Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika


10.3. A magyar állategészségügy története

A világ különböző részein végigsöprő állatjárványokat mindig nagy éhínségek kísérték. A 18. század vége felé – főleg a keleti marhavész pusztítása miatt komoly igényként merült fel az állatorvosképzés megindítása.
Magyarországon II. József rendeletére 1787-ben megalapították a Pesti Tudományegyetem Állatgyógyászati Tanszékét, a mai Állatorvostudományi Egyetem jogelődjét, Európában Lyon és Bécs után harmadikként!
Az említett tanszék első vezetője Tolnay Sándor volt, aki nemcsak az állatorvosképzés hazai megalapítója, hanem az első állategészségügyi szabályzat megalkotója is volt. A járványos állatbetegségek leküzdésével, valamint a beteg állatokból származó hús élelmiszer higiéniájával kapcsolatos alapelvei, írott szabályai ma is érvényesek!
Az állategészségügyi hatósági tevékenység jogszabályi keretei már léteztek, de a szolgálat eleinte még a humán egészségügy keretein belül működött. A helyzet a kiegyezés után változott, amikor „állategészségügy-rendőri” feladatokat ellátó központi ügyosztályt hoztak létre, így az állategészségügy lényegében önállósult.
Az 1800-as évek végén történt az elmúlt száz év tapasztalatainak jogszabályi keretbe foglalása.
Az 1888-as VII. törvénycikk az állategészségügy rendezéséről mind a mai napig az ezzel foglalkozó jogszabályok alapja.
Az 1928-ban megalkotott állategészségügyi törvény és Állategészségügyi Szabályzat jelentett újabb mérföldkövet. A törvény korszerűen rögzítette a járványügyi és élelmiszer-higiéniai teendőket.
A különösen veszélyes betegségek megelőzéséről és gyógyításáról szóló intézkedések elvi alapja, hogy a nagy kárt okozó betegségek leküzdését az állam nem bízza az állattartóra, hanem azokat előírja és végrehajtja. Az állami védekezés a megfelelő állategészségügyi intézmények és rendszabályok révén valósul meg.
 

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave