Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

6.3.1. A Közös Agrárpolitika rövid történeti áttekintése

A II. világháborút követő újjáépítési feladatokkal kapcsolatos együttműködések előmozdítása érdekében hat ország – Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg – 1957-ben a Római Szerződés révén létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), a mai Európai Unió alapjának tekinthető szervezetet. A kontinens újjáépítési feladatai között a mezőgazdaság hangsúlyosan szerepelt, elsősorban a következő problémák miatt:

alacsony élelmiszer-termelés, részben a háború miatt;
a gazdálkodók bevétele jóval alacsonyabb volt, mint amit más ágazatokban el lehetett érni;
az élelmiszerekhez való könnyű hozzáférés biztosításának és a termelékenység növelésének szükségessége;
nem harmonizált nemzeti gazdálkodási politikák, amik a versenyfeltételek eltéréséhez vezetnek.

Végül 1962-ben történt a Közös Agrárpolitika (KAP) elindítása, melynek céljai a következők voltak:

a mezőgazdasági termelékenység növelése;
megfelelő életszínvonal biztosítása a gazdálkodók számára;
a mezőgazdaság termelési erőforrásainak biztosítása;
a piacok stabilizálása;
biztonságos ellátási lánc kialakítása ésszerű árakon;
a versenyszabályok harmonizálása minden országban.

E célok elérése érdekében az ár- és piactámogatás meglehetősen bonyolult gazdasági rendszerét hozták létre. Ez a mechanizmus garantált árat biztosított a gazdálkodóknak a termékeikért. Vámokat vezetett be a külső termékekre, és állami beavatkozást biztosított arra az esetre, ha a piaci árak csökkennének. Az évek múlásával az élelmiszerek termelékenysége és elérhetősége sokat javult, azonban a gazdálkodók jövedelme a támogatás ellenére stagnált.

Az 1980-as évek elején a mezőgazdasági termelés már meghaladta a keresletet. Ez olyan többlethez vezetett, mint az úgynevezett „vajhegyek” és „bortavak”. A „megoldást” az exporttámogatás jelentette, melynek segítségével – temérdek közpénz felhasználásával – sikerült úgy megszabadulni a termékfeleslegtől, hogy az ne jelentsen jelentős ráfizetést a gazdálkodóknál. A gazdálkodók jövedelmének túlzott csökkenésének elkerülése érdekében az EU 1984-ben kvótarendszert vezetett be számos termékre, a túltermelés korlátozása érdekében. Ugyanakkor egyre nagyobb nyomás nehezedett a külső piaci szereplők részéről, akik túlzott protekcionizmussal vádolták az Európai Közösséget, és a piac liberalizációját követelték.

Mindezen problémák miatt 1992-ben elfogadták a KAP első nagyszabású reformját, amelynek célja a teljes költségvetés csökkentése, és a garantált áraktól való elmozdulás volt. A politika a piactámogatási rendszerről a gazdálkodók közvetlen jövedelemtámogatására váltott, és új kötelezettségeket írt elő a gazdálkodók számára a környezet védelme érdekében, valamint ösztönzőket az élelmiszerek minőségének javítására. Ekkor vezették be a gazdálkodók közvetlen kifizetését a megművelt földterület, vagy a fenntartott állatállomány alapján. Voltaképpen ma is ez a támogatási rendszer alapja.

Ekkor (a 2000-es évek elején) a KAP költségvetése még mindig a teljes uniós költségvetés közel 50%-át tette ki, miközben a mezőgazdasági szektor kevesebb lehetőséget adott új munkahelyek teremtésére, mint a többi felfelé ívelő (különösen a szolgáltatási) ágazat.

Emiatt és persze a 2004-es bővítésre való tekintettel „Agenda 2000” néven egy újabb reform indult el, amely a KAP második, a vidékfejlesztéssel foglalkozó pillérének a létrehozásához vezetett (az első pillért a közvetlen – elsősorban a területi alapon működő – támogatások jelentik). Az Agenda 2000 holisztikusabb megközelítést kínált a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén azzal a céllal, hogy javítsa a mezőgazdasági versenyképességet, alternatív bevételi forrásokat biztosítson, és erősítse a társadalmi kohéziót a vidéki területeken.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_1410/#m1402agdt3_1410 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_1410/#m1402agdt3_1410)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_1410/#m1402agdt3_1410)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.7. ábra. A Közös Agrárpolitika (CAP) pillérei és funkciói

Forrás: Saját szerkesztés

2013-ban egy újabb – immáron a harmadik – reform következett, mely az éghajlatváltozás, az állatjólét, az élelmiszer-biztonság és a természeti erőforrások fenntartható használata mentén felmerült kihívásokat próbálta kezelni, az alábbi elvek érvényesítése révén:

a kifizetések környezetbarátabbá, a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele;
a támogatások egyenlőbb elosztása, a nagygazdaságok költségvetésének korlátozása;
a kisebb gazdaságok további támogatása a jövedelemtámogatás célzottabbá tételével;
ösztönzők a fiatalok számára, hogy mezőgazdasági pályát kezdjenek.

Ezek összességükben a vidékfejlesztési pillérre fordított kiadások növekedését eredményezték.

Végül a legutóbbi reform a 2020-ban indult költségvetési periódushoz kötődik (mint látjuk, az EU szinte mindegyik 7 éves ciklusára esett egy reform). Ez – megtartva a 2013-as reform céljait – egy új stratégiai megközelítést vezetett be, mely a korábbiaknál nagyobb autonómiát adva a tagállamoknak arra adott lehetőséget, hogy az egyes országok a támogatási szükségleteiket – melyeket persze az EU-s célokkal harmonizálni kellett – egy stratégiai tervben fektessék le. A fő újdonság ebben az volt, hogy ennek a tervnek már mindkét támogatási pillért magába kellett foglalnia (korábban csak a II. (vidékfejlesztési) pillérre kellett tervet készíteni).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero