Míg a rendszerszintű problémákat csak a KAP tényleges transzformációjával lehetne kezelni (melyre vonatkozó korábbi törekvéseket a „KAP változásainak fő iránya” fejezet alatt mutattuk be), a gyakorlati nehézségek áthidalására már most is vannak kísérletek, amelyek a jelenlegi keretek mentén igyekeznek minél hatékonyabbá tenni az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat. Ezek közé tartoznak i) a területi koordinációban (a gazdák regionális együttműködésének támogatásával) megvalósuló kifizetések (pl. Hollandiában), ii) a gazdák számára nyújtott célzott (természetvédelmi) tanácsadási szolgáltatások (pl. Csehországban vagy Görögországban), valamint iii) az eredményorientált támogatások rendszere (pl. Írországban vagy Ausztriában). Más kísérletek a fenntartható gazdálkodás elveinek értékláncba való beépítését szorgalmazzák, ahol a gazdálkodó és a feldolgozó/kereskedő között (pl. védjegyek esetében), vagy a gazdálkodó és a földtulajdonos között (pl. speciális haszonbérletek esetében) köttetett innovatív szerződések foglalják magukba a biodiverzitás megőrzésre vonatkozó kitételeket. Ezeket az innovatív szerződéses megoldásokat és hibrid változataikat – bár széleskörű bevezetésük hordoz magában kockázatokat pl. a tranzakciós költségek növekedése vagy a piacra jutás esetleges korlátozása terén – nagy remények övezik tudományos és szakpolitikai körökben egyaránt, főként mivel a hagyományos előírás-alapú agrár-környezetgazdálkodási programokhoz képest pozitívabb hatásokat mutatnak a biodiverzitás-védelem és a klímaadaptáció terén (Kelemen et al., 2023). Nem meglepő tehát, hogy ezek az innovatív szerződéses megoldások az EU Biodiverzitás Stratégiájában, Farm2Fork Stratégiájában, és a KAP stratégiai tervekben is helyet kaptak.