Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


7.3.2. A nemzetközi kereskedelem és az élelmezésbiztonság

A nemzetközi kereskedelem egy újabb kulcsfontosságú eleme az élelmezésbiztonság fejlesztésének. Egyetlen ország sem sziget az élelmiszer tekintetében – még azok is, amelyek nagyrészt önellátóak, bizonyos élelmiszerek, inputok (mint például a műtrágya és az üzemanyag), vagy a helyi terméskiesések ellensúlyozása érdekében támaszkodnak a kereskedelemre. A kereskedelem javíthatja az élelmezésbiztonságot azáltal, hogy az élelmiszert a többlettermelésű régiókból az élelmiszer-hiányos régiókba szállítja, ezáltal javítva az elérhetőséget és stabilizálva az árakat. A fogyasztók számára a kereskedelem egy stabilabb és sokszínűbb élelmiszer-ellátást eredményezhet az év során. A termelők számára az exportpiacokhoz való hozzáférés létfontosságú jövedelmet biztosíthat. Azonban a kereskedelem kihívásokat is jelenthet, ha nem kezelik megfelelően – a hirtelen kereskedelmi korlátozások vagy a túlzott importfüggőség sebezhetőségeket okozhatnak. A kereskedelem szerepe az alábbi főbb aspektusokban nyilvánul meg (Jámbor, 2017):
  • Import a szükségletek kielégítésére: Sok ország jelentős részben importból fedezi alapvető élelmiszerigényeit (pl. a Közel-Kelet és Észak-Afrika országai a korlátozott víz- és termőföldkészleteik miatt a gabonáik jelentős részét importálják). A kereskedelem lehetővé teszi ezeknek az országoknak, hogy élelmezésbiztonságot érjenek el a hazai termelési hiányosságok ellenére – lényegében a globális elérhetőséget kihasználva. A nyitott kereskedelmi csatornák biztosítása tehát kulcsfontosságú. Az olyan szervezetek, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), arra törekednek, hogy csökkentsék az indokolatlan kereskedelmi akadályokat és megakadályozzák a szomszédokra ártalmas politikákat.
  • Exportbevételek: Néhány fejlődő ország számára a mezőgazdasági export (kávé, kakaó, hal stb.) jelentős jövedelemforrást jelent, amely közvetve támogatja az élelmezésbiztonságot azáltal, hogy devizát és vidéki munkahelyeket teremt. Azonban az exportnövényekre való összpontosítás néha a helyi élelmiszernövények rovására mehet, ezért egyensúlyra van szükség.
  • Élelmiszerárak stabilitása: A kereskedelem csökkentheti a helyi áringadozásokat. Ha egy országban aszály van és a hazai gabonafélék árai az egekbe szöknek, a gabona behozatala csökkentheti az árakat és megfizethetővé teheti az élelmiszert. Ellenkező esetben, ha bőséges termés van az országban, a felesleg exportálása megakadályozhatja az árak összeomlását (ami a gazdákat hátrányosan érintené). Lényegében a kereskedelem összekapcsolhatja a regionális élelmiszerpiacokat és megoszthatja a kockázatot.
  • Globális termékpiaci árak és válságok: Ahogy azt 2007–2008-ban és 2022-ben is láthattuk, a globális élelmiszerár-válságokat kereskedelemmel kapcsolatos tényezők válthatják ki vagy fokozhatják. 2007–2008-ban a tényezők egybeesése (rossz termés, alacsony készletek, magas olajárak, amelyek növelték a bioüzemanyag iránti keresletet) éles áremelkedésekhez vezetett az alapvető élelmiszerek árában. Néhány exportáló ország exporttilalmakat vezetett be (például rizsre), próbálva megvédeni saját fogyasztóikat. Bár hazai szinten érthetőek, az ilyen intézkedések tovább csökkentették a világpiaci kínálatot, és megemelték az árakat az importfüggő országok számára. Ez a válság körülbelül 100 millió ember éhezését okozta, és rámutatott a jobb nemzetközi koordináció szükségességére. Többek között emiatt is hozták létre a Mezőgazdasági Piaci Információs Rendszert (AMIS), hogy javítsák a piacok átláthatóságát és leépítsék a pánik által vezérelt kereskedelmi korlátozásokat (Kerr, 2023).
  • Kereskedelmi szabványok: Meg kell jegyeznünk, hogy a kereskedelem nemcsak a mennyiségről szól, hanem az élelmiszer-biztonsági és minőségi szabványokkal is összefügg (erről bővebben az 7.4. fejezetben lesz szó). A WTO Egészségügyi és Növényegészségügyi Megállapodása (SPS) arra ösztönzi az országokat, hogy élelmiszer-biztonsági intézkedéseiket olyan nemzetközi szabványokra alapozzák, mint a Codex Alimentarius, annak érdekében, hogy a biztonsági követelmények tudományosan megalapozottak legyenek, és ne álcázott kereskedelmi akadályok. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi megállapodások hatással vannak az élelmiszer-biztonsági politikákra, és fordítva.
 
Politikai szempontból a nyitott és tisztességes kereskedelmet gyakran az élelmezésbiztonság egyik legfontosabb meghatározó elemeként említik. Ezen túlmenően természetesen az országok stratégiai okokból is törekedhetnek egy bizonyos fokú élelmiszer-önellátásra, hogy ne legyenek teljesen a globális piacoknak kiszolgáltatva. Sok ország fenntart importvámokat vagy kvótákat, hogy megvédje gazdáit az olcsó importtól, vagy éppen ellenkezőleg, időnként export-korlátozásokat tart fenn, hogy alacsonyan tartsa a hazai élelmiszerárakat. A kihívás az, hogy egyensúlyt találjunk, amely lehetővé teszi, hogy a kereskedelem előnyös legyen az élelmezésbiztonságra nézve anélkül, hogy aránytalanul károsítaná a sebezhető gazdákat vagy fogyasztókat.
A nemzetközi agrárkereskedelem ráadásul az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult (7.4. ábra). Habár az agrárkereskedelem összes kereskedelmen belüli aránya nem változott, az agrárkereskedelem mértéke folyamatos nőtt, de növekedési üteme lelassult, valamint egyre nemzetközibbé és komplexebbé vált. A globális értéklánc alapú agrárkereskedelem aránya megnőtt, ami azt jelzi, hogy egyre több fejlődő ország kapcsolódik be a nemzetközi áruáramlásokba, és az áruk egyre több ország egyre több értéknövelési folyamatán mennek keresztül. A nemzetközi trendekből az is világos, hogy jelentősen nőtt a regionális agrárkereskedelem aránya, valamint egyre inkább megjelentek a protekcionista politikák is.
 
7.4. ábra. A nemzetközi agrárkereskedelem trendjei, 1996-2023
Megjegyzés: GÉL = globális értéklánc
 
Összességében a nemzetközi kereskedelem olyan, mint egy kétélű kard az élelmezésbiztonság szempontjából – nagymértékben javíthatja azt azáltal, hogy kiegyenlíti a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiányokat és elősegíti a növekedést, de egyben függőséget és a globális ármozgásoknak való kitettséget is bevezethet. Azok a politikák, amelyek elősegítik az átláthatóságot, az együttműködést és a nemzetközi szabályok betartását, maximalizálhatják az előnyöket és csökkenthetik a kockázatokat. A 2022-es élelmiszerár-emelkedések az ukrajnai háború után megerősítették a korábbi nézeteket az exporttilalmak elkerülésére és az élelmiszer-kereskedelem áramlásának fenntartására válságok idején, hangsúlyozva a múltból tanult leckéket. Ugyanakkor ennek ellentmond az USA jelenlegi külkereskedelmi politikája, amely új szintre emelte a korábban már tapasztalt kereskedelmi háborúkat. A jövőben a kereskedelem továbbra is az élelmezésbiztonsági stratégia egyik pillére marad, különösen mivel az éghajlatváltozás egyes régiókat kevésbé alkalmassá tehet bizonyos növények termesztésére, növelve ezzel importfüggőségüket.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave