Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


8.6.2. Vízfelhasználás

Az élelmiszer-pazarlás egyik legkevésbé látható, mégis rendkívül súlyos következménye a vízerőforrások felhasználása. Az élelmiszer-termelés a világ édesvíz-felhasználásának több mint 70%-át teszi ki. Ez magában foglalja többek között a növények öntözését, az állatok itatását, valamint a feldolgozás és tisztítás során felhasznált vizet (Kummu et al., 2012; Mekonnen - Hoekstra, 2011). Ha ez az élelmiszer végül nem kerül elfogyasztásra, hanem hulladékként végzi, azzal nem csupán az étel megy kárba, hanem víz is, amit a megtermelésére és előállítására fordítottunk. A pazarlás tehát egyben rejtett vízpazarlás is, amelynek mértéke gyakran sokkoló számokban fejezhető ki.
A különböző élelmiszerek vízlábnyoma jelentősen eltér egymástól (Hoekstra – Chapagain, 2006; Mekonnen – Gerbens-Leenes, 2020; Mekonnen – Hoekstra, 2011). Általánosságban elmondható, hogy az állati eredetű termékek előállítása lényegesen több vizet igényel, mint a növényi eredetűeké. Egy kilogramm marhahús előállításához átlagosan 15 000 liter víz szükséges, míg ugyanennyi búzához körülbelül 1 500 liter, egy kilogramm zöldséghez pedig csupán 300–500 liter. Egyetlen marhahúsos hamburger előállítása például akár 2400 liter édesvizet is igényelhet, amennyiben figyelembe vesszük a teljes termelési láncot: a takarmányként szolgáló növények (pl. szója, kukorica) öntözését, az állatok itatását, az istállók tisztítását, valamint a hús feldolgozásához, hűtéséhez és csomagolásához szükséges vízmennyiséget. Ezek a különbségek különösen fontossá válnak akkor, amikor a világ több pontján – például Afrika szárazabb régióiban, Dél-Ázsiában vagy a Közel-Keleten – komoly vízhiány fenyegeti a lakosságot és a mezőgazdaságot (Gosling – Arnell, 2016). A klímaváltozás következtében a víz elérhetősége nem csak a veszélyeztetett helyeken, hanem világszerte egyre bizonytalanabbá válik (Balogh – Maró, 2025). A csapadékmennyiség eloszlása átalakul, nő az aszályos időszakok gyakorisága, és a víztározók is gyorsabban kiszáradnak. Ilyen körülmények között különösen súlyos, ha a rendelkezésre álló édesvízkészleteket olyan termékek előállítására fordítjuk, amelyeket végül nem is használunk fel. Ez mind környezetvédelmi, mind erőforrás-gazdálkodási szempontból is felelőtlenség.
A megoldás nem feltétlenül az állati eredetű élelmiszerek teljes elhagyása, hanem a tudatos fogyasztás, a mértékletesség és a pazarlás csökkentése. Ha csupán azt érnénk el, hogy a feleslegesen megvásárolt és kidobott élelmiszerek mennyiségét a felére csökkentjük, már azzal is több milliárd köbméter víz megmentését tudnánk biztosítani globálisan. Emellett az élelmiszer-termelésben részt vevő szereplők (pl. termelők, feldolgozók, kiskereskedők) is tehetnek lépéseket a vízhasználat hatékonyságának növelése érdekében, például csepegtető öntözés alkalmazásával vagy újrahasznosított víz bevezetésével.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave