Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


6.4.4. Az alkalmazhatóság feltételei, előnyök és hátrányok

Az eredményalapú kifizetések bármilyen mezőgazdasági kultúra esetében alkalmazhatók, ám a tapasztalatok szerint gyepek és állandó élőhelyek (pl. gyümölcsösök) esetében könnyebben bevezethetők, mint szántóföldi kultúrákban. Utóbbiak esetében nagyobb lehet a gazdálkodóra háruló haszonáldozat költség, és gyakrabban fordulhat elő, hogy a gazdálkodó eredménytelen (s így elesik a támogatástól), mivel egyéves szakaszokra bomlik a támogatás. Az ökológiai körülményeket illetően jellemző, hogy az eredményalapú kifizetések jobb ökológiai állapotú, illetve alacsonyabb termőképességű területeken kerülnek bevezetésre. Rontott, alacsony természetességű területeken is van létjogosultsága az eredményalapú programoknak, amennyiben azok nem a megőrzésre, hanem a helyreállításra törekednek, ez azonban nagyobb beruházást és kockázatvállalási hajlandóságot követel a gazdálkodótól. A társadalmi-kulturális körülmények tekintetében sikerkritérium lehet a gazdálkodók vállalkozó kedve és kockázatvállalási hajlandósága, meglévő helyi (hagyományos) tudása, valamint kísérletezős-innovációs készsége.
Az eredményalapú szerződések a hagyományos, előírás-alapú kifizetésekkel szemben előnyökkel és hátrányokkal is járhatnak, amelyet a 6.8. táblázat foglal össze.
 
6.8. táblázat. Az eredményalapú támogatások előnyei és hátrányai az előírás-alapú kifizetésekkel szemben
Előnyök
Hátrányok
A kifizetés közvetlenül kapcsolódik a környezeti teljesítményhez, így jobb eredményességet garantál
A rendszer bevezetése számos technikai, kormányzati és társadalmi változást feltételez, ami nagy tranzakciós költségekkel jár
A gazdálkodó rugalmasabban alakíthatja a gazdálkodási gyakorlatát, a program jobban alkalmazkodhat a környezeti és időjárási feltételekhez
A gazdálkodó nagyobb kockázatot kell vállaljon, mivel tőle független okok miatt is elmaradhat a vállalt célkitűzés teljesülése
A gazdálkodó maga is folyamatosan megfigyeli a területet és tanul, így a külső (pénzügyi) motivációk mellett belső motivációk is megjelenhetnek a gazdálkodásban
A gazdálkodónak jól kell ismernie a területét, a programban meghatározott indikátorokat és a lehetséges gazdálkodási intézkedéseket, ami folyamatos tanulást igényel
Költséghatékonyabb megoldásokat eredményezhet (mivel a gazdálkodó szabadon és innovatívan alakíthatja a gazdálkodói gyakorlatát a célkitűzés elérése érdekében)
A gazdálkodó tevékenységét a kifizető hatóság nem képes minden tekintetben monitorozni, a rendszer részben bizalmon alapul
A gazdálkodó partnerségben áll a tanácsadóval/kifizető hatósággal, ami bizalmat épít, javítja a betarthatóságot és a gazdálkodók társadalmi megbecsültségét
A kifizetési hatóságnak fel kell készülnie, hogy a kifizetések egyes években fluktuálnak (a teljes kifizetési összeg nehezen kalkulálható)
Forrás: Saját szerkesztés
 
Összességében megállapíthatjuk, hogy az eredményalapú kifizetések ígéretes alternatívát kínálnak a hagyományos, előírás-alapú támogatásokkal szemben, és javíthatják a mezőgazdaság környezeti teljesítményét. KAP II. pillérébe tartozó agrár-környezetgazdálkodási és egyéb önkéntes intézkedések számos szinergiát kínálnak az eredményalapú kifizetésekkel, így jól használhatók a finanszírozására. Emellett a KAP I. pillérbe tartozó agrárökológiai program (AÖP) is megfelelő keretet biztosíthat az eredményalapú kifizetések bevezetéséhez, amennyiben az adott célkitűzések rövid távon is elérhetők. Az eredményalapú kifizetések nem csak a tervezés és a monitoring terén hoznak változást a hagyományos, előírás-alapú rendszerekben, de a gazdálkodói viselkedésben és a gazdaságszintű döntéshozatalban is alkalmazkodást, fejlődést várnak el. Ezért bevezetésük sokszor szakaszosan, kisebb léptékben történik (pl. pilot projektként csak a gazdálkodók egy szűkebb, progresszív körében, vagy egy jól lehatárolt magas természeti értékű területen).

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave