Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


8.5.1. Étel mint alapvető emberi jog?

A modern fogyasztói társadalmakban az élelmiszer egyre inkább árucikként jelenik meg, amelynek értékét nem az alapvető emberi szükségletek, hanem a piaci logika határozza meg. Ez a szemlélet azonban szembe megy azzal az alapvető etikai megközelítéssel, amely az élelmiszert nem kereskedelmi terméknek, hanem alapvető emberi jognak tekinti (Rao et al., 2024; Telesetsky, 2013). Ha valóban komolyan vennénk azt, hogy az élelmiszerhez való hozzáférés minden ember számára garantált alapjog, akkor a jelenlegi pazarló gyakorlatok nem maradhatnának fenn.
Az ENSZ is felismerte ezt a problémát, és a fenntartható fejlődési céljai (SDGs) között a 12.3-as pontban konkrét vállalást tett: 2030-ig az egy főre jutó élelmiszer-hulladék felére csökkentését tűzte ki célul a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és háztartási szektorban (Jacob-John et al., 2023; Zao – Begho, 2025). Ez a célkitűzés nem csupán a környezetvédelmi szempontokat szolgálja – például az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklését és az erőforrások hatékonyabb felhasználását –, hanem a globális élelmezésbiztonság javítását is (Shafiee – Chai, 2016). Ha ugyanis a pazarlás mértéke csökken, nő az esély arra, hogy az élelmiszer eljusson oda, ahol valóban szükség van rá. A megoldás azonban nem lehet egyoldalú. Egyedül egyik szereplő sem képes érdemben csökkenteni a pazarlást, ha a rendszer többi eleme változatlan marad. Politikai szabályozásra van szükség, amely egyrészt kötelezi a szereplőket bizonyos pazarlásellenes intézkedésekre, másrészt ösztönzi az együttműködést és a társadalmilag hasznos megoldások kialakítását. Ennek felismerése és a hozzá kapcsolódó társadalmi diskurzus fellendítése nem csupán a fenntarthatóságot szolgálja, hanem erkölcsi alapokra helyezi a jövő élelmiszerrendszerét.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave