Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

2.9. Arab orvoslás, koraközépkor orvosi-gyógyszerészi ismerete

Európa orvosi ismereteit javarészt a görög és kisebb mértékben a római orvostudomány alkotta. Hippokrátész, Galenosz és más nagy orvosok tudásukat tanítványaiknak adták tovább, könyvekben rögzítették. Az elért eredmények mind elvesztek volna, ha az ókort lezáró Nyugat-Római Birodalom bukása és az ebben az időben zajló nagy népvándorlás ellenére nem lettek volna birodalmak, amelyek átmentik az ismereteket. Ezen birodalmak közül kettő jelentősebb a Bizánci Császárság és az arab birodalom. A Bizánci Császárság, akkor még Kelet-Római Birodalom önállósága Nagy Theodosius (347–395) halálával végleg eldől. Ő az utolsó császár, aki egyben irányította a Római impériumot. Halálával véglegesülő kettéválás következtében a keleti területek fejlődése egészen más utat jár be, mint a nyugati birodalom fele. Nyugat hamar – 476-ban – teljesen szétesik, kisebb nagyobb területekké alakul, hogy majd a Frank Birodalom részben újra egyesíthesse. A keleti rész még közel ezer évig egységes marad. Így a Római Birodalom hagyatéka is tovább fennáll. Bár jelentős tudományos tevékenységről nem lehet beszámolni, mégis érdemük elévülhetetlen az orvosi ismeretek átmentésében, hogy azt Európa számára újra visszaadhassák a középkor második felében.

Az arabok jelentősége sokkal nagyobb az orvosi ismeretek terén, mert nem csak beolvasztották a tudást, hanem lényegesen fejlesztették is. (Többek között a tízes számrendszert és a számokat is nekik köszönhetjük, hogy „elhozták” Indiából.) A kémiai és matematikai (lásd algebra, arab szó) ismeretek, a csillagászat, az orvoslás tudományát mind művelték és fejlesztették. Ők voltak először – a 8. században –, akik a gyógyszerészeti és orvosi tudományt szétválasztották. (Európában leghamarabb II. Frigyes német-római császár teszi ezt meg 1231-ben, ahol rendeletileg választotta ketté az orvoslást és a gyógyszerkészítést.) A világon először állítottak fel gyógyszertárat, Bagdadban 753-ban, ez Európában csak 1140-ben történt meg. Tisztított állapotban állították elő az alkoholt, kénsavat, higany-kloridot, salétromsavat, alkalmazták a szűrést, bepárlást és a desztillálást, mint technológiai eljárásokat, használtak számtalan ma is gyógynövénynek számító növényt, például szennát és aloét.

Az arab orvoslás legkiemelkedőbb egyénisége Avicenna volt. Eredeti neve Abu Ali el Husszein Ben Abdullah Ibn Szína, latinosan Avicenna. Az ő idejében éli az arab orvoslás a virágkorát. 980-ban született Perzsiában, Bochara tartományban és 1037-ben halt meg Hemdanban. Ismerte a görög orvosok műveit, sőt még filozófiával is foglalkozott, főleg Arisztotelésszel. Fő műve a Kánon – Kanun fil Teb, orvosi gyakorlat törvénye – mely öt könyvből áll. Ez felöleli az akkori orvosi ismereteket egészében. Rendszeressége még Galenosz művét is felülmúlja. I. könyv – élettani, kórtani alapelemek, megelőzés, II. könyv – gyógyszertani ismeretek, III. könyv – anatómia, funkciók, gyógykezelés, IV. könyv – sebészet, bőrbajok, láz, V. könyv – gyógyszerkészítés, hatásmechanizmus. Hatalmas tudásával és műveivel az egyik legfontosabb orvos volt a középkorban, akinek a műveiből tanultak. Tulajdonképpen a három orvos, akiknek művei elengedhetetlenek voltak az egyetemek tanulmányaiból, akik az orvoslás „atyjai” voltak, az Hippokrátesz, Galenos és Avicenna. Őket a kora újkorban is hatalmas megbecsülés övezte. Az orvosi egyetemi oktatás nagyrészt az ő műveik szó szerinti megtanulását jelentette.

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero