Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika


6.1. A minőség fejlődése a gyógyszerészetben

Gyógyhatású termékeket, majd gyógyszert nagyon régóta fogyaszt az emberiség. Régóta vannak tehát törekvések olyan irányban, hogy azonosságukat, minőségüket előírásokkal kellene biztosítani. A gyógyszerek elkészítésének egységesítésére már a XV. században alkalmaztak „gyógyszerkönyveket”.
Az első gyógyszerkönyvet 1498-ban, Firenzében adták ki (Ricettario Florentino). Az első amerikai gyógyszerkönyv, az USP 1820-ban, az angol BP 1864-ben és a Magyar Gyógyszerkönyv pedig 1871-ben jelent meg.
A gyógyszerkönyvek nem csak recepteket és leírásokat tartalmaztak, hanem az egyes gyógyszer ható- és alapanyagok vizsgálatait és ellenőrzésük módját is.
A gyógyszerek számának és mennyiségének növekedése azonban szükségessé tette egyéb szabályozó és ellenőrző rendszerek bevezetését.
A `60-as évekig a végtermékből vett minták külső megjelenése és analitikai ellenőrzése alapján határozták meg a minőséget (passzív).
A `70-es években bevezetésre került a gyártásközi ellenőrzés (in process control) és a minőség-ellenőrzés. Így a végtermékek mellett megvizsgálták a kiindulási anyagokat és a gyártás részfolyamatait (aktív). Követelmény lett a pontos receptura, a rögzített gyártástechnológia, vizsgálati módszerek és gyártási körülmények pontos meghatározása.
A `70-es évek végére már a minőség biztosítása a cél. A minőségbiztosításnak az is a legfontosabb feladata, hogy a teljes körű helyettesíthetőséget is szolgálja. A Szabvány Műveleti Előírások biztosítják, hogy a munkát gyakorlatilag azonnal át lehet venni. A minőség megítélésének változását az 11. ábra szemlélteti.
 
11. ábra. - A minőség értelmezésének fejlődése
 

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave