Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

8.2.2. Élelmiszer-feldolgozás

Az élelmiszerlánc második fontos szakasza a feldolgozóipar, amely szintén jelentős forrása az élelmiszer-pazarlásnak és -veszteségnek (Garrone et al., 2016; Mirabella et al., 2014). Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a modern technológiával működő üzemek hatékony működést garantálnak, a valóságban számos tényező járul hozzá a felesleges veszteségekhez. A gyártási folyamat során fellépő technikai problémák, a selejtezés, valamint a rosszul tervezett készletgazdálkodás mind komoly kihívást jelentenek a feldolgozás szakaszában.

A feldolgozóipari üzemekben a különféle termelési hibák és technikai problémák – például hibás csomagolás, nem megfelelő hőkezelés vagy nem kielégítő higiéniai körülmények – gyakran vezetnek ahhoz, hogy a késztermék nem felel meg az előírt szabványoknak. Ezeket a termékeket az élelmiszer-biztonsági előírások értelmében nem lehet a piacra juttatni, így megsemmisítik őket. Ez a folyamat abban az esetben is végbemegy, ha tápértékük és ízviláguk nem kifogásolható. Továbbá a gyártás során előálló selejt a legtöbb esetben már nem újrafelhasználható, különösen, ha a hibák a végső csomagolás után derülnek ki (Raak et al., 2017). A modern gépek ugyan egyre pontosabbak, ám még mindig jelentős az emberi tényező szerepe, különösen az ellenőrzési folyamatokban.

A másik jelentős tényező a túlrendelések és a kereslet pontatlan előrejelzése (Messner et al., 2021). A feldolgozóüzemek gyakran gyártanak a vártnál nagyobb mennyiséget a biztos ellátás érdekében, különösen szezonális termékek esetében. Amennyiben a piac nem képes felvenni ezt a mennyiséget időben, a termékek lejárnak, értékesítésük ellehetetlenül. Ez többnyire jellemző azokra az élelmiszerekre, amelyek rövid eltarthatósági idejűek (például készételek, tejtermékek vagy pékáruk). Ilyen esetekben a teljes logisztikai és tárolási rendszer sem képes hatékony megoldást kínálni, így a készleteket gyakran meg kell semmisíteni.

A feldolgozóipari pazarlás egyik legszembetűnőbb, ám kevésbé ismert eleme a beszállított alapanyagok minőségi szűrése. A gyártók szigorú paraméterek alapján válogatják meg, hogy milyen nyersanyagot dolgoznak fel. Azokat az alapanyagokat, amelyek színben, állagban vagy más fizikai jellemzőkben eltérnek az elvárt normától – még ha egyébként fogyasztásra alkalmasak is –, gyakran elutasítják (Stuart, 2009). A probléma, hogy a valamilyen okból elutasított és fel nem használt alapanyagokat a gyártók sok esetben nem adják át jótékony vagy alternatív felhasználásra (például állati takarmányként vagy ipari célokra), hanem egyszerűen megsemmisítik. Ennek oka lehet az adminisztratív teher, a higiéniai kockázatoktól való félelem vagy az egyszerű gazdasági kalkuláció – azaz, olcsóbb a megsemmisítés, mint a további kezelés. Bár utóbbi elkerülésére az Európai Unió, így Magyarország is egyre nagyobb hangsúlyt fektet.

A feldolgozóipari pazarlásnál is elmondható, hogy nem csupán gazdasági, hanem etikai és környezeti szempontból is aggályos. Az iparban ugyanakkor megjelentek az alternatív hasznosítási módok iránti törekvések (Garrone et al., 2016; Mirmohamadsadeghi et al., 2019; Zhang et al., 2012). Egyes vállalatok például a nem értékesíthető termékekből biogázt vagy komposztot állítanak elő. Mások együttműködést keresnek civil szervezetekkel vagy élelmiszerbankokkal, hogy a hibás, de fogyasztható élelmiszereket még időben át tudják adni a rászorulóknak. A hosszú távú megoldások között a digitalizáció és az automatizált készletfigyelés is fontos szerepet kaphat. A fejlett adatelemzési technológiák segíthetik a pontosabb kereslet-előrejelzést, így csökkentve a túltermelést és a selejt arányát.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero