Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

8.6.4. Hulladékkezelés és metánkibocsátás

Az élelmiszer-pazarlás környezeti hatásairól szóló diskurzusban gyakran a termeléshez kapcsolódó kibocsátások, a már bemutatott CO2-kibocsátás vagy a túlzott vízhasználat kapnak figyelmet. Ugyanakkor kevésbé ismert, de legalább ennyire súlyos környezeti hatás kapcsolódik az élelmiszer-hulladék nem megfelelő kezelésekor keletkező metánkibocsátáshoz (Liu et al., 2023). A metán (CH4) egy rendkívül erős üvegházhatású gáz. Amikor az élelmiszer-hulladék a szeméttelepeken végzi, az ottani környezet oxigénszegény, anaerob állapotban van. Ebben a közegben a lebomlási folyamat nem teljes, így nagy mennyiségű metán keletkezik, amely – amennyiben nem megfelelően kezelik – a légkörbe jutva jelentősen növeli a hulladék klímalábnyomát (Zhu et al., 2023). Az élelmiszerek – kiemelten a szerves anyagban gazdagok (pl. gyümölcsök, zöldségek, pékáruk) – gyorsan bomlanak le és intenzív metánforrássá válnak (Triviño-Pineda et al., 2024). A globális élelmiszer-hulladék jelentős részét még mindig hulladéklerakókban ártalmatlanítják, hiszen számos országban nem áll rendelkezésre korszerű komposztálási, biogázosítási vagy égetési infrastruktúra. Ezzel szemben a fejlettebb országokban, ahol az élelmiszer-hulladékot energetikai célra is felhasználják, lényegesen alacsonyabb az e hulladéktípushoz köthető metánkibocsátás (Bux et al., 2023; Gosh et al., 2023).

A probléma súlyosságát növeli, hogy a szeméttelepeken keletkező metán nagy része nem kerül befogásra vagy hasznosításra. Az infrastruktúra hiánya, a technológiai elmaradottság és a finanszírozási problémák miatt a metángáz szabadon jut a légkörbe. Ez különösen aggasztó, mert a metán gyorsabban és intenzívebben járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a CO2, és ezzel hozzájárul a hőhullámok, a szélsőséges időjárás és a jégsapkák gyorsabb olvadásának folyamatához (Campuzano – González-Martínez, 2016; Steed – Hashimoto, 1994). Összességében, hulladékkezelési szempontból tehát az élelmiszer-pazarlás többszörös környezeti terhet jelent:

Egyrészt az előállításához szükséges erőforrások (víz, föld, energia) pazarlása miatt;
másrészt a bomlás során keletkező metán által;
harmadrészt pedig azért, mert e hulladék kezelése költséges és környezetileg is kockázatos, ha nem megfelelően történik.

A megoldás egyik kulcsa a szerves hulladékok elkülönített gyűjtése és komposztálása (Ayilara et al., 2020; Waqas et al., 2023). A háztartási és ipari komposztálás lehetővé teszi, hogy az élelmiszer-hulladék ne szeméttelepre kerüljön, hanem biológiailag lebomolva visszakerüljön a természet körforgásába. Emellett a biogázüzemekben a szerves hulladékból energia is nyerhető, így az élelmiszer-pazarlás nemcsak megelőzhető, hanem alternatív energiatermelési forrássá is válhat (Budzianowski, 2012). Egy másik fontos lépés az edukáció és a szemléletformálás. Ha a háztartások és intézmények tudatosabban kezelik a maradékokat, ha előtérbe kerül a komposztálás, és ha a helyi önkormányzatok komolyan veszik a biohulladék szelektív gyűjtését, akkor jelentősen csökkenthető a metánkibocsátás és az ökológiai terhelés (Wei et al., 2017).

Összességében láthatjuk tehát az élelmiszer-pazarlás nem csupán a termelési szakaszban járul hozzá a klímaváltozáshoz, hanem a hulladékként való kezelése során is súlyosbítja a helyzetet. A lerakókban keletkező metán egy „csendes és vészjósló fenyegetés”, amelyre sürgősen reagálni kell – technológiai fejlesztésekkel, újrahasznosítással és a fogyasztói szokások átalakításával egyaránt.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero