Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika


1.1. Bevezetés

Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti és a jövőt nem építheti. Az emberiség történelmének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez megalapozza tudományos és gyakorlati munkáját, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlttal való ismerkedés során számos olyan példát találhatunk, melyek segítségünkre lehetnek feladataink megoldásában.
A nagyszombati orvoskaron Trnka Vencel (1739–1791) a kór- és gyógyszertan tanára foglalkozott előadásaiban orvos történelemmel.
1836-ban Schöpf Merei Ágost (1804–1858) „orvos és sebésztörténelem” oktatását kezdte meg, miután ebből a tárgyból tanárnak habilitálták és letette az esküt. Ezzel az orvos történelem önálló egyetemi diszciplína lett.
1887–1890 között a kolozsvári egyetemen Bókay Árpád professzor „A gyógyszerészet története és törvényei” címmel tartott előadást, nyári szemeszterben heti két órában. Ő az első önálló gyógyszerészettörténet előadó, fél évszázaddal megelőzte a pesti egyetemet.
Elmúlt századunkból két nevet kívánunk megemlíteni, akiknek sok érdeme van e tudomány művelése mellett az egyetemi oktatásban. Ernyey József gyógyszerész-történész, aki az 1930-as években hirdetett egyetemünkön gyógyszerésztörténeti fakultatív előadásokat.
Dr. Halmai János egyetemi tanár, aki gyógyszerészi diplomával rendelkezett s el tudta érni, hogy az 1947-ben életbe léptetett tanrendi módosításkor e tárgy a kötelezően lehallgatandó tárgyak sorába került, s az oktatás kollokviummal zárult.
 

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave