Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

2.10. Gyógyítás Magyarországon a honfoglalás korában

A Római Birodalomhoz tartozó magyarországi provinciák területén a sok kulturális alkotás mellett egészségügyi szempontból is jelentős létesítményeket emelt a birodalmi szervezőkészség. A saját magát túlélt birodalom örökébe lépő életerős harcos törzsek azonban kíméletlen pusztításukkal a négy évszázados építőmunka majdnem minden eredményét tönkretették.
A betörő hunok örökébe lépő pogány ősmagyarok természetimádók voltak. Tisztelték a Napot, a Holdat és a csillagokat. Ünnepeiken áldozatokat mutattak be, rendszerint egy fehér lovat. Ezt az áldozatot a táltos mutatta be, mely csodatevő atyát jelentett. A táltos volt egyben a törzs „orvos-gyógyszerésze”. E hivatás apáról fiúra öröklődött, így a táltosok kimagasló pozíciójukat többnyire csak idősebb korukban érték el. Tevékenységüket teljes titokzatosságba burkolták, idegent sohasem avattak bele. A néphit szerint közvetlenül érintkeztek az istenekkel, így esetleges haragjuk okát is könnyen megtudakolhatták.
A betegséget az ősmagyarok az istenek haragjának, átkának fogták fel. A táltoshoz mentek tehát bajukkal. Meg kell állapítani, hogy a táltosoknak volt némi kezdetleges anatómiai tudásuk, ezt az állatáldozatok bemutatása közben szerezték meg. így érthető, hogy egyes sebészeti beavatkozásokat többé-kevésbé helyesen végeztek, pl. törések rögzítését, valamint a koponyalékelést. Az ősmagyarok gyógyszerkincse a primitív népekéhez hasonlóan nem volt gazdag. Valószínűleg inkább csak füstölésre, áztatásra, tehát a nem belsőleges használatra kerülő, hanem csak külsőleg alkalmazott anyagokra terjedt ki.
A pogány magyarok pap orvosai, a táltosok, igen nagy befolyást gyakoroltak a népre. Ezzel magyarázható az ellenállás, amivel őseink Szent István hívására beözönlő keresztény papokat fogadták. A táltosok féltették hatalmukat, és ellenállásra biztatták a szellemi irányításuk alatt álló népet a kereszténység ellen.
A magyarság keresztény hitre térítése rendkívüli nehézségekbe ütközött. Ennek egyik oka az volt, hogy az amúgy is nagy befolyású táltosok a néppel anyanyelvén tudtak szót érteni, míg a bevándorolt papok, szerzetesek, akik főként Itáliából jöttek, nem tudtak magyarul.
Ezért aztán versenyre keltek a táltosokkal a gyógyításban. Számos pogány eredetű, a gyógyítással összefüggő babona keresztény mezt öltve tovább élt, így pl. a természetimádó pogány magyarok erősen hittek a vizek gyógyító hatásában. Áldozataikat is a forrásoknál mutatták be. Ennek a hitnek ma már egyszerű a közegészségtani magyarázata: a forrásvíz nem szennyezett, többnyire bakteriológiailag tiszta, így nem csoda, hogy aki huzamos ideig azt fogyasztja – és közben nem iszik más, szennyezett vizet – megszabadul azoktól a bajoktól és betegségektől, melyeket a szennyezett ivóvíz folyamatos fogyasztása okozott. Innen ered a gyakran említett gyógyító forrásokba vetett hit. A keresztény korban ezeket a gyógyító forrásokat „szent kutaknak” nevezték, vizüket messzire szállították. A szerzetesek ugyanakkor több kolostort is építettek, és ezek mellett ispotályokat rendeztek be a betegek számára. Ezek szinte kivétel nélkül a szent kutak közelében épültek.
Az államalapítást követőleg, I. István király szerzeteseket hívott nyugatról, akik a fejlődést jelentő kultúrájukat, ismereteiket átadták a Kárpát-medencében letelepedett magyarságnak.
A bencések az első kolostoraikat Pannonhalmán, Pécsváradon, Bakonybélben építették. Ezekben a kolostorokban indult útjára nálunk is, mint Európa sok más államában, a kolostor-gyógyszerészet.
A 817-ből származó Aacheni Statutum kötelezően előírta a bencés kolostorok építésének módját, és az ugyancsak ez időszakból fennmaradt szentgalleni kolostor-tervrajz mintája lehetett a bencések építkezésének. A tervrajz szerint a kolostorhoz külön épület is tartozott, amely a betegápolásra s egyben a gyógyszerek tárolására és elkészítésére is szolgált. A betegápoló ház vagy ispotály a kolostorkomplexum keleti részén állt, mellette egy épület az orvos részére.
A betegápoló ház a következő részekből állt: betegek tartózkodási szobája, az étkező helyiség, a beteggondozó szobája, a súlyos betegek szobája, lakószoba. Ehhez az épülethez csatlakozott a betegek konyhája és fürdőháza, továbbá az érvágó és purgáló ház, végül az orvosi ház, a gyógyszerek tárolására és készítésére szolgáló kamrával. Az épület mellett volt elhelyezve a gyógynövénykert, melynek 16 ágyásában meghatározott gyógynövényeket termesztettek. Néhány példa: Salvia, Ruta, Satureja, Levisticum, Menta, Foeniculum stb.
A szentgalleni tervrajz alapján feltételezhető, hogy annak normáit a magyar kolostorok építésénél és berendezésénél is figyelembe vették. Ezt bizonyos mértékig alátámasztja a magyar gyógyszerészet első írásos emléke a Pray-kódex Készült 1192-95 között valószínűleg a Borsod megyei Boldva község bencés kolostorában. A kódex a 12. század elején Dunántúlra, majd Deákvárra, ill. Pozsonyba került. Itt fedezte fel Pray György jezsuita tanár – aki a budai egyetem könyvtárosa, majd nagyváradi kanonok lett – aki írásban ismertette jelentőségét. A kódex tartalmazza az első magyar összefüggő írásos emléket, a „Halotti beszédet”.
A kódexet felfedezőjéről nevezte el Toldy Ferenc Pray-kódexnek.
A kódex 172 pergamen lapból áll, bencések számára írt „sacramentarium”. Naptári része értékes orvosi-gyógyszerészeti feljegyzéseket tartalmaz: minden hónapra megadja az étrendi, orvosi és gyógyszerészeti tanácsokat, előírásokat.
 
Álljon itt példának a júniusi előírás
„Június hónapban igyál naponta üres gyomorra egy pohár hideg vizet. Sört és bort ne igyál. Tejet felfőzve és melegen igyál. Egyél salátákat, igyál ecetet, használj mustárt. Igyál salvia és boróka teafőzetet, mert ezek segítségével az agyvelő nedveket termel.”
A kódex gyógyszerészeti vonatkozásai közül kiemelkedő, hogy az több gyógyszerformát megemlít:
  • potio = a mai infusum lehet
  • potio sicca = valószínű drogporok keveréke
  • solutio = oldat,
  • unguentum calisticum = pállítókenőcs.
 
A kódex 24 gyógynövényt említ, melyeknek felhasználását javasolja: Ezek közül 11 a régebbi kiadású magyar gyógyszerkönyvekben is megtalálható: Zingiberis rhizoma, Mastix, Absinthii herba, Salviae folium, Malvae flos, Sinapis nigrae semen, Rhei rhizoma, Foeniculi fructus, Malvae folium, Caryophylli flos, Cinnamomi cassiae cortex.
 
Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave