Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

1. GYÓGYSZERÉSZ KÖTELESSÉGEI

Nikolics Mária, Rixer András

A gyógyszerésznek az élet minden területén olyan magatartást kell tanúsítania, amely méltó a választott hivatásához, annak erkölcsi tekintélyét biztosítja, és amely őt méltóvá teszi arra a bizalomra, amely munkájának gyakorlásához szükséges.

Az etika az erkölccsel foglalkozó tudomány. Elnevezése a görög „ethikos” (erkölcsi), illetve az „ethos” (erkölcs, szokás) szóból ered. Ez a bölcseleti tudomány az emberi cselekedeteket irányító szabályokat, elveket kutatja.

A társadalom alapvető érdeke, hogy tagjai tekintettel legyenek egymás érdekeire, a közösségre.

Az évezredek során kialakult erkölcsi szabályok részben vallási parancsokban, részben törvényekben fejeződtek ki. Ilyen például a Bibliából ismert főparancs, a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Vagy például különböző módon megfogalmazva az „Amit nem akarsz magadnak, ne tedd embertársadnak” alapelve.

Az ember etikus magatartásának gyökerei többnyire a családi neveltetésből erednek, de a tanulás (a törvények, erkölcsi elvek megismerése) és az erkölcsi értékek egyéni felismerése is lehetőséget adhat a helyes értékrend kialakításához.

A történelem során az egyes foglalkozási ágakban is kialakultak bizonyos szabályok, amelyek meghatározták a szűkebb közösség tagjainak viselkedését mesterségük gyakorlása közben. Ilyen íratlan és írott szabályok összességéből alakult ki az orvosi és gyógyszerészi etika alapjaiban máig érvényes szabályrendszere. A különböző hivatások etikája természetesen az általános erkölcsön alapul, azzal alapvető ellentétben nem állhat.

A gyógyszerészi etika alapját is az általános erkölcsi szabályok alkotják (becsületesség, segítőkészség, együttműködés, titoktartás). Mind az orvosi, mind a gyógyszerészi etika egyik alapelve a „sohasem ártani” (nil nocere) parancsa!

A gyógyszerész működését számos szakmai és egyéb jogszabály irányítja. Mindezeken felül a társadalom egy bizonyos pluszt is kíván a gyógyszerésztől, mint az egészségügy egy fontos területén tevékenykedő szakembertől: legyen segítőkész, megértő, fegyelmezett, kollegiális, jól képzett szakember, akit megfontolt ítélőképesség, széles látókörűség, humanizmus jellemez.

A gyógyszerészhivatás egyszerre tartozik az ún. „gazdálkodó” és „segítő” hivatásokhoz. A gyógyszerellátás kereskedelmi körülmények között végzett egészségügyi szolgáltatás. A kereskedelmi és egészségügyi jelleg közötti összhang megteremtése a gyógyszerész elsőrendű morális kötelessége.

A gyógyszerésszel szemben hármas követelményrendszer: a szakértelem – szolgáltatás – szolgálat egysége, fogalmazható meg.

Szakértelem

A gyógyszerhez az egészségügyi diplomások közül a gyógyszerész ért a legjobban. Hozzáértésének garanciája az egyetemi képzés és az azt követő folyamatos továbbképzés. Felkészültsége lehetővé teszi, hogy tanácsokat adjon az öngyógyításhoz, kontrollálja a gyógyszeres terápiát, felismerje a gyógyszeres kezelés kockázatait és megakadályozza esetleges egészségkárosodás kialakulását.

Szolgáltatás

A gyógyszertári szolgáltatások alapvetően különböznek a kereskedelmi szolgáltatásoktól, bár hasonlóságok természetesen léteznek. A gyógyszer különleges áru, a beteg pedig nem közönséges fogyasztó. A gyógyszertári szolgáltatásnak ki kell terjednie a gyógyszeralkalmazás kockázatának csökkentésére, a betegekkel való együttműködés javítására.

Szolgálat

A gyógyszerész munkája során sok kiszolgáltatott emberrel találkozik, akiknek a szakmai segítségen túl emberileg is segítenie kell. A gyógyszerészi tevékenységnek az emberi segítségnyújtáson kell alapulnia, a gyógyszerészet egészének pedig érvényesítenie kell a közjó és a társadalmi igazságosság elvét.

A gyógyszerészekre vonatkozó etikai szabályokat egyébként a Magyar Gyógyszerész Kamara etikai kódexe tartalmazza, amely minden gyógyszerészt, aki hivatásszerűen gyógyszerészként tevékenykedik, kötelez. A kódex több etikai előírása betegjogként is megfogalmazható.

Amikor a gyógyszerész kötelességeiről beszélünk, az erkölcsi normák közül a kötelesség kategóriáját emeljük ki. A kötelesség lényegében a társadalmat alkotó kisebb-nagyobb közösségek által meghatározott követelmények, feladatok összességeként fogalmazható meg. Valamely társadalmi jellegű követelmény akkor válik kötelességgé, ha azt az egyén is magáénak ismeri el, így tetteinek belső ösztönzőjévé válik. Ezt nevezzük erkölcsi kötelességtudatnak. Ha az ember az erkölcsi és jogi törvények szerint cselekszik, akkor kötelességét is teljesíti.

Mint minden hivatásnak, a gyógyszerészi hivatásnak is megvannak a sajátos kötelességei, melyek különböző vonatkozásúak, de lényegében azonos alapra vezethetők vissza.

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero