Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

8.2.1. Mezőgazdasági termelés

A mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívása a különféle veszteségek kezelése, amelyek már a termelési fázisban jelentkeznek (Kummu et al., 2012; Onwude et al., 2020). Ezek a veszteségek nem csupán gazdasági, hanem környezeti és társadalmi szempontból is jelentősek. Az egyik fő forrásukat a természeti körülmények (pl. egyre szélsőségesebb időjárás) és a piaci elvárások jelentik, amelyek gyakran egymással is összefonódnak. A mezőgazdasági termelés alapvetően a természet kiszámíthatatlan viszonyai között zajlik. Az időjárási szélsőségek, mint például a hirtelen lehűlések, aszályok, heves esőzések vagy jégesők, jelentős károkat okozhatnak a termésben. Egy-egy ilyen időjárási esemény nemcsak a hozamot csökkenti, de gyakran minőségi problémákat is eredményez, amelyek miatt a termék már nem alkalmas piaci forgalmazásra. A kártevők és a növénybetegségek szintén a természetes veszteségek közé sorolhatók. Hiába a megelőző védekezés, egy-egy kórokozó gyors terjedése teljes parcellák megsemmisüléséhez vezethet. Mindez különösen érzékenyen érinti a kis- és közepes gazdaságokat, ahol a tőkehiány miatt nem áll rendelkezésre elegendő erőforrás a gyors reagáláshoz (Savary et al., 2012).

A modern élelmiszerlánc egy másik jelentős veszteségforrása maga a piac, illetve annak elvárásai (de Hooge et al., 2018; Loebnitz et al., 2015). A fogyasztók, különösen a fejlettebb országokban, egyre inkább megszokták a tökéletes kinézetű termékeket – egy alma legyen kerek, piros és hibátlan; egy uborka legyen egyenes, egységes méretű (lásd 8.3. alfejezet). Ennek következtében azok a termékek, amelyek méretben, alakban vagy színben eltérnek az „elfogadott” normáktól, gyakran már a betakarítás során szelektálásra kerülnek. Ezek az esztétikailag „hibás” termékek általában nem kerülnek értékesítésre, noha tápértékükben, ízükben vagy frissességükben semmiben sem különböznek „szebb” társaiktól. A termelők számára ugyanakkor a piac által diktált normák miatt nem éri meg ezeket a termékeket tovább értékesíteni az ellátási láncban. Sok esetben ezek a zöldségek és gyümölcsök a földeken kerülnek megsemmisítésre, vagy takarmányként hasznosítják őket. Hosszabb távon a fogyasztói szemléletformálás elengedhetetlen: ha a vásárlók elfogadják, hogy egy áru nem mindig tökéletes megjelenésű, akkor a piac is kénytelen lesz ennek megfelelően alkalmazkodni.

További problémát jelent a mezőgazdasági termelés – és a későbbiekben feldolgozás – során történő túltermelés, amely sokszor gazdasági ösztönzők, támogatási rendszerek vagy nem megfelelő kereslet-előrejelzések következménye (Papargyropoulou et al., 2014; Teigiserova et al., 2020). Ha a megtermelt mennyiség meghaladja a piac által igényelt volument, a termelők kénytelenek megsemmisíteni a felesleget, vagy alacsonyabb értékű felhasználási módot keresnek. Erre példa lehet a takarmányozás vagy a komposztálás. Ezekben az esetekben az élelmiszer már nem tölti be eredeti szerepét, és lényegében elveszett értéknek tekinthető emberi fogyasztás szempontjából.

A termelési fázisban jelentkező veszteségek így nem csak a gazdálkodók jövedelmét csökkentik, hanem felesleges erőforrás-felhasználással is járnak. Gondoljunk csak bele: egy olyan termékre, amely a szántóföldtől kezdve öntözést, trágyázást, növényvédelmet és munkát igényelt, mégsem kerül fogyasztásra. Ez hatalmas pazarlás ökológiai szempontból is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero