Az első eredményalapú programok az 1990-es években jelentek meg Nagy-Britanniában és Svájcban, gyepterületek (elsősorban kaszálók) fajgazdagságának megőrzésére. Svédországban és Hollandiában a korai kísérletek kiemelt jelentőségű védett állatfajok (pl. nagyragadozók vagy madarak) megőrzését tűzték ki célul. Ezek a kezdeti programok változatos pénzügyi háttérrel jöttek létre (általában állami vagy regionális fejlesztési és természetvédelmi forrásokra épültek), és kísérleti jelleggel működtek. A KAP II. pilléréből először a 2007–2013-as programozási időszakban folyósítottak eredményalapú támogatásokat többek között Írországban és Németországban (EC DG AGRI, 2024). Máig Írországban működik az egyik legjobban dokumentált és legátfogóbb eredményalapú rendszer, a Burren Program (ld. részletesen az 5. alfejezetben). Az eredményalapú szerződések széleskörű alkalmazását ma már egy nemzetközi szakmai hálózat, a Results-based Payment Network (https://www.rbpnetwork.eu/) is támogatja. A hálózat célja a különböző országokban működő példák összegyűjtése, jó gyakorlatok, oktatási anyagok, útmutatók megosztása, illetve tapasztalatcsere biztosítása országhatárokon átívelve. Részben ennek a kapacitásépítésnek is köszönhető, hogy a 2023–2027-es programozási időszakban már 14 eredményalapú programot finanszíroznak KAP forrásokból az EU 9 tagországában (Ausztria, Finnország, Franciaország, Írország, Lengyelország, Németország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia). Emellett több másik országban zajlanak kísérletek eredményalapú megoldásokra a vízbázisvédelem és a szénmegkötés elősegítésére (EC DG AGRI, 2024).