghajban Ausztria-Magyarország, Egyesült Államok,

Franciaország, Hollandia, Japán, Kína, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Perzsia, Portugália és Sziám képviselői több ajánlást fogadtak el. Az ajánlások az ópiumszívás fokozatos felszámolására, a morfin használatának gyógyászati célokra való korlátozására, valamint a morfin és más ópiumszármazékok nemzeti ellenőrzésére vonatkoztak.

1912-ben Hágában rendeztek nemzetközi konferenciát, ahol elfogadták az első nemzetközi kábítószerokmányt, melyet általában az „1912. évi Hágai Nemzetközi Ópiumegyezmény” néven szoktak említeni. A szerződő felek kötelezték magukat, hogy a nyers ópium, a morfin, a heroin és a kokain belföldi forgalmának, valamint behozatalának és kivitelének ellenőrzésére intézkedéseket foganatosítanak. Az egyezményt az első világháború kitörése előtt 11 állam ratifikálta. Magyarország az egyezményt az 1923. évi XXII. törvénnyel fogadta el.

Az ópiumegyezmény azonban nem volt képes biztosítani a kábítószereknek kizárólag gyógyászati és tudományos célra való felhasználását. 10 évvel az egyezmény létrehozása után is a világ ópiumtermelését a legális szükséglet tízszeresére becsülték. Szükségessé vált egy újabb egyezmény létrehozása, ami 1925-ben Genfben meg is született. Az „1925. évi Genfi (második) Nemzetközi Ópiumegyezmény” fő célkitűzése a kábítószer-kereskedelem nemzetközi ellenőrzésének megszervezés volt.

A második világháború befejezése óta a kábítószer-forgalom ellenőrzése az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának hatáskörébe tartozik, amelynek funkcionális szerve a Kábítószer Bizottság. A Tanács 1946-ban 15 államot kért fel arra, hogy vegyenek részt a Bizottság munkájában. Később ez a szám 21-re nőtt. A Bizottság tagjainak megbízatása 3 évre szól, üléseit általában évente egy alkalommal tartja. A Bizottságnak Magyarország kezdettől fogva tagja, mivel (mák-termesztése révén) jelentős morfin-termelő és –exportáló ország.

Az „1948-as Párizsi Egyezmény” kiterjesztette a nemzetközi ellenőrzést a szintetikus kábító-fájdalomcsillapítókra.

A Kábítószer Bizottság egyik fő célkitűzése olyan kábítószer-egyezmény megalkotása volt, amely helyettesíti az 1912-óta létrejött összes nemzetközi kábítószer-okmányt. Ennek eredményeként New Yorkban 73 ország részvételével megtartott konferencián létrejött az „1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény”.

Az Egyezmény leszögezi, hogy a kábítószerek használata gyógyászati és tudományos célra nélkülözhetetlen, erre a célra történő gyártása és forgalmazása nem korlátozható. Ugyanakkor megállapítja, hogy a kábítószer-élvezet súlyos csapást jelent mind az egyén, mind pedig a társadalom számára, ezért annak visszaszorítása és felszámolása minden állam közös érdeke és kötelessége. Az egyezmény meghatározza a visszaélésre alkalmas kábítószerek körét, szabályozza a nemzetközi ellenőrzés módját, az export-import forgalmat engedélyhez köti, a szerződő felek számára meghatározott adatszolgáltatásokat ír elő.

Az „1971-es Bécsi Egyezmény” a drogok nemzetközi ellenőrzését kiterjesztette a „pszichotróp anyagoknak” elnevezett LSD-típusú hallucinogén anyagokra, szintetikus (amfetamin-típusú) stimulánsokra stb.

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero