Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika


2.14. Az élettani funkcionális szemlélet kialakulása

E korban a figyelem a külvilágról, a külső kórokozó tényezőkről ismét az emberi szervezetre irányult, de nem kizárólagosan a sejtre, hanem a sejtek összességére. Az egész szervezet, mint biológiai egység, az életfolyamatok, jelenségek kerültek az érdeklődés középpontjába.
A francia Claude Bernard (1813–1878) a kurare hatásmechanizmusának tisztázásával a gyógyszerhatás analíziséhez új módszert alkalmazott. Ez volt az első tudományos támadáspont meghatározás és gyógyszerhatás elemzés. Ezzel a kutató megvetette az experimentális farmakológia mint tudományág alapjait.
Az élettani funkcionális szemlélet magyar úttörője Korányi Sándor (1866–1944) volt, ki munkájával nagy nemzetközi elismerést szerzett. Az élettani funkcionális szemlélet kialakítása egybeesik a szerves kémia nagyarányú fejlődésével. Ennek során megindulhatott a biológiailag hatékony anyagok utáni kutatás, ezek szerkezetének felderítése, az új vegyületek előállítása, és az előállított vegyületek farmakológiai értékelése.
A munka eredményeként a materia medica fejlődése rohamos léptekkel haladt, ami maga után vonta a gyógyszeres terápia hatékonyságának további fokozását. pl. az első kristályosan előállított hormon az adrenalin volt 1879-ben.
A 20. század elején Richter Gedeon (1872–1944) magyar gyógyszerész világhírűvé vált gyógyszergyárának első készítménye is ezt a vegyületet hozta forgalomba Tonogen néven.
Szentgyörgyi Albert (1893–1986) először mellékveséből, majd a paprikából izolálta a C-vitamint, melyért Nobel-díjat kapott.
A diuresist, a vizelethajtást évszázadokon keresztül növényi drogokkal, majd higanyos húgyhajtókkal végeztek, mely utóbbiak azonban erősen toxikusak voltak. Nagy haladást jelentett ezért a szerves higany vegyületek alkalmazása, mely kevéssé volt toxikus, így Issekutz Béla és Végh Antal professzorok munkája alapján került be a gyógyszerkincsbe a Novurit injekció.
A fentiek alapján jól látszik, hogy a gyógyítás fejlődése empírián alapszik.
Ugyanakkor a tapasztalat, a megismerés folyamatából alakul ki a „matéria medica” a gyógyszer, amely nem független az adott kor
  • társadalmi-gazdasági helyzetétől (van-e elegendő pénz),
  • közegészségi viszonyaitól (járványok, intézmények),
  • egészségügyi ellátottságtól (orvos, gyógyszerész) és minden olyan egyéb tevékenységtől vagy jelenségtől, mely lehetővé teszi, hogy az elméletileg megtalált és rendelkezésre álló gyógyszer,
  • kellő időben,
  • kellő gyógyszerformában és mennyiségben eljusson a rászorulókhoz.
 
A fentiekben felvetett problémák vezetnek el ahhoz, hogy feltétlenül vizsgálnunk kell a továbbiakban a gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységek intézmények történeti fejlődését.
 

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave