Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


8.6.3. Talaj és földhasználat

A megtermelt, de el nem fogyasztott élelmiszerek globális szinten hatalmas földterületet fednek le feleslegesen, hiszen ezek az élelmiszerek ugyanúgy igénylik a termőföldet. A világ mezőgazdasági területeinek közel egyharmada olyan élelmiszerek előállítására fordítódik, amelyeket végül nem fogyasztunk el. Ez azt jelenti, hogy évente több millió hektár termőterületet használunk föl feleslegesen. Ezzel párhuzamosan, a világ más térségeiben, egyre nagyobb nyomás nehezedik az ökoszisztémákra és az erdőterületekre az új mezőgazdasági területek kialakítása érdekében (Teigiserova et al., 2019; Tonini et al., 2018). A pazarlás tehát közvetve ösztönzi az újabb földterületek mezőgazdasági célú használatát. Ez a nyomás különösen érzékelhető olyan térségekben, mint az Amazonas-medence, ahol a világ legnagyobb esőerdőrendszere található. Az elmúlt évtizedekben az esőerdők jelentős része szójaültetvények és legelők kialakítása miatt került kiirtásra. Ráadásul a szója nagy része pedig nem emberi fogyasztásra, hanem állati takarmányként végzi (Gollnow – Lakes, 2014).
A földhasználat pazarlása számos egyéb ökológiai következménnyel is jár (Newbold et al., 2015; Reidsma et al., 2006). Az új mezőgazdasági területek bevonása gyakran a természetes élőhelyek rovására történik, ami hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez. Ahogy az egyre nagyobb területeken történő monokultúrás művelés teret nyer, úgy szorulnak vissza az őshonos növény- és állatfajok, amelyek az adott ökoszisztéma fenntartásában kulcsszerepet játsza(ná)nak. A túlzott földhasználat emellett a talaj kimerüléséhez és degradációjához is hozzájárul. Az intenzív művelés következtében a termőréteg vékonyodik, csökken a talaj szervesanyag-tartalma, és romlik a vízmegtartó képessége. Ez hosszú távon nemcsak a terméshozamokat veszélyezteti, hanem az élelmiszer-biztonságot is, hiszen egyre kevesebb jó minőségű talaj marad az élelmiszer-termeléshez. Mindezek a hatások akkor is bekövetkeznek, ha az így megtermelt élelmiszer soha nem kerül fogyasztóhoz. A földhasználat hatékonyabbá tétele, a termőterületek védelme és a biodiverzitás megőrzése elképzelhetetlen az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása nélkül.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave