Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

8.3.1. A szuboptimális termékek definíciója és típusai

A szuboptimális élelmiszerek olyan termékek, amelyek minőségileg kifogástalanok, de valamilyen okból eltérnek az ellátási lánc szereplői (főként feldolgozók és kereskedők) által elvárt „ideális” vagy „szabványos” megjelenéstől. Ezek az eltérések többnyire nem befolyásolják a termék fogyaszthatóságát vagy tápértékét, mégis gyakran kikerülnek az élelmiszer-ellátási láncból. Ennek okai a szigorú esztétikai normák, a piaci szabványok, valamint a fogyasztói elvárások, amelyek gyakran túlzottan idealizált képet festenek arról, hogyan kell kinéznie egy „jó” élelmiszernek.

A szuboptimális élelmiszerek kategóriája három fő típust ölel fel:

Forma- vagy méretbeli eltérés: például görbe uborka, túl kicsi alma
Kisebb esztétikai hibák a terméken vagy a csomagoláson: repedés, foltosság, elszíneződés
Közeledő lejárati idő: amely miatt a fogyasztók már nem választják a terméket, noha az még biztonságosan fogyasztható

A forma- vagy méretbeli eltéréssel rendelkező élelmiszerek olyan termékek, amelyek nem illeszkednek a kereskedelem által elvárt mérettartományba, vagy szokatlan alakjuk miatt nem felelnek meg a vizuális elvárásoknak (pl. görbe uborka, túl kicsi vagy túl nagy alma). Ezek a termékek ízükben és beltartalmukban teljesen megfelelnek a szabványnak, viszont gyakran már a betakarítás után kiselejtezésre kerülnek, mivel kereskedelmi forgalomba nehezen illeszthetők a fogyasztók elvárásainak köszönhetően (de Hooge et al., 2017; van Giesen – de Hooge, 2019). A második csoportot a kisebb esztétikai hibákkal rendelkező termékek alkotják (pl. repedt paradicsom, a foltos krumpli vagy a kissé elszíneződött saláta). Ezek a hibák sokszor a tárolás, szállítás vagy csomagolás során keletkeznek, és nem befolyásolják a termék biztonságát vagy élvezeti értékét (van Giesen – de Hooge, 2019; White et al., 2016). A probléma abból adódik – amelyet már az előbb is láthattunk –, hogy a kiskereskedelmi láncok gyakran kizárólag hibátlan megjelenésű termékeket tesznek ki a polcokra, mivel a fogyasztók többsége esztétikai alapon hozza meg vásárlás során a döntéseit. A harmadik típust a közeledő lejárati idejű termékek jelentik (Alongi et al., 2019; Tsiros – Heilman, 2005). Ilyen esetekben az élelmiszer még teljesen biztonságosan fogyasztható, de a lejárati idő közelsége miatt a vásárlók már nem szívesen választják, különösen akkor, ha úgy érzik, nem lesz idejük a terméket időben felhasználni vagy elfogyasztani. Ezek a termékek gyakran kerülnek akciók célkeresztjébe, azonban, ha ott sem találnak vevőre, selejtezésre kerülnek.

A szuboptimális termékek sorsa gyakran már a termelés szakaszában megpecsételődik, hiszen a gazdák tisztában vannak azzal, hogy bizonyos méret- és formahatárokon kívüli termékeket a feldolgozók és a kereskedelem nem veszi át. De, ha el is jutnak a feldolgozókhoz vagy a kiskereskedelemhez, az értékesítés során szintén komoly akadályokba ütköznek, ha nem felelnek meg a külalakra vonatkozó követelményeknek (Aschemann-Witzel et al., 2020). Ez a gyakorlat nemcsak óriási pazarlást jelent, hanem társadalmilag is kérdéseket vet fel: vajon megengedhetjük-e magunknak, hogy élelmiszereket pusztán küllemük miatt kidobjunk, miközben emberek milliói nem jutnak elegendő élelemhez? Hogyan lehet ezeket a termékeket újrapozícionálni, hasznosítani, és ezáltal aktívan hozzájárulni az élelmiszer-pazarlás csökkentéséhez?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero