Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika


2.6. Kína

A kínaiak őskultúrája a gyógyítás ismereteit is magában foglalta. Ismerték a diétás étkezés jelentőségét, a napfürdő, a vízkúra, a gyógytorna erősítő szerepét.
Ennek megfelelően gyógyszerkincsük is elég gazdag volt, erről tanúskodnak gyógyszerkönyveik is. Számos növényi gyógyszer mellett különféle állati eredetű szereket is alkalmaztak. Voltak érzéstelenítő, kábító hatású gyógyszereik is. Pl. hasis, ópium. E szereket a fájdalmak csillapítására használták. A vallási tilalom miatt a kínai sebészet nem fejlődött, mivel tilos volt műtétet végezni. Az egykori kínai vallási felfogás szerint nem egyesülhet a másvilágon őseivel az, akinek nincs meg az egész teste. A vallás szigorúan megtiltotta a test csonkítását, tehát a boncolást is. Főként ez okozta azt, hogy az orvosoknak nem volt kellő anatómiai tudásuk, nem ismerték a nem látható belső szerveket.
A kínai gyógyászat egyik sajátos és ősidők óta használatos gyógyító eljárása az ún. akupunktúra. Vékony aranyozott fém- vagy csont-tűvel végezték ezt a ma már nálunk is ismert eljárást. Lényege nem más, mint a beteg testének szúrása, kb. 400 ponton, különböző mélységekben. Minden betegségnek megvan a hagyomány szerinti akupunktúrás helye, ezek boncolás hiányában csak hosszú tapasztalatok után, empirikus úton alakulhattak ki. Mai megállapítások szerint is kétségtelen gyógyító hatást mutat fel az eljárás egyes betegeknél annak ellenére, hogy a módszer hatásmechanizmusa mindmáig tisztázatlan.
 

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave