Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


6.4.5.2. Az őrségi eredményalapú szerződés kidolgozása és bevezetésének lehetőségei1
Miért pont az Őrség?
Az Őrség egy sajátos területe Magyarországnak, ahol kiemelkedő a biológiai sokféleség, és megfér egymás mellett a természetvédelem, a hagyományos gazdálkodás és a fenntartható turizmus. Az Őrségi Nemzeti Park területének ugyan csupán mintegy 10%-át borítják gyepes élőhelyek, mégis ezek adnak otthont a védett növényfajok 34%-ának és a védett állatfajok 19%-ának, többek között Európa legnagyobb hangyaboglárka lepke állományának. Az Őrségben hosszú ideig a gyepgazdálkodásra alapozott állattartás jelentette az egyik fő megélhetési forrást, s bár a gazdálkodók száma mára jelentősen lecsökkent, a gazdálkodás döntően még mindig családi gazdaságok formájában történik. Az utóbbi évtizedben egyre elterjedtebbek azok a helyi élelmiszertermékek is, amelyek a gyepekhez kötődnek. Egymás után nyílnak a helyi termelői piacok, ahol a kiváló minőségű sajtok és egyéb tejtermékek is vásárolhatók. A fajgazdag őrségi gyepek számos más ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak a takarmánytermelésen kívül, a helyi identitás formálásától kezdve, a tudományos információn és környezeti nevelésen keresztül egészen a térség turisztikai vonzerejének növeléséig. A gyepek hosszútávú fenntartása tehát nem pusztán természetvédelmi, de társadalmi szempontból is kívánatos.
Az Őrség gyepes élőhelyeit azonban számos tényező veszélyezteti manapság: a művelés felhagyása és ennek nyomán a gyepek beerdősülése, a klímaváltozás hatására a gyepek kiszáradása, a nagyparcellás, intenzív gazdálkodás következtében kialakuló élőhely-homogenizáció, valamint az idegenhonos inváziós növényfajok terjedése. E veszélyeztető tényezőket felismerve 2002-ben indult egy agrár-környezetgazdálkodási célprogram – az Őrség Érzékeny Természeti Terület (ÉTT), később Magas Természeti Értékű Terület (MTÉT) – amely előírás-alapú szerződések keretében nyújt kompenzációt a gazdálkodók számára a gyepek megőrzése, a természetkímélő gazdálkodás ösztönzése érdekében. A program több mint 20 éves időszaka alatt a kezdeti lelkesedést a gazdálkodók fokozatos lemorzsolódása váltotta fel – 2023-ban a program mindössze 11 gazdálkodóval, 252 hektáron futott (az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő területeket leszámítva). A térség magánkézben lévő gyepterületeinek ez csupán 8%-a, így a gazdálkodásba vont gyepek jelentős részén a természetkímélő gazdálkodásra jelenleg semmilyen ösztönzés nem működik. Az MTÉT népszerűségének csökkenése mögötti okok közül az egyik legfontosabb, hogy egy kis családi gazdaság esetében a gazdálkodók úgy érzik, a támogatás összege nem áll arányban a megnövekedett adminisztrációs terhekkel, illetve az ezek elmulasztásából származó szankciók mértékével. További fontos ok, hogy a gazdák túl merevnek és sok esetben életszerűtlennek tartják az előírásokat, amelyeket nehéz a megváltozott időjáráshoz igazítani. Mindezek alapján az Őrség kiváló kísérleti területnek tűnik az innovatív támogatási formák teszteltelésére.
 
Az őrségi eredményalapú program kialakítása és főbb összetevői
2019–2023 között zajlott az őrségi eredményalapú pilot program kidolgozása gyepes területekre az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, az ESSRG Nonprofit Kft., helyi gazdálkodók, továbbá számos biológus és agrár-környezetgazdálkodási szakértő részvételével, egy EU-s kutatási projekt keretében (Contracts 2.0, Horizon 2020, szerződésszám: 818190). A program kidolgozása részvételi módszerekkel, az Innovációs Műhely az Őrségért (IMŐ) keretében történt, amelye a Nemzeti Park Igazgatóság kollégái vezettek, és helyi gazdálkodók, termék-előállítók, turisztikai szolgáltatás nyújtók is részt vettek. Az innovációs műhely tagjai interjúk és workshopok során közösen határozták meg a főbb problémapontokat, a helyi természetvédelmi és társadalmi prioritásokat, és együtt választották ki a térség szempontjából legígéretesebb innovatív szerződéses megoldásokat (az eredményalapú támogatás mellett az értékláncalapú – védjegyes – megoldásokat). Emellett létrejött egy országos szintű szakpolitikai műhely, amely lehetővé tette a szakpolitikai döntéshozók szempontjainak beépítését a tervezés folyamatába.
Az eredményalapú támogatás kidolgozása során első lépésként a támogatási konstrukció célját kellett meghatározni. Egy jövőképalkotó műhelymunka során az IMŐ tagjai a mezőgazdasági kultúrák közül a réteket és a gyepeket találták a legfontosabbnak (amit a legnagyobb kiterjedésben szeretnének látni a térségben 20 éves időtávlatban).
A gyepek megőrzését, mint célt, ökológus, botanikus és zoológus szakértőkkel tartott workshopok során pontosították tovább. E folyamatban született meg átfogó célként a fajgazdag, jelenleg is jó állapotú gyepek megőrzése. Szintén szakértők bevonásával határolták le a gyepeket veszélyeztető legfontosabb tényezőket (pl. szárazodás, mozaikosság csökkenése, özönnövények terjedése), amelyek alapján meghatározták a támogatási rendszer általános célkitűzéseit:
  1. az özönnövények borításának csökkentése 10% alá
  2. az élőhelytípusra jellemző fajszám elérése
  3. az élőhelytípusra jellemző karakterfajok megfelelő borításának, eloszlásának elérése
  4. a szerkezeti változatosság növelése (szintezettség, mozaikosság)
  5. fás-cserjés szegélyélőhelyek jelenléte biztosított 10%-ban
  6. virágzó kétszikűek folyamatos jelenléte biztosított 30%-ban
 
Harmadik lépésben a támogatási rendszer főbb jellemzőit az innovációs műhely tagjai határozták meg közösen, újabb workshopok keretében. Az így kialakult javaslat szerint az őrségi eredményalapú programot 5+5 éves szerződés keretében, hibrid kifizetésekkel (előírás-alapú alaptámogatás plusz eredményalapú bónuszkifizetést), gazdálkodói önellenőrzéssel és támogató tanácsadói hálózattal, laikusok által is ellenőrizhető indikátorok (pl. virágzó növények, özönfajok, szerkezeti változatosság) monitorozása mellett lenne érdemes bevezetni.
Ezt követően a Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai külsős szakértők segítségével kidolgoztak egy indikátorrendszert, amit 2021-ben 7, 2022-ben 16 gyepterületen teszteltek, 5 alkalommal gazdákkal, 1 alkalommal laikusokkal közösen. Ezzel párhuzamosan ökológus szakértők részletes biodiverzitás-monitoringot végeztek a kiválasztott területeken. Az indikátorok így összevethetők voltak a tudományos adatokkal, és tesztelhető volt megbízhatóságuk. A tesztelés során a virágos növényekre, az inváziós fajokra, az élőhelyszerkezetre, és a negatív gazdálkodási gyakorlatra vonatkozó indikátorok megbízhatónak (azaz a biodiverzitás-értékeket jól reprezentálónak, könnyen megfigyelhetőnek, és a gazdálkodási gyakorlat által befolyásolhatónak) bizonyultak, néhány más indikátort (pl. a nappali lepkefajokhoz kapcsolódókat) azonban a mérés nehézségéből fakadóan el kellett vetni. Így alakult ki a monitorozáshoz használható végleges indikátor lista.
Az ötödik lépésben a Nemzeti Park Igazgatóság kollégái kialakítottak egy pontrendszert, amely az indikátorok alapján pontozza 1–100 között, majd három kategóriába sorolja a gyepeket (bronz: 25–49 pont, ezüst 50–79 pont, arany 80–100 pont). A pontrendszer kialakítása során arra törekedtek, hogy a pozitív indikátorfajok arányáért lehessen a legtöbb pontot kapni, mivel ez tükrözi a leginkább a gyep általános ökológiai állapotát és ez az, amelyen elsősorban javítani szeretne a program. Ugyanakkor az indikátorok súlyozása lehetővé teszi, hogy a szerkezeti indikátorok (pl. fás vagy vizes területek megőrzése a gyepterületen), valamint a ritka, védett fajok után járó pluszpontok alapján is lehessen 1-1 kategória között mozogni. Hasonlóképpen, nemkívánatos gazdálkodói gyakorlat (pl. a szénabálák gyepterületen való tárolása) esetén levont pontok súlyos esetben 1 kategóriával leronthatják a gazdálkodói teljesítményt.
Végezetül, a tervezés hatodik lépésében meghatározásra kerültek a három kategóriához tartozó kifizetési összegek. Ehhez agrár-környezetgazdálkodási szakértő segítségével meghatározták a kerülendő, az elfogadható és az ideális gazdálkodási gyakorlatokat, majd megbecsülték az ideális gazdálkodási gyakorlattal járó többletköltségeket (hektáronként közel 120 000 Ft pluszköltség a kerülendő gazdálkodási módszerek költségéhez képest). Ezt az összeget rendelték támogatási összegként a legtöbb pontot elérő, arany fokozatú gyepekhez, a legkevesebb pontot elérő, bronz fokozatú gyepekhez pedig az MTÉT programban is realizálható összeget (80 000 Ft) – így biztosítva, hogy az eredményalapú támogatás pénzügyileg is vonzóbb legyen a gazdálkodók számára a jelenleg elérhető támogatási formákhoz viszonyítva.
 
Jövőbeli kitekintés
Az őrségi kutatásban részt vevő gazdák szerint az eredményalapú kifizetések legfőbb előnye, hogy kellő rugalmasságot biztosít számukra, mivel nem előregyártott előírásokat kell követniük, hanem egy jól meghatározott ökológiai célt kell elérniük, amelyhez maguk választhatják meg az eszközöket. Mivel a támogatás összege nő az elért eredménnyel, a gazdák folyamatosan motivációt éreznek arra, hogy javítsanak az általuk alkalmazott megoldásokon és technológián. Továbbá, mivel az eredmények monitorozásában maguk is részt vesznek, elsőkézből szembesülnek gazdálkodásuk hatásaival, és folyamatosan tudnak alkalmazkodni a változó viszonyokhoz.
Az Őrségre kidolgozott eredményalapú támogatás fogadtatása az államigazgatáson belül is pozitív volt. A tervezési folyamat lezárása után szakpolitikai szereplők tesztelték az indikátor-és monitoringrendszert, majd az Agrárminisztériumban a döntéshozók szélesebb körének is bemutatásra került a program. A javaslat azonban egyelőre kísérleti formában sem kapott finanszírozást. A bevezetés egyik hátráltató tényezője a programban foglalt tanácsadói és monitoringrendszer – ezek létrehozása ugyanis erőforrásigényes humán és technológiai erőforrások tekintetében egyaránt. Egy országos szintű program kialakításához – az ahhoz szükséges területi szintű tervezéshez és a szükséges humánerőforrás és technológiai háttér megteremtéséhez – mindenképpen szükséges kisebb léptékben, néhány gazdálkodó részvételével a valóságban is tesztelni a rendszer működtethetőségét. Ennek előkészítése érdekében egy újabb kutatási projekt keretében zajlik a bevezetés feltételeinek vizsgálata, illetve az önbevallásos monitoring megbízhatóságának a tesztelése (Daisy, Horizon Europe, szerződésszám 101181857).
1 Ez az esetleírás Szentirmai és Podmaniczky (2023) alapján készült.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave