Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

8.2.3. Nagy- és kiskereskedelem

A kereskedelmi szektor – különösen az élelmiszer-kiskereskedelem – központi szerepet tölt be az élelmiszerláncban, ugyanakkor az egyik legkritikusabb pont pazarlás szempontjából is. A kiskereskedelmi láncok gyakran szembesülnek olyan működési és logisztikai nehézségekkel, amelyek közvetlenül vagy közvetve az élelmiszerek idő előtti megsemmisítéséhez vezetnek. A pazarlás itt szorosan kapcsolódik a készletezési gyakorlatokhoz, a fogyasztói viselkedéshez, valamint a szabályozási környezethez (De Moraes et al., 2020; Teller et al., 2018).

A modern kereskedelem egyik alapvető elvárása, hogy a vásárlók bármikor hozzáférhessenek széles választékhoz – friss pékáruhoz, tejtermékekhez, húsáruhoz, készételekhez stb. Ennek biztosítására a különböző kereskedelmi egységek gyakran nagyobb mennyiségű készletet tartanak fenn, mint amennyi valószínűleg eladható (Huang et al., 2021). Ez különösen igaz az akciók és ünnepi időszakok idején, amikor a kereslet megugrására számítanak. A probléma a rövid eltarthatósági idejű termékeknél áll fenn leginkább. Amint egy termék közeledik a lejárati dátumhoz, csökken az esélye annak, hogy a vásárlók azt megvásárolják. Az ilyen termékeket a kereskedelmi egységek először leárazni, majd selejtezni kénytelenek. Utóbbi gyakran még a tényleges lejárat előtt megtörténhet elővigyázatosságból vagy élelmiszer-biztonsági szabályok miatt. A selejtezett termékek nagy része ehetetlenként kerül elszámolásra, noha fogyasztásra még alkalmas lenne.

A kereskedelem jelentős részben alkalmazkodik a fogyasztói igényekhez, amelyek azonban gyakran a pazarlás irányába hatnak (Aschemann-Witzel et al., 2019; de Hooge et al., 2017). A vásárlók egyre inkább a tökéletes megjelenésű termékeket keresik: tökéletes héjú almát, szabályos formájú péksüteményeket. Ez az elvárás a kereskedőket arra készteti, hogy már az árufeltöltés során szelektálják az árut – az enyhén sérült, deformált vagy csomagolásában kissé hibás termékek sokszor ki sem kerülnek a polcokra. Pozitívabb kimenetel, ha kikerülnek, viszont csökkentett áron juthatnak hozzá a fogyasztók. Ezek a termékek pedig gyakran nem romlottak vagy hibásak; pusztán esztétikailag nem felelnek meg a „vonzó” megjelenés elvárásának. A kereskedők pedig attól tartanak, hogy ezek a termékek „elcsúfítják” a polcot vagy csökkentik a vásárlói élményt, így inkább kiszelektálják, majd sok esetben megsemmisítik őket.

A (kis)kereskedelmi pazarlást gyakran a jogszabályi környezet is erősíti. A boltok számára például szigorú előírások vonatkoznak a lejárati idő kezelésére, az áruk hűtésére, nyomon követhetőségére és selejtezésére (Stuart, 2009). Mivel a lejárt élelmiszer forgalmazása szigorúan tilos, a kereskedők gyakran már a szavatosság vége előtt 1-2 nappal eltávolítják a termékeket a polcról, kiváltképp a nagy forgalmú láncoknál. Egyes országokban (Magyarországon is) a lejárt élelmiszerek jótékony célú adományozása is szigorúan szabályozott vagy bonyolult adminisztratív eljárással jár (Lowrey et al., 2023).

Magyarországon az élelmiszer-adományozás szabályozása szigorúan követi az élelmiszer-biztonsági előírásokat. Ezek az előírások az EU-s szabályozással összhangban a fogyasztók védelmét helyezik előtérbe, ugyanakkor jelentős adminisztratív és jogi akadályokat támasztanak a lejárati idejű, de még fogyasztható élelmiszerek adományozása elé (Európai Bizottság, 2017; O’Connor et al., 2014). Magyarországon az élelmiszerek esetében két különböző lejárati megjelölést kell megkülönböztetni:

„Minőségét megőrzi”: az ilyen termékek (pl. száraztészta, konzerv, csokoládé) a megjelölt dátum után is fogyaszthatók, bár ízük vagy állaguk romolhat.
„Fogyasztható…” vagy „Felhasználható…”: ezek a termékek (pl. hús, tejtermék) nem adhatók át lejárat után, mert azok mikrobiológiai szempontból kockázatosnak minősülnek.

Az adományozás a minőségmegőrzési idő lejártát követően is lehetséges, de ennek feltétele, hogy a termék tárolása, szállítása és kezelése dokumentáltan megfelelő volt. Ez pedig sok kisebb üzlet számára túlzottan bonyolult vagy kockázatos adminisztratív teherrel jár. Az adományozott élelmiszerek útját nyomon kell követni, a fogadó szervezeteknek is regisztrált élelmiszer-vállalkozásnak kell lenniük, továbbá szükséges a megfelelő tárolási feltételek biztosítása is. Emiatt a legtöbb kereskedő inkább a megsemmisítést választja, mivel az gyorsabb és jogilag biztonságosabb.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero